Egressy Béni

Egressy Béni, egykorú kép után rajzolta Vágó Pál.
Egressy Béni, egykorú kép után rajzolta Vágó Pál.

„Hazám, hazám, te mindenem!
Hisz mindenem neked köszönhetem.
Hazám, hazám, te mindenem!
Rajtad előbb kell, előbb segítenem.
Szegény hazám, te mindenem!
Rajtad előbb kell, előbb segítenem.
Magyar hazám, te mindenem!
Rajtad előbb segítenem,
Előbb kell segítenem!"

(A híres ária eredeti szövege Egressytől)



Egressy Béni (eredetileg Galambos Benjámin, Sajókazinc, 1814. április 21. - Pest, 1851. július 17.) zeneszerző, író, színész.

Egressy Béni 1814. április 21-én született a Borsod megyei Sajókazincon, amely település napjaikban Kazincbarcika része. Édesapja, Galambos Pál református lelkipásztor, édesanyja Juhász Julianna. Édesapja 1809 és 1816 között szolgált itt. Az apa fiú gyermekeit egyaránt lelkipásztornak szánta, de közülük egyedül Pál választotta a lelkészi hivatást. Gábor a XIX. század első felének ünnepelt színésze, Béni pedig zeneszerző, zenekari igazgató lett. Apjuk kedvéért az egyházi pályát nem választó mindkét fiú felvette az Egressy nevet.

Béni, amint testvérei is, előbb a miskolci, majd a sárospataki református gimnáziumban tanult. Magyar irodalomban és zenében korán megmutatkozott tehetsége. Édesapja 1831-ben bekövetkezett halála után, megfelelő anyagi támogatás hiányában, a kénytelen volt abbahagyni a tanulást, és segédtanítói állást vállalt a mezőcsáti, majd a szepsi elemi iskolában.

Testvére ösztönzésére 1833 őszén színésznek szegődött. Az első színlap, amelyen neve is megjelent egy 1834. április 23-i előadáshoz készült. A mű Baurnfeld: „Könnyelműség szerelemből" című négyfelvonásos vígjáték volt, amelyben Fridrik szerepét játszotta.

Kolozsvárott, a magyar opera első fellegvárában kezdte a színi pályát, aztán - a harmincas évek vége felé - Pest-Budára került. A színészi pályán tanult meg franciául, olaszul és németül. A hangjegytant csak hírből ismerte; ezért éjjel-nappal tanult, tenorrá akarta magát kiképezni és valódi művelt színésszé. Hogy képeztesse hangját, Milánóba ment - más eszköz híján gyalogszerrel. Igaz, nem lett operaénekes, de a színpadhoz élete végéig hű maradt.

Már 1840-től foglalkozott zeneszerzéssel, ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője és számos népies műdal szerzője.

A reformkor legfontosabb és legmaradandóbb hatású zenei eseményeinek színhelye többnyire a pesti Nemzeti Színház volt. Itt mutatták be 1843. május 10-én be Egressy Béni pályadíjas zeneművét, a később nemzeti imádsággá vált Szózatot is. Egressy Vörösmarty szavait a zene szárnyára emelve máig ható népszerűséghez segítette a költeményt. A reformkor kedvelt újsága, a Honderű, ezekkel a szavakkal tudósított: „Vörösmarty Szózatára készített legjobb népdalra kitett 20 arany jutalom odaítélése, minden zugaiban megtölté nézővel színházunkat. A nyertes Egressy Béni lőn, kinek is a jutalom a nézőség előtt ünnepélyesen átadatott."

Egressy Béni szobra Sárospatakon
Egressy Béni szobra Sárospatakon

Mintegy hatvan színművet és operaszöveget fordított németből, franciából és olaszból. És egyre több magyar dalt írt. Ezekben úttörőnek, korszakalkotónak bizonyult, hiszen előtte alig volt hagyománya a magyar műdalnak.

Ilyen műveiben mintegy átmenetet teremtett a hangszeres verbunkos és csárdásmuzsika meg a magyar operai dallamosság között. Bujdosódala, például, lassú-friss szerkezetével még az instrumentális tánczenére, témájával már Erkel világára, bevezetőjével a Szózatra emlékeztet. A népszerű magyar hangszeres muzsika, a verbunkos és a csárdás dallamvilágát a dalszerző Egressy a kor legnagyobb hazai költőinek szavaival ötvözte.

Erkel Ferenc, aki Egressynek számos dalát átírta zenekarra, még idős korában is nagy véleménnyel volt a zeneileg csak kevéssé iskolázott Egressy gazdag dallamkitaláló tehetségéről. Egy ízben, amikor gyöngyöző, cifrázó, ékes zongoramuzsikát hallott, így szólt a társaságában lévő fiatal íróhoz, Gárdonyi Gézához: Egressy is így zongorázott. Trilla és trilla. Az ember bámulja, honnan szedte azt a sok melódiát.

