Dávid Ferenc halála

„Te hitetlen hitalapító nagy magyar!
Itt küzdöttél végsőt egy-isteneddel
s börtönöd öles kőfalaival.
(Kányádi Sándor)



Az egyetlen magyar alapítású egyház, az erdélyi unitárius egyház alapítója és első püspöke Dávid Ferenc. Olyat tett, amiről a fényes Európa akkor még nem is hallott: megalkotta a vallásbékét.

Születésének pontos idejét nem tudjuk, valamikor 1520 körül láthatta meg a napvilágot és 1579. november 15-én halt meg. Kolozsváron született iparos családból. Apja Hertel Dávid szász, anyja kolozsvári magyar. Nevét tanuló korában latinosította, édesapja keresztneve után nevezte magát Franciscus Davidisnek, azaz Dávid Ferencnek.

A jómódú tímármester három fia közül Dávidot iskoláztatta.Iskoláit Kolozsváron, Gyulafehérváron, majd külföldön, Wittembergben és Frankfurtban végezte 1545-1551 között. Külföldi tanulmányai során ismerte meg a reformáció szellemét. Gyulafehérváron szentelték katolikus pappá.

1551— 1553 között Besztercén iskolaigazgató és Péterfalván (Petresen) lelkész.

1555 október 9.-én megválasztották kolozsvári lelkésznek.

Egyre inkább terjedt a reformáció, a kálvini, a református irány. A hitviták pedig zavarták az ország békéjét. Ennek helyreállításáért a fejedelem, János Zsigmond összebékítendő a reformáció két részre szakadt irányát, Nagyenyedre békítő zsinatot hivatott össze 1564-ben. A zsinat vége mégis szakadás lett. Dávid Ferenc a kálvini tanok meggyőződéses híveként lemondott lutheránus püspöki tisztéről, és mint egyszerű református lelkész működött.

1565 az unitárius reformáció kezdete, amikor megindulnak Kolozsváron a „vitatkozások" a reformáció ortodox iránya és a reformáció szabadelvű iránya között. 1566 elején Dávid Ferenc unitárius szellemben prédikál a kolozsvári nagytemplomban. 1567-ben János Zsigmond fejedelem az unitárius reformáció rendelkezésére bocsátotta a gyulafehérvári nyomdát, ahol megjelentek az első unitárius teológiai munkák.

Körösfői-Kriesch Aladár képén baloldalon János Zsigmond a trónszékén ülve hallgatja Dávid Ferenc beszédét a tordai országgyűlésen.
Körösfői-Kriesch Aladár képén baloldalon János Zsigmond a trónszékén ülve hallgatja Dávid Ferenc beszédét a tordai országgyűlésen.

A fejedelem békességet akart, ezért udvari papja, Dávid Ferenc tanácsára 1568. január 6-13. között Tordán országgyűlést hívatott egybe. Az 1568. január 6-13 napjain megtartott országgyűlésen az unitárius reformáció szellemében határozatot hoztak a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság biztosítására: „A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot mindenki az ö értelme szerint; és a közösség ha elfogadja, jó, ha nem pedig senkit ne kényszerítsenek arra amit lelke el nem fogad; de mindenki olyan prédikátort tarthasson, amelyik neki tetszik. Ezért senki az elöljárók közül, se mások a prédikátorokat ne bántsák, a vallásáért senkit ne szidalmazzanak, az előbbi szabályok szerint. Nem engedik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is büntessenek vagy fenyegessenek; mert a hit isten ajándéka, ez hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." Ennek következtében szerveződött meg az Erdélyi Unitárius Egyház. Hívei követték Dávid Ferencet, és a megalakult új egyház első püspökévé választották meg. János Zsigmond fejedelem országát, Erdélyt, Európa szellemi szabadságának a földjévé tette. Ide menekültek Európából, a máglyahalál fenyegetettségéből mindazok a tudósok, teológusok, orvosok, papok és világiak, akik újszerűen, radikálisan gondolkodtak és tanítottak. Magukkal hozták nemcsak tudásukat, de az új eszméket és a tiltott könyveket is.

