- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Februári jeles napok
- Kossuth Zsuzsanna
Kossuth Zsuzsanna
„Minket, nőket Isten azért teremtett, hogy letöröljük homlokaikról a verejték cseppjeit azoknak, kik elfáradtak az élet útjain."
„Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, s enyhíteni azt."
„Olyan mérhetetlen vigasz volt számomra, hogy dacolhattam a viharral, megoszthattam a nyomorúságot, hogy szenvedhettem és küzdhettem letiport, vérző hazámba. Boldog voltam, ha egy könnyet letörölhettem, ha egy nyomorúságos szív terhén könnyíthettem. A magam szenvedéseit alig éreztem. (...) Kiűztek engem a szeretett, szenvedő hazából, anélkül, hogy leborulhattam volna földjére, utolsó búcsúszót mondani. És mindez nem az én hibámból történt..."
„Látogató, ha keres, mondjátok, nem vagyok itthon: lelkem a kedves hon messzi határira szállt.”
Kossuth Zsuzsanna, Meszlényi Rudolfné (Sátoraljaújhely, 1817. február 19. - New York, 1854. június 29.) egyike a magyar történelem méltatlanul elfeledett személyiségeinek. Az 1848-49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga.
„Kivételes személyiség volt, és kivételes a kor, melyben élt. Átélt kolerát, árvizet, szegénységet és boldogságot, több születést és még több halált, forradalmat, szabadságharcot, menekülést és börtönt, valamint tucatnyi újrakezdést. ... a világon elsőként szervezett meg egy teljes országra kiterjedő hadikórházi ellátást. Ha valaki számára ismerős a neve, emiatt emlékezik rá. Pedig nem ez volt az egyetlen kiváló, említésre méltó, tiszteletet érdemlő cselekedete, miközben persze neki is voltak hibái, gyarlóságai és tévedései. Mindenki azt olvas bele ebbe a regénybe, amit akar: egy küzdelmes élet történetét, a női sors nehézségeinek leltárát vagy a nemzeti politika egyéni sorsokban megvalósuló lenyomatát." - olvashatjuk Berényi Anna Kossuth Zsuzsanna regényes életrajzának ismertetőjében.
Kossuth Zsuzsannának tragikusan rövid élet jutott. Mindössze 37 évet élt, de ezalatt is sok szenvedés, magánéleti és közéleti csapás sújtotta. Mégis, mindennek ellenére példamutatóan tevékeny, a rászoruló embertársai szolgálatában fáradhatatlan, nagy tehetségű embert ismerhetünk meg alakjában.
1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen Kossuth László ügyvéd és Wéber Karolina ötödik gyermekeként, legfiatalabb (negyedik) leányaként. Édesapjának a megélhetést szűkösen biztosító ügyvédi irodája volt. A napóleoni háborúk idején csődbe jutott, csekély megtakarított pénzét elvitte a pénzromlás.
Kossuth Lajos érdeklődése korán a politika felé fordult. A szorgalmasan tanuló Zsuzsanna, a legkedvesebb húga, bizalmasa követte őt. Rokon lelkek voltak, szinte elválaszthatatlanok egymástól. Az igen éles látású, intelligens Zsuzsanna még külsőre is nagyon hasonlított szeretett és csodált bátyjára. Sok mindenben segítette őt, miközben sokat tanult is tőle. Már a kezdetektől bizalmasa, munkatársa volt.
Alig tizenöt éves, amikor az 1831-es felvidéki kolerajárvány idején már bátyja segítőtársa - aki a felvidéki kolerajárvány kormánybiztosa ekkor -, a vesztegzárban lévő betegek és koleragyanúsak ügyeinek intézésében.
Lajost 1832-ben ellenzéki magatartása miatt megvádolták, hogy kártyaadóssága kiegyenlítéséhez visszaélt Szapáry grófnő rábízott pénzével. Állását is elvesztette, ami újabb lökést adott neki a politika irányába. Pozsonyba ment, ahol megkezdte az Országgyűlési Tudósítások szerkesztését. Ekkor ismerkedett meg a Meszlényi testvérekkel, mely ismeretségnek később jelentős szerep jut.
