Július 2. - Gábor Áron elesett az uzoni csatában - 1849

Simon M. Veronika:<br/>Gábor Áron
Simon M. Veronika:
Gábor Áron

„Ha a haza mindenekfelett, akkor néhány mesterember se emelje magát a haza fölé. Hanem legyen jelszava: a hazáért mindent a legjutányosabban. Különben azon véleményre vetemedik az ember, hogy némelyek a közálladalmi érdek s politikai okok emlegetését csak saját erszényük töltésére akarják felhasználni.”
(Gábor Áron cikke a „Honvéd"-ben, 1849. május 5.)



Gábor Áron (Bereck, 1814. november 27. - 1849. július 2.) katonatiszt, ágyúöntő, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legendás ágyúöntője és tüzértisztje, aki a csatamezőn vesztette életét.

A legendás ágyúöntő-mester, Gábor Áron 1814.november 27-én székely határőrcsaládban született a háromszéki Berecken. Édesapja Gábor István, Bereck főjegyzője volt, aki a gyalog határőrkatonák rendjéhez tartozott a 15. (2. székely) határőrezred állományában. A határőr gyalogezredek férfitagjainak 18 és 50 év között katonai szolgálatot kellett teljesíteniük. A családok mindennapi életüket csak a katonai törvények szerint élhették, ugyanez vonatkozott a gyermekeik iskoláztatására és nevelésére.

Turóczy Mózes ágyúöntő műhelye Kézdivásárhelyt (előtérben Turóczy Mózes és Gábor Áron)
Turóczy Mózes ágyúöntő műhelye Kézdivásárhelyt (előtérben Turóczy Mózes és Gábor Áron)

Iskoláit Bereckben és Csíksomlyón végezte, majd bevonult katonának. Katonai szolgálatát Kézdivásárhelyen kezdte, ám nemsokára Gyulafehérvárra került, ahol tüzérségi kiképzést kapott. Itt szerezte első ágyúkezelői ismereteit és itt nevezték ki tüzértizedesnek. 1840-től az 5. pesti tüzérezredhez állt be, később Bécsben, az ágyúgyárban szolgált. S bár alaposan megtanulta az ágyúk szerkezetének és kezelésének minden csínját-bínját, továbbszolgálati kérelmét nem fogadták el, ezért leszerelt. 1842-ben öccse helyett újra bevonult, de nem sikerült elérnie, hogy továbbképezzék, ezért 1846-ban újra leszerelt. A katonai szolgálat mellett Gábor Áron asztalosmesterként biztosította a megélhetését.

Az 1848 tavaszán Európa szerte kitört forradalmak Erdélyt is mozgósították. A háromszéki határőrrend mind az országgyűléseken, mind a székgyűléseken követelte az 1764 óta ráerőszakolt kényszerszolgálat eltörlését, de nem született megoldás. 1848 szeptemberétől Erdély a polgárháború szélére sodródott. Az Anton Puchner altábornagy vezette császári csapatok elfoglalták Erdély nagy részét, már csak a Székelyföld tartotta magát. Az 1848. október 16-án megtartott Székely Nemzeti Gyűlésen az ellenállás mellett határoztak. Gábor Áron is részt vett a gyűlésen és felvetette az ágyú öntés lehetőségét is, de ekkor még nem talált meghallgatásra.

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek messze a határba.
Nehéz a rézágyú, fölszántja a hegyet-völgyet,
Édes rózsám, a hazáért el kell válnom Tőled.

Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta.
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra.
Anyám, Te jó lélek, találkozom-e még véled?
Holnapután messze földre, hosszú útra térek.

Amikor Puchner Antal császári tábornok feltétel nélküli megadásra szólította fel Háromszék városait, a helyi Honvédelmi Bizottmány népgyűlést hívott össze Sepsiszentgyörgyre. A fegyver-, lőszer- és főleg ágyúk hiánya miatt már-már a megadás mellett döntöttek, amikor Gábor Áron szólásra emelkedett: „Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Lesz ágyú, amennyi kell. Semmi mást nem kérek, mint felhatalmazást arra, hogy a fülei hámorhoz utazhassak, ott dolgozhassak és dolgoztathassak, s ha mához két hétre Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz felállítva, és azokkal a próbalövésnél célt nem találok, akkor én magam állok tíz lépésnyire az ágyú elébe céltáblának."

Legendás szavai a jelenlevők óriási lelkesedését váltották ki. Háromszék népe elhatározta, hogy fegyverrel védi meg szabadságát, és megszervezték az önvédelmet. Gábor Áron első ágyúit Erdővidéken, a Magyarhermány melletti Bodvajon öntötte. Gábor Áron ágyúi kiválóan helytálltak a császári csapatok számban fölényben lévő ágyúival szemben is. Az első ágyúkat a hidvégi ütközetnél használták, ahol a két hatfontos bronzágyú jelentősen hozzájárult a győzelemhez. A székelység megnyerte a csatát! A meglepődött Puchner tábornok naplójába a következőt írta: „A beérkezett jelentések szerint, francia tüzérség tartózkodik Háromszéken." E győzelem nélkül a császári tábornok alighanem kijutott volna az Alföldre is seregével. Így Gábor Áron szerepe a magyar sikerekben, még nagyobb volt, mint elsőre gondolnánk.