A melléklet, történelmi jelenetet ábrázoló festményről szerzője, Körösfői-Kriesch Aladár az alábbiakat írja: „Az unitárius vallásnak első papját s egyben mártírját is - Dávid Ferencet - látjuk a kép közepén. Balra tőle, emelkedettebb trónszéken a fejedelem, mellette a két unokaöccse: Báthory István (a fejedelemtől balra) és Báthory Kristóf (jobbra). Mögötte áll az olasz Blandrata György, a fejedelemnek meghitt tanácsadója. Sokat hányatott ember, aki legutóbb Lengyelországból került az erdélyi udvarhoz, és az unitáriusokéhoz hasonló tanokat hozott magával külföldről. Báthory István és Csáky kancellár mögött állnak a szász rendek. Dávid Ferenc mögött balra Csáky Mihály, a kancellár, aki nem vett nagyon részt a vallásos dolgokban, jobbról Heltai Gáspár, amint a Bibliát forgatja, s egy másik papnak mintegy igazolja Dávid Ferenc mondását. Előbbre a padsorok között egy katolikus barát, aki megdöbben a hallottakon és Méliusz Péter debreceni prédikátor, aki szintén bizonyos kétkedéssel fogadja a szónokló szavait. Mögötte, a templom kórusa alatt a székely rendek, fönn a kórusban az asszonyok, elöl pedig a padok között egynéhány magyar rend, kiknek nevei nem fontosak.”

1571 január 6-14. napjain tartott marosvásárhelyi országgyűlés rendezte Erdély vallásügyi kérdéseit. Újból kimondotta, hogy : „Az Isten Igéje mindenütt szabadon prédikáltassék, a confessioért (a hitéért) senki meg ne bántassék, se prédikátor, se hallgató." Recepta Religionak, bevett vallásnak elismerte a római katolikus, a lutheránus, a református és az unitárius vallást és egyházat. Itt és ekkor lett Erdély a három nemzet és a négy felekezet országa.

1571 március 14.-én meghalt János Zsigmond, az unitárius reformáció pártfogója és nagy jótevője. Halála után az ellenreformáció és a vele párhuzamos protestáns reakció, mely Európa-szerte megerősödött, az unitarizmus térhódítását megállította. Szeptember 17.-én Báthori István, az új fejedelem rendeletet adott ki, melyben megtiltotta új teológiai munkák engedély nélküli kiadását; a gyulafehérvári nyomdát az unitáriusoktól elvette, ugyanakkor hitújítás ellenes törvényt adott ki. Ennek értelmében minden újabb vallásreformálás országgyűlési tilalom alá esett. Ezen intézkedések Dávid Ferenc és az unitáriusok háttérbe szorítását jelentette.

Dávid Ferenc vezérelve a szüntelen reformálás volt: „Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön."

Emléktáblája Budapesten
Emléktáblája Budapesten

1579 az unitárizmus megpróbáltatásokkal teljes éve: Dávid Ferenc, a lelkészek túlnyomó többségével együtt azt tanította, hogy Jézust, mint embert nem kell imádni. Ez a tanítás nem volt újítás, mivel ez szükségszerűen következett az egy Istenről vallott hitfelfogásból. De, Blandrata György, aki Jézus imádását vallotta és az új valláspolitikát folytató államhatalommal való kiegyezést kereste, szembefordult Dávid Ferenccel és bevádolta a fejedelemnél, mint hitújítót. Báthori Kristóf fejedelem Dávid Ferencet a prédikálástól eltiltotta és házi őrizetbe helyeztette. Június 1-2. napjain tartott gyulafehérvári országgyűlésen a fejedelem, a hitújítás törvénye ellen hozott törvény alapján, Dávid Ferencet "mások példájára" holtig tartó várfogságra ítélte és Déva várába záratta.

A hagyomány szerint 1579. november 15-én (az újabb kutatás szerint november 1-én.) Dávid Ferenc töretlen hittel, a dévai vár börtönében meghalt. Halálának körülményei és temetési helye ismeretlen.

„Az Unitárius egyház megalapítója, vallásfilozófus, költő és kultúrpolitikus, híres szónok, író, több mint 40 könyve maradt hátra. E művekben harcos, haladó szelleme gyönyörű népi nyelven nyilatkozik meg." - mondotta Nagyfalusi Jenő.

Féjja Géza szerint „Az eszmei magaslat jellemzi életét. Egyre magasabbra tört. Ő fogalmazta meg a világon először a lelkiismeret szabadságának törvényét. Élete ballada volt. Pöre a szellemi szabadság pöre. Ő a szellemi szabadság első vértanúja hazánk földjén."

Dávid Ferenc személyében az unitáriusok a tiszta jézusi kereszténység helyreállítóját, a lelkiismereti szabadság és vallási türelem prófétáját, az unitárius reformáció mártírját és egyházalapítóját tisztelik.