- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Márciusi jeles napok
- Janus Pannonius
Janus Pannonius
„János volt a nevem s Janus, ki e verseket írta!"
„Nappal gyújt lámpát, aki folyton a múltat nézi."
„Boldog a más kárán bölcsen okulni tudó."
„Ékes a szó, de a szent becsület több nála bizonnyal,
s minden szellemi értéknél följebb van az erkölcs."
„Nemzetiségét tekintve pannóniai, szokásaiban itáliai, tudása csodálni való, sőt bámulatra méltó” (Guarino Veronese)
„Kiválóságában akár egyedül is az egész Pannóniáról le tudja törölni a barbár nevet” (Giovanni Battista Guarini)
„Drága és jeles tudós vala ez a Pannonius János, kinek mása ő előtte nem volt Magyar országba, kiváltképpen az versek szörzésbe. Jeles deák és görög vala.” (Heltai Gáspár)
Janus Pannonius (Csezmice, 1434. augusztus 29. - Medvevár, 1472. március 27.) 1459-től haláláig pécsi püspök. A magyar reneszánsz és humanizmus első európai hírű költője, akinek nevét Európa-szerte ismerték. Költészete az olasz humanizmus talajából nőtt ki. Verseinek világképe a humanizmus szellemében alakult ki. Költészetében a vallásos eszmék helyett európai színvonalon jelent meg Magyarországon a reneszánsz gondolkodás és életérzés. Nagyra értékelte a földi életet, a békét, a kultúrát, a természetet és a költői halhatatlanságot.
Költői jelentőségét mutatja, hogy életművét az olasz, a horvát és a magyar irodalomtörténet is magáénak vallja. A probléma abból fakad, hogy verseit klasszikus latin nyelven írta. Ez szigorú értelemben még inkább humanista vonás, mint az anyanyelvű költészet. Számunkra mégis a humanista mintára történő névválasztás (Pannóniai János), a versek motívumai egyértelműen eldöntik a kérdést.
Eredeti neve csak latinul, Johannes de Chesmicze formában maradt ránk, ennek nemzeti nyelvű változatait - Csezmiczei vagy Cesinge János - már az utókortól kapta. Életéről nem sokat tudunk, de a reneszánsz művész költői utalásai alapján fontos életrajzi információkat ismerhetünk meg.
Elmagyarosodott, ún. „agilis”-i rétegbe tartozó nemesi családban született 1434. augusztus 29-én valószínűleg a Dráva menti (azóta eltűnt) Csezmice községben. A családnak nem volt címere. A kortárs Thúróczy János szerint „Szlavóniában, a nemesség alacsony födele alatt" született. Apja Csezmiczei Pál a hagyomány szerint asztalos volt. Anyja Vitéz Borbála, Mátyás későbbi kancellárjának, Esztergom érsekének, Vitéz Jánosnak volt a nővére. A családban négy gyermek született (három fiú- és egy leány).
Apját korán elvesztette, tizenhárom éves koráig anyja nevelte. Az igen tehetséges fiú nevelését ettől kezdve a befolyásos rokon, Vitéz János irányította. Nagyváradon kezdte iskolai tanulmányait, ahol nagybátyja volt a püspök. Tehetségének és támogatóinak köszönhetően 13 éves korától Itáliában folytathatta iskoláit. Ferrarában Guarino da Verona híres iskolájában tanult, ahol magába szívta a humanista műveltség alapjait. Főleg a klasszikus poétika és verselés terén jeleskedett. Valóságos csodagyerekként indult, tizenöt éves korában már kiforrott epigrammákat írt és hírnevet szerzett magának Itáliában. Példaképe a csípős római epigrammák mestere, Martialis volt, de témáit saját életéből merítette. Gúnyolódó epigrammáiban hol iskolatársait, hol a Rómába zarándokoló búcsúsokat vette célba. A szerelmi költészet már ekkor megjelenik írásai között. Ezek legremekebb darabjai az erotikus tárgyú versek, az úgynevezett római epigrammák. A reneszánsz életöröm és a testi szerelem gyönyöre gáttalanul árad soraiból, de tetten érhető a testiségtől való viszolygás érzése is.
1454-ben Padovában kezdte meg jogi tanulmányait. A kánonjogot meglepő gyorsasággal elvégezte, 1458-ban avatták az egyházjog doktorává. Tanulmányai befejeztével itáliai útra indult. 1454-1455 telét Magyarországon töltötte és ekkor születtek meg első pannóniai tárgyú elégiái. 1458-ban Rómába utazott, mint titeli prépost.
1450-es évek vége előtt antik művészek mintájára nevét Janus Pannoniusra, azaz Pannóniai Jánosra változtatta. Janus a római mitológiában az átjárások (iani) és kapuk (ianuae), így a be- és kijárás, a kezdet és vég védőszelleme volt. A hagyomány szerint a kétarcú isten kultusza Rómában már jóval az időszámítás előtti időkben megkezdődött. A Janus név választása jelképes értelmű, s a benne levő öntudat már Janus korai verseiben megnyilatkozik.
János volt a nevem, s Janus, ki e verseket írta!
Megmondom, ha netán, tudni kivánod okát.
Nem buta gőgből hagytam cserben a régi nevem, nem!
Tudna-e bárki különb s szebb nevet adni nekem?
Ezt hittem magam is s lásd, Janus lettem, amint a
Múzsa magához emelt s megkoszorúzta fejem.
A doktori diploma megszerzése után hazatért. Ekkor került Mátyás a trónra és az új ország építéséhez jól képzett emberekre volt szükség. Nagybátyja ekkor jutott politikai hatalma csúcsára. Nemcsak az egyház hazai vezetőjévé, hanem Mátyás uralkodásának korai éveiben a király legfőbb tanácsosává - Mátyás után az ország második emberévé és a politika jelentős irányítójává vált. Janus karrierje is gyorsan ívelt fölfelé. A királyné tanítója, majd királyi kancellár - azaz az udvari hivatalok vezetője lett. 1459-től lett pécsi püspök, de elsősorban nem papi, hanem politikai és írói tevékenységet folytatott. 1465-ben Mátyás követeként Velencében és Rómában fontos megbízatásokat teljesített. II. Pál pápa segítségét kellett kérnie a török elleni küzdelemhez. Diplomáciai tárgyalásai mellett humanista kapcsolatait is gyarapította.
Magyarországon a könyvek gyűjtését először Vitéz János és később unokaöccse, Janus Pannonius kezdte el. Gazdag könyvtáraik anyaga - a király ellen szőtt elbukott összeesküvés után - a Corvinákat gyarapította, amely gyűjteményt 1460 táján jelentékeny mennyiségű könyvvel gazdagított Mátyás király.
Egyházfőként részt vett a király 1464-es jajcai törökellenes hadjáratában, de itt súlyosan megbetegedett, törékeny egészségét két évvel később a tüdőbaj is megtámadta.
A meredek felívelést azonban gyors és tragikus bukás követte. Janus Pannonius és Vitéz János helyzete akkor változott meg jelentősen, amikor Mátyás király hosszú távra békét kötött a szultánnal. Úgy érezték, hogy a török elleni védekezés elhanyagolásával a király elárulta a Hunyadi-hagyományt. Ráadásul Mátyás cseh hadjáratainak költségeire kivetett adók, a nemesek megadóztatása is nagy ellenállást váltott ki. Ezért Vitéz Jánossal és a hozzájuk hasonlóan gondolkodó főurakkal együtt 1471-ben szembefordult a királlyal. Az összeesküvők uralkodójelöltje Kázmér lengyel királyfi volt, akit Mátyás helyébe, a magyar trónra akartak juttatni, Vitéz János a német birodalmi gyűléstől is kért segítséget. Janus Pannonius is az összeesküvők mellé állt és Mátyás ellen fordult. A király ügyes politikájával leszerelte a lázadókat, irgalmat tanúsítva velük szemben, Janus azonban nagybátyjával ellentétben nem adta meg magát, hanem Pécsre menekült, hogy püspöksége falai között védhesse meg magát. Hamarosan innen is tovább ment, vagyonával és kincseivel együtt Velence felé vette az irányt. A viszontagságokkal teli úton tüdőgyulladást kapott. Harmincnyolc évesen ebbe halt bele 1472. március 27-én a Zágráb melletti Medvevárban. Pedig a király megkegyelmezett neki, amit az is bizonyít, hogy Mátyás utasítására hátrahagyott műveit összegyűjtötték egy királyi corvinába. Sírkövére, a legenda szerint, saját versét vésték, aminek sajnos nem maradt nyoma.