1846-ban Pestre látogatott világhírű és világjáró művészünk, Liszt Ferenc, akit Vörösmarty csodálatos ódával állított a magyar kultúra panteonjába. Amikor Liszt hajója kikötött, köszöntötte őt Egressy Béni zenekara. A Fogadj Isten című üdvözlő muzsika nyomán megkomponálta X. magyar rapszódiáját, melyet Egressy Béninek dedikált. Mondhatni: aranyvázába tette a neki nyújtott mezei virágot.

Erkel Ferenchez, a magyar nemzeti opera megteremtőjéhez a művészi barátság szoros szálai fűzték a Nemzeti Színház ezermesterét. Erkel három nagy színpadi műve Egressy szövegére íródott. Méghozzá a legjelentősebb, legsikeresebb három Erkel-opera: a Bátori Mária, a Hunyadi László és a Bánk bán.

Egressy Béni szobra Komáromban.<br/>Kezében lant, oldalán kard, hátterében pedig a líra, a művészetek szimbóluma.
Egressy Béni szobra Komáromban.
Kezében lant, oldalán kard, hátterében pedig a líra, a művészetek szimbóluma.

Részt vett az 1848-1849-es szabadságharcban. A Kápolna község mellett vívott csatában megsebesült. Felépülvén sérüléséből a komáromi erőd védője volt. Komáromban a helyőrség zenekarának volt az igazgatója. Emellett a Komáromi Lapok szerkesztőjeként időnként verseivel is megjelent. Az itteni harcok között szerezte lelkesítő művét, a „Fel, fel vitézek a csatára" kezdetű Klapka-indulót. Eredetileg szöveg nélkül, zongorára írta ezt a művet, szöveget évekkel később Thaly Kálmán írt hozzá.

Hogy Erkel későbbi operáinak fogadtatása meg sem közelítette az imént említettekét, annak egyik oka kétségkívül Egressy korai halála.

Egressy ismerte a színpadi hatás titkát, a jelenet- és felvonásépítés művészetét, és változatos zenei formák megteremtésére adott alkalmat a zeneszerzőnek. Azt is tudta, hogy az operában a szöveg csak váz: a lényeg a muzsika. Mégis, a librettónak kell a zenei szerkezet teljes súlyát tartania.

Egressy és Erkel együttműködött másfajta művek színpadra vitelében is. A legszebb Egressy-dalok ugyanis népszínművek dalbetéteiként születtek; ezeknek egy részét Erkel írta át zenekarra. E dalos-táncos népszínművek igen nagy szerepet játszottak a reformkori, színmagyarnak aligha nevezhető Pest magyarításában is.

A Szökött katona című népszínműben, 1843-ban került színpadra Egressy népies hangú Petőfi-dala: Ne menj lányom a tarlóra. Erre a dalra azért is érdemes felfigyelnünk, mert első melódiasora, lényegében változatlanul, bekerült Egressy szintúgy 1843-ban komponált Szózat-zenéjébe. A dal záró sora - ,,Ki süt nékem lágy kenyeret?" - azonos a nemzeti imádság befejező sorával: ,,Itt élned, halnod kell." Ez az egyezés aligha a véletlen műve, hiszen a régi népnyelvben kenyér és élet: egymás szinonimái.

Sírja a Fiumei úti temetőben
Sírja a Fiumei úti temetőben

A Szózat keletkezéstörténete különös és egyszerű; a ma embere aligha képzeli ilyennek egy nemzeti imádság születését. Bartay András zeneszerző, a Nemzeti Színház igazgatója 1843-ban pályázatot hirdetett a Vörösmarty-versre komponálandó legszebb népmelódia írására. A bírálóbizottságban helyet foglalt maga Vörösmarty is, mellette az akkori Pest-Buda legkiválóbb két muzsikusa: Erkel Ferenc és Mosonyi Mihály. Egybehangzó ítéletük szerint a pályadíjat, 20 aranyat, Egressy Béni műve nyerte el.

A szabadságharc leverése után Ónodon talált menedéket, alighanem ott fejezte be az Erkelnek szánt Bánk bán-opera szövegkönyvét, Katona drámája nyomán. Az opera bemutatóját nem érte már meg. 1851. július 17-én, harminchét évesen hunyt el tüdőbajban. Temetésén Török Pál (1808-1883), a Pesti Református Egyházközség lelkipásztora szolgált. Sírja a Fiumei úti temető művészparcellájában található.

Életútja rövid volt: mindössze harminchét évig tartott. Ám annál hosszabbnak bizonyult műveinek útja: máig tart, s alkalmasint még jóval tovább. Aligha sejthette, hogy legszebb dallamaira igazi maradandóság vár. Fő művével, a Szózat muzsikájával örökre beírta magát minden magyar ember szívébe. Azok is ismerik, akik a zeneszerző nevét soha nem is hallották.

Forrás: zene.hu