Habsburg trónváltás

V. Ferdinánd
V. Ferdinánd

1848-ban az európai forradalmak kitörésekor a Monarchia trónján a gyenge és határozatlan V. Ferdinánd ült. Az udvari intrikák után végül is Ferdinánd lemondott unokaöccse, Ferenc József javára, akit 1848. december 2-án, Olmützben Ausztria császárává kiáltottak ki...

A Schönbrunnban született Ferenc József még csak 18 éves volt. Apja V. Ferdinánd császár testvére, Ferenc Károly főherceg volt, anyja az igen ambiciózus Zsófia bajor hercegnő. A fiút gyermekkorától úgy nevelték, hogy egykoron császár lesz belőle: már négyévesen tanulásra fogták, s nagykorúságára minden tudományban jártas volt, nyolc nyelvet beszélt - közte a magyart -, értett a hadvezetéshez, és maga Metternich kancellár avatta be a birodalom ügyeibe. Trónra kerülésében nagy szerepe volt anyjának. Ferdinánd lemondása után öccse, Ferenc Károly főherceg következett volna a trónöröklésben, de Zsófia főhercegnő erélyes fellépése nyomán ő maga is lemondott trónigényéről fia, Ferenc József javára. Zsófia főhercegné igen erős befolyást gyakorolt fiára, az ifjú uralkodóra. Tanítói közül Metternich kancellár tette rá a legnagyobb benyomást.

68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg Monarchia leghosszabb ideig ténylegesen hatalmon lévő uralkodója. Irányítása alatt az 1850-es-60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és a porosz-osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását.

Ferenc József trónra kerülésekor nem esküdött fel a magyar alkotmányra, és az áprilisi törvényeket sem fogadta el, ezért sokkal nagyobb szabadsággal rendelkezett a magyar országgyűléssel szemben. Trónra lépése után kiáltványt bocsátott ki, amelyben törvény előtti egyenlőséget, a népek egyenjogúságát és népképviseleti törvényhozást ígért, ám hozzátette, hogy birodalmát megtartja egésznek. Windisch-Grätz herceget felhatalmazta a "közcsend és közrend" helyreállítására. A királyváltást a magyar országgyűlésen elutasították, mondván a trón csak az előző király halálával ürülhet meg, tehát V. Ferdinándot tartotta továbbra is királynak. Ferenc József személyét azonban nem utasították el, amennyiben felesküszik az alkotmányra, és betartja azt.

A szabadságharc már zajlott, mikor Ferenc József trónra lépett. Decemberben az udvar általános támadást indított Magyarország ellen. A Dembiński által vezetett magyar sereg 1849. február 26-27-én Kápolnánál vereséget szenvedett a Windisch-Grätz vezette osztrák csapatoktól. A vereség katonailag nem volt súlyos, mégis az olmützi alkotmány (1849. március 4) kiadásához vezetett. Az oktrojált alkotmány értelmében a Magyar Királyságot a centralizált birodalomba olvasztották, megszüntették az Erdéllyel kialakított uniót így létrehozva a Magyar Királyságot, az Erdélyi Fejedelemséget, valamint a Katonai Határőrvidéket és a Dalmát-Horvát-Szlovén Királyságot. A császári házhoz lojális Horvátország pedig Dalmácia mellett megkapta a Magyar Királyságtól elvett Fiume kikötővárost is. Az olmützi alkotmányra válaszul az országgyűlés Kossuth javaslatára kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét (Függetlenségi Nyilatkozat, Debrecen, 1849. április 14.) és Kossuth ideiglenes államfői, kormányzó-elnöki kinevezését.

Ferenc József május elsején - saját kezűleg írt levélben - segítséget kért I. Miklós cártól, aki május 9-én bejelentette hadainak elindítását. Az orosz haddal kiegészült osztrák csapatokkal már nem tudtak megbirkózni a magyar erők, a szabadságharcot leverték.

Ferenc József
Ferenc József

A pacifikálás gyors és véres volt. A síri csendbe burkolózott birodalom alkotmányát sutba vágták, a következő tíz évben Ferenc József néhány tanácsadójára, a rendőrségre és a hadseregre támaszkodva személyesen intézte az ügyeket. A politikában járatlan uralkodó a krími háborúban teljesen elszigetelte országát, majd 1859-ben a francia-olasz háborúban hiába állt maga a hadak élére, súlyos vereséget szenvedett Solferinónál.

A kudarcok miatt enyhíteni kellett az abszolutista rendszeren: lassan megkezdődött a birodalom alkotmányos állammá alakítása. Miután az újabb, a porosz-osztrák háborúban 1866-ban Königgrätznél elszenvedett vereség nyilvánvalóvá tette, hogy a német egység nem osztrák vezetéssel jön létre, s Ausztria elvesztette itáliai birtokait is, elkerülhetetlen lett a birodalom átalakítása.

Ferenc József kiegyezett a magyarokkal, s 1867. június 8-án magyar királlyá koronázták. A dualista Osztrák- Magyar Monarchiának egy uralkodója (egy személyben osztrák császára és magyar királya), de két fővárosa, két parlamentje volt. A bonyolult belső közjogi viszonyok ellenére a Monarchia kifelé egységes külpolitikát képviselt és regionális nagyhatalomnak számított. Ferenc József ettől kezdve - abszolutista hajlamai és neveltetése ellenére - alkotmányos uralkodóként kormányzott, és keményen ellenállt a birodalom - főként csehek által szorgalmazott - föderalizálásának.

Három évtizednyi tündöklés után, a 19-20. század fordulójára az ezernyi belső ellentéttől feszített állam egyetlen összetartó ereje a császár, "a birodalom első hivatalnoka" maradt. Ferenc József fegyelmezetten tette kötelességét, bár maga is tudatában volt az elkerülhetetlen végzetnek, és számos egyéni tragédia is sújtotta (fia öngyilkos lett, Miksa fivérét kivégezték Mexikóban, házassága a szépséges Erzsébet császárnével, "Sissivel" megromlott, majd feleségét meggyilkolta egy anarchista.) 1914-ben még megérte az első világháború kirobbanását, de a sors megkímélte attól, hogy tanúja legyen szeretett birodalma végnapjainak: az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése előtt két évvel, 1916. november 21-én meghalt a schönbrunni kastélyban. 84 évéből 68 évet ült a trónon: személyével egy egész korszak - a "boldog békeidők" - szállt a sírba.

Kapcsolódó cikkek: Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázzák