Csokonai Vitéz Mihály

Csokonai Rippl Rónai festményén

Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. - Debrecen, 1805. január 28.) a magyar felvilágosodáskori irodalom egyik legjelentősebb költője.

Csokonaira, mint a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjére tekintünk. Tanárai a jövő tudósaként tartották számon: így „poeta doctus"-nak, és „poeta natus"-nak is nevezték. A poeta natus kifejezés jelentése született költő. Olyan emberre értjük, aki a költészetet nem tanulta, hanem már magával a költői tudással született. Éppen ellentéte a szintén latin poeta doctus kifejezésnek, aminek jelentése: 'tanult költő'. Vagyis Csokonai Vitéz Mihály egyszerre volt született őstehetség és az esztétikai tudományokban jártas „tanult költő". A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette egyaránt lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkozását, irodalmát, politikáját illetően. Csokonai az első magyar költő, aki versírásból akar megélni. Gondolkodását mindvégig a felvilágosult humanizmus, a haladásba vetett hit jellemezte.

Wilhelm Egger: Vajda Júlia - Lilla feltételezett arcképe

Egész élete harmincegy esztendő: 1773. november 17-tól 1805. január 28-ig. Rövid életútja a hazai politika- és kultúrtörténet viharos, állandóan változó, sokféle igényű korára esik. E rövid idő alatt olyan gazdag, sokszínű és maradandó életművet hagyott hátra, hogy Vörösmartyig, Aranyig és Petőfiig sincs párja.

A Kollégium diákjaként kezdett verselni, és már kamaszkorában tudomásul vett költő. Szomjazta a tudást, és szomjúságához példás kitartása és rendkívüli memóriája volt. A Békaegérharcot 18 éves korában írta, ugyan még Homérosz után, de már az akkori politikai viszonyokra alkalmazva. 1793-ban Kazinczy Ferenc már barátai között említi. 1793-ra datálható Mozart Varázsfuvolájának (Boszorkánysíp címen) nyers prózai fordítása, s bár egész életén végigkíséri a feladat, véglegesen sosem készült el vele.

Iskoláit elvégezve latinul, görögül, németül, franciául és olaszul is tudott. Jártas volt kora irodalmában, filozófiájában, és tájékozott a természettudományokban. Egyszerre ragadta el a felvilágosodás haladó szelleme, a rokokó költészet kecsessége, az ókori latin és a XVII. századbeli francia klasszikusok pátosza. Ilyen műveltséggel és irodalmi megalapozottsággal fogadta magába a népköltészet hatását. És közben diákosan vidám, örök tréfálkozó, életet szerető, nyughatatlan, mindent próbáló. Hamarosan kifejezője lett az új, a polgárosodás felé néző haladó szellemnek. Már az otthon is errefelé irányította: apai nagyapja református prédikátor, apja felcser, vagyis sebészorvos, aki korai haláláig maga is tollforgató tudósféle, orvostudományi és történelmi szakkönyvek kéziratait hagyta hátra. A költő anyja cíviscsalád leánya. Művelt polgárok voltak a feudális