Kossuth Lajos az Országgyűlési Tudósítások sikerén felbuzdulva 1836-ban elhatározta, hogy a megyegyűlésekről is tudósít Törvényhatósági Tudósítások címmel. A család Pestre költözött és az ekkor már 19 éves Zsuzsanna és édesapja is segítette bátyja munkáját. A kis szerkesztőségi szobában, Kossuth Lajos valóságos segédszerkesztőjeként megtanulta az ország minden részéből érkező levelek kivonatolását. Eközben megismerkedett Deák Ferenccel, Vörösmarty Mihállyal, akik mély benyomást tettek rá.
Háttérben életképek a kórházakból
A Törvényhatósági Tudósítások megtörte az eddig szokásos cenzúrát, így várható volt a hatalom reakciója, ami nem is maradt el. A királyi tábla hűtlenség miatt felelősségre vonta Lajost. Letartóztatásakor Zsuzsanna eltüntette a kompromittáló iratok nagy részét, azonban Lajost még így is négy év börtönre ítélték. Az idős Kossuth László tehetetlenül nézte házának feldúlását. A történtek nagyon megviselték és az ítélet után 3 hónappal meghalt. Báró Wesselényi Miklós felhívása nyomán gyűjtés indult a nincstelenné vált család részére. A gyűjtés ideiglenesen segített ugyan rajtuk, de így is Alsódabasra kellett költözniük és a megélhetés komoly nehézséget jelentett számukra. Végül Deák közbenjárására még ebben az évben Lajost szabadon engedték. A létfenntartás gondjai így is jórészt Kossuth Zsuzsára hárultak, aki akkorra már kezdődő tüdőbajban szenvedett. Tovább nehezítette e helyzetet, hogy köhögési és fulladási rohamok formájában 1840-ben elkezdődött Zsuzsanna betegsége.
1841-ben történt a nagy változás a Kossuth család életében, hiszen a testvérpár házasságot kötött a Meszlényi testvérekkel, Rudolffal és Terézzel. Zsuzsanna férjével Sárbogárdra költözött. Zsuzsanna boldog, kiegyensúlyozott házasságából három gyermek született, az első kettő kislány, a harmadik fiú.
Közben Kossuth Lajos a Pesti Hírlap szerkesztője lett, majd 1844-ben a cenzúra miatt meg kellett válnia a laptól. Önálló lap kiadására kért engedélyt, melyet korábbi tevékenysége miatt nem kapott meg. Végül a megalakult Védegylet lapjában, a Hetilapban tudta megjelentetni "szigorúan gazdasági tárgyú" cikkeit.
Zsuzsanna már első kislánya mellett is komoly szerepet vállalt Fejér megyében a Védegylet helyi szervezetének munkájában. 1845-ben a Védegylet pesti országos közgyűlésén Zsuzsanna is részt vett Fejér megye küldöttségében. A kor szokásának megfelelően nőként csak a karzaton foglalhatott helyet.
Kossuth a képviselő választáson Pest megye követe lett. Meszlényi Rudolf Kossuth támogatására Pestre utazott, de az út szörnyű csapást mért a családra. A szerető apa és férj agyhártyagyulladásban megbetegedett és röviddel kisfia születése előtt meghalt. Kossuth Zsuzsanna elveszítette a férjét. Zsuzsannát mély gyászából a történelmi események rázták fel, hazaszeretete, tettvágya, s az a szinte egész életét meghatározó törekvése, hogy bátyjának segítőtársa legyen.
Az 1848 márciusi események Zsuzsannát Sárbogárdon alig érintették. Minden idejét-erejét lekötötte kisfia táplálása, lányai nevelése, s főként kétségbeejtő anyagi helyzete javítására irányuló próbálkozásai. Hiába lett Kossuth Lajos pénzügyminiszter, felelős állásából családja nem húzott hasznot. Nehézségei enyhítésére özvegy Meszlényi Rudolfné (Zsuzsanna) hamarosan Pestre költözött, ahol lakást vett ki és 20 kosztosa volt, hogy a megélhetésüket biztosítsa. A forradalmat követő események hullámzását, mint akármelyik pesti polgárasszony érte meg, majd 1848 végén Buda-Pest kiürítésekor (Windisch-Grätz támadásakor) - követve a kormányt - gyermekeivel ő is Debrecenbe költözött. A tehetősebb feleségek itt az idő múlatására "győzelmi zászlók" hímzésébe fogtak, amin Zsuzsanna felháborodott: tépést kell a sebesülteknek csinálni, nem zászlót hímezni!