Janus Pannonius, humanista kortársaihoz hasonlóan, latin nyelven írt. Ránk maradt költészete teljes egészében latin nyelvű. Ám a régi magyar irodalom jeles alakjává teszi őt, hogy vele jelent meg a magyarországi kultúrában az öntudatos, művelt, eredeti költőegyéniség típusa. Bár egész pályájára döntő befolyással volt az antik költői és retorikai hagyomány, valamint az itáliai humanizmus élménye, és boldogtalannak érezte magát Magyarországon, mégis „pannoniai”, azaz magyar költőnek és humanistának vallotta magát, miként ez latinos írói nevének megválasztásában is kifejeződött. Költészetének témái már a reneszánsz kor emberére vallanak: az egyén személyes érzéseit és problémáit szólaltatta meg. Fontos szerephez jutott benne a természet, a táj élménye, valamint a művészet, főleg a költészet reneszánsz kultusza. Ugyanakkor az iskolás humanista gyakorlattól eltérően Janus nem utánozta az antikvitástól kölcsönzött formákat, hanem személyes mondanivalóját fejezte ki bennük és élettel, eredetiséggel töltötte meg őket. Hírneve csakhamar Európa-szerte elterjedt, Janus koszorús költője lett a humanisták nemzetközi közösségének, és hatása évszázadokig élt.
Legismertebb Magyarországon írt műve a Pannónia dicsérete (1465 körül) című epigramma. A költemény sajátos reneszánsz jegye a költői öntudat megfogalmazása.
„Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!”
(Berczeli Anselm Károly fordítása)
Magyarországon írt műveire, ellentétben az itáliai költemények hangulatával, a búskomorság jellemző. Magyarországi költészetének legjellemzőbb darabjai az elégiák. Személyes élmények, érzések, kétségek és bánatok fogalmazódnak meg bennük. Ekkor írott verseiben csődbe jutott életéről, testi lelki elesettségéről, halálfélelméről s az emberlét embertelen magányáról vallott. A Mikor a táborban megbetegedett (1464), Saját lelkéhez (1466), Az árvíz (1468) című elégiák csendes szomorúságot, bánatot, fájdalmat fejeznek ki.
Elégiaszerűen személyes viszont az 1466 márciusában Pécsett írt, De amygdalo in Pannonia nata (Egy dunántúli mandulafáról) című epigrammája, amelyet a pécsi püspöki kertben tél idején virágba borult mandulafa ihletett. Önmaga jelképét látta meg benne: korán nyílt ki, virágai a pannnon télben halálra vannak ítélve. Egész munkásságának mottószerű összefoglalása a Laus Pannoniae (Pannónia dicsérete) című négysoros epigramma, amelyben Janus pontosan meghatározza és büszkén hirdeti, hogy mint költőnek hol a helye és mi a jelentősége.
Emlékezete
Maradványaira 1991-ben bukkantak a pécsi székesegyház altemplomában, de csak 2008. október 21-én temették újra püspöki szentmise keretei között. Síremlékét Rétvári Sándor készítette. Felkerült rá saját sírverse, ami minden bizonnyal az eredeti síremléken is szerepelt. Ez Kálnoky László művészi fordításában így hangzik:
Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először
Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei.
Ezt a dicsőséget, ó hagyd meg a holtnak, Irigység;
Rosszakarat, kíméld hűlt porait legalább.
Az újratemetésekor - utalva versére - félezer mandulafát ültettek el, amelyek téli rügyezése szimbolizálja Janus Pannonius korai jelenségnek számító költészetét Magyarországon.
2009. május 29-én mutatták be a számítástechnika segítségével a költő arcképét.
2012-ben nemzetközi költészeti díjat alapítottak emlékére.