Gábor Áron szobra Kézdivásárhelyen
Gábor Áron szobra Kézdivásárhelyen

Gábor Áron november végétől a háromszéki hadiüzemek szervezője és vezetője volt; miután pedig a bodvaji kohót feldúlták az osztrákok, Kézdivásárhelyen folytatta az ágyúöntést hűséges bajtársa, Thuróczi Mózes rézműves műhelyében. A falvak lelkesen adták harangjaikat Gábor Áron ágyúöntödéinek. Összesen több mint 60 db 6 fontos ágyút készítettek. Az ágyúkat a Kárpátok hágóinak a védelmére állították fel, illetve Bem tábornok seregéhez osztották be.

A tüzéreket is ő képezte ki, először főleg a kézdivásárhelyi diákok közül. Rendíthetetlenül készítette az ágyúkat, képezte a fiatalokat - ágyúöntésre és az ágyúk használatára egyaránt tanította őket - és sokszor a harcokban is részt vett; lován ütegtől ütegig nyargalva irányította a tüzéreket. Bem után (akinek seregében szolgált is) talán neki volt a legnagyobb szerepe Erdély felszabadításában és az ottani ellenállás megerősítésében.

Decemberben honvéd főhadnaggyá nevezték ki, 1849 folyamán pedig századossá, majd tüzér őrnaggyá léptették elő.

1849. március 24-én Bem József tüzér őrnagynak nevezte ki. Májusban Debrecenbe, a kormány székhelyére küldték, ahol Kossuth Lajos a székelyföldi hadi gyárak igazgatójának nevezte ki. Kossuth a kézdivásárhelyi gyárnak hatvanezer forintos segélyt biztosított, melyből tízezret azonnal kiutaltak.

Gábor Áron erdélyi hazatérése után nagy intenzitással kezdte meg a hadiüzemek fejlesztését, az újabb lövegigények kielégítését, valamint a tüzérek kiképzését. Rövidesen azonban kiderült, hogy pénzhiány miatt a kiutalt tízezer forintot más célra kell felhasználni (például tüzérek kiképzésére), így a hadiüzemek fejlesztése végül elmaradt. 1849. június 5-én, immáron a székely tüzérség parancsnokaként megkezdte Kézdivásárhelyen egy hatfontos ágyúüteg készítését, amelyet Nagyszebenben tüzértartalékként kívántak felhasználni.

Síremléke Eresztevényben, a Református templom kertjében
Síremléke Eresztevényben, a Református templom kertjében

Gábor összesen 93 ágyút öntött (bár a számot illetően nem egyeznek a különböző források).

Az osztrákokat megsegítő orosz cári csapatok 1849 júniusában benyomultak Erdélybe. Háromszék önvédelmi hadserege július 2-án ütközött meg a cári csapatokkal. Gábor Áron irányította a tüzéreket. Egyik ütegtől a másikhoz száguldott. Fehér lován feltűnt az ellenségnek és célba vették. Két lovat is kilőttek alóla míg végül is eltalálta egy ágyúgolyó. Míg folyt a csata halálát nem közölték és nevében adták ki a parancsokat. Az ütközet győzelemmel végződött. Halálának híre mindenkit megdöbbentett.

Halálával a háromszéki ágyúgyártás története véget ért.

Gábor Áron, a cselekvési lehetőségeket kereső és megtaláló, tehetségét gazdagon kamatoztató, leleményes, szavaival szólva „a mesterségek fortélyaiban" járatos ágyúöntőként és a forradalom ügyéért életét áldozó hős tüzértisztként él népe emlékezetében. Hősi halála pillanatától kezdve visszaemlékezések, emlékiratok, tudományos feldolgozások és szépirodalmi művek idézik, illetve örökítik meg életét és példáját. Földi maradványainak végső nyughelye a végzetes csatatérhez közeli Eresztevényben található, ahol 1892-ben emlékművet is állítottak tiszteletére. A szobor és emlékmű állítás szép példáját sok más település is követte.

1992-ben felavatták Gábor Áron szobrát Bereckben. A szobor Vargha Mihály szobrászművész alkotása. Bereckben Gábor Áron emlékház is van. Benne állandó kiállítás látható: dokumentumok Gábor Áron életpályájáról és szoborminták. Itt helyezték el, 1999-ben, Gábor Áron ágyújának hasonmását. Az emlékház előtt millecentenáriumi székely kapu áll. A kaput Bodo Csaba helybeli mester készítette.

A Gábor Áron-ágyú

Gábor Áron rézágyúja
Gábor Áron rézágyúja

A Gábor Áron gyártotta ágyúkból egyetlenegy maradt fenn. 1906-ban találtak rá, amikor a kézdivásárhelyi Rudolf Kórház udvarán csatornázási munkákat végeztek. Az ágyút a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban állították ki.

Az ágyút 1971-ben újra öntötték a kézdivásárhelyi polgárok réztárgy-adományait felhasználva. Amikor azonban Bukarestben 1972-ben felállították a Nemzeti Történelmi Múzeumot, az ágyút elkobozták. 1980 körül még megtekinthető volt, elbeszélések szerint felirata ez volt: „Az 1848-as román forradalomban használt ágyú”. Később raktárba került.

2011-ben az ágyú a kézdivásárhelyi Székely Nemzeti Múzeumba került.

Forrás: wikipedia.org; w3.sopron.hu; mult-kor.hu; hengan.us; cs-tori.blogspot.com