Kossuth újjászerveztette a hadsereg egészségügyi osztályát: vezetőjévé Flor Ferencet, a Rókus kórház korábbi igazgatóját nevezte ki. Irányításával korszerű módszereket alkalmaztak. Az akkoriban szokásostól eltérően szétválasztották a sebesülteket a fertőző betegektől és altatás mellett végezték a műtéteket. A tábori kórházak fehérnemű, ágynemű és kötszerhiányának enyhítésére intézkedéseket hoztak. Kossuth Lajos 1849 áprilisában - kormányzóvá választása után két nappal - Zsuzsannát „az összes tábori kórházak főápolónőjének" nevezte ki. Éleslátása, zseniális szervezőkészsége itt mutatkozott meg igazán: felismerte, milyen rettenetes hiány van az egészségügyi ellátás minden területén, hiszen alig volt kórház, nem volt elég orvos, ápolónő, megfelelő felszerelés, kötszer, élelem sem. Kinevezése után haladéktalanul munkához látott, járta az országot, felkereste a tábori kórházakat. Közben a Közlönyben hívta fel a hon lányait a jelentkezésre és a többirányú segítségre. „A vállalkozásra megkívánt tulajdonotok: Az élelmezés körül: ügyes főzési képesség, józan csendes magaviselet. A tisztaság körüli felügyelésnél: írástudás, számvitel. Mindkettőnél úgy, mint a szorosabb értelemben vett ápolásnál: rend, pontosság, józan és szelíd erkölcsi viselet, önfeláldozási hűség és gyöngédség azok iránt, akik ép ifjúságukat és életüket áldozzák fel a haza szabadságáért." Munkája során mindenütt igyekezett megteremteni a sebesültek ápolásához szükséges feltételeket, közben magát is el kellett fogadtatnia. („Az asszonyi avatkozás ellen úgyis sok az ellenszenv" - írja bátyjának.)
Szervező munkájának eredményeként három hónap alatt hetvenkét tábori kórházat létesített és biztosította, hogy önkéntes adományokból önként jelentkezők végezzék a sebesültek és betegek ápolását, ellátását. Tevékenységével elismerést szerzett, mint a szabadságharc egyik vezető személyisége. Országjáró körútjain fáklyás zenével köszöntötték a falvak lakói. Ilyen felelős poszt betöltésére először került sor a hazai ápolás területén. Hat évvel később ugyanezt a munkát végezte az angol Florence Nightingale és egy nemzet hálája volt osztályrésze, míg Kossuth Zsuzsanna tettei csaknem feledésbe merültek.
A szabadságharc az orosz beavatkozással reménytelenné vált, amit a kolera kitörése csak tetézett. Ez tovább növelte a betegápolás nehézségeit. Tombolt a kolera, nem volt kötszer, gyógyszer, gyakran az élelem is hiányzott.
A szabadságharc bukása után a keserves üldöztetés hónapjai-évei következtek. Zsuzsanna gyermekeivel, édesanyjával, két nővérével és azok családjaival (négy asszony és kilenc gyermek) menekülni kénytelen. Bujdosás közben újabb tragédia érte: kisfia megbetegedett és meghalt. Először Nagyváradon volt fogságban orosz felügyelet alatt, majd az osztrák hatóságok vonták felügyeletük alá a Kossuth családot. Az osztrákok perbe akarták fogni, de ő férfiakat megszégyenítő jogi felkészültséggel és szónoki készséggel védekezett. Logikusan érvelt: csak azt tette a szabadságharcban, amit joga és kötelessége volt tenni, ápolta a sérülteket, a betegeket. Végül olyan osztrák katonatisztek vallomása mentette meg, akik korábban sebesülten magyar kórházban voltak. Nagy tisztelettel emlékeztek vissza rá, álltak ki mellette: „Ennek az asszonynak köszönhetjük az életünket, ő nem az ellenséget látta bennünk, hanem a szenvedő embert... Anyai gyengédséggel bánt velünk."
Kiszabadulása után mindenki azt tanácsolta a Kossuth család itthon maradt tagjainak, hogy hagyják el az országot, ők maradtak. Zsuzsanna hitt abban, hogy a magyar nép visszavárja a vezérét, s ezért Kossuth Lajos testvérei nem menekülhetnek el. Kosztosokat tartott, hogy a mindennapi élelmet elő tudja teremteni testvérei, azok gyermekei, és saját családja számára is. Valamivel később nevelőintézetet is nyitott, amelyben a magyart és a történelmet ő tanította, a hazaszeretet érzését plántálva tanítványaiba. Emellett részt vett a Mack-féle összeesküvésben, melynek célja Kossuth Lajos magyarországi visszatérésének előkészítése, új forradalom szervezése. Az adott társadalmi-politikai viszonyok szükségszerűen vezettek e mozgalom bukásához. Haynau először vidékre akarta költöztetni a városból, majd „csak" a tanítástól tiltották el. Később, 1851-ben attól is megfosztották, hogy „kosztosokat" tartson, mivel háza kora haladó személyiségeinek gyülekezője lett.
Újra börtönbe került, előbb Pesten, majd Bécsben, a rabkórházban sínylődött, ahol már igen rossz egészségi állapotban volt. Mégis volt annyi ereje, hogy a vallatások során sikerült megvédenie barátait, rabtársait. Az ítélet így szólt: Kossuth Zsuzsának, családjával együtt, mindörökre távozni kell Magyarországról, a Habsburg Birodalom területéről. Megkapták az engedélyt az Amerikába történő kivándorlásra. Először Lipcsébe, majd Brüsszelbe utaztak. (Kossuth Lajos ekkor már az Egyesült Államokban volt.) Kossuth Zsuzsanna tudta, hogy nagyon beteg, idős édesanyja nem élné túl a tengeri utazást, ezért a belga királyi családtól kért segítséget, hogy egyelőre maradhassanak Brüsszelben. „Nem önként jöttem ide, hogy elmeneküljek a viharból, mely földhöz terítette és magával ragadta népem legjavát, és állandóan sújtja azokat, akik megmaradtak" -írta Brüsszelből. Zsuzsanna betegen, elgyötörten kitanulta a csipkeverést, s maradék, csekély tőkéjéből kis üzemet nyitott, hiszen családjának nem volt miből élni. Különösen fájdalmasan érintette, hogy az egész Európában szétszóródott magyar emigráció egy része azzal kezdte vádolni, hogy a haza javára gyűjtött pénzt anyjára és családjára fordította. 1852 végén édesanyja meghalt. Az osztrák követ követelésére csak az éjszaka leple alatt temethették el.
De az Amerikába történő kivándorlást már nem lehetett elodázni. 1853 tavaszán érkeznek meg New Yorkba. Híre megelőzte érkezését, s az egyszerű amerikai emberek lehetőségük szerint támogatták, segítették volna őket. De Zsuzsanna önérzetesen visszautasítja a felajánlott segítséget: „Nem azért jöttünk ebbe az országba, mert itt rokonszenvre számítunk, hanem azért, mert dolgozni akarunk. És úgy hallottuk, hogy itt, aki akar, dolgozhat.” Itt is keményen dolgozott a megélhetésért. Csipkeverő műhelyt nyitott, ruhavarrást vállalt. Fáradhatatlanul dolgozott a gyermekeiért, hogy örökségül hagyhassa rájuk a kis üzemet. A lányait is munkára, önállóságra nevelte .Élete utolsó heteiben írta Kossuth Zsuzsa e megszívlelendő sorokat: „Be fogom járni a világot, sorsom kérlelhetetlensége által ostorozva, de ne adja istenem valaha is csak egy parányit lehajtani fejem ott, hol csak vendég lehetek."
Beteg tüdeje először javulni kezdett, majd a megfeszített munka miatt állapota rosszabbra fordult. Végül 1854. június 29-én harminchét éves korában meghalt.
Barátai a rózsafa koporsót - melyet gyászoló amerikaiak sokasága kísért el - New York egyik csöndes utcájában. egy elhanyagolt kis temetőben helyezték el, amelynek helyén ma egy templom áll. Kossuth Zsuzsa emlékét és halálát követő évtizedekben hazájában igyekeztek elfelejteni. 2018. június 8-án került végső helyére az önfeláldozó hazaszeretet dicsőségét hirdető, Kossuth Zsuzsannának emléket állító tábla a First Presbyterian Church templomában, Manhattanben.
A tábla szövege:
Itt nyugszik Kossuth Zsuzsanna
(1817-1854)
az 1848/49. évi forradalom és
szabadságharc tábori
kórházainak főápolónője,
Kossuth Lajos legifjabb húga
Az első országos főápoló tiszteletére, kései elismerésként 1998-ban Kossuth Zsuzsanna születésnapját a Magyar Országgyűlés a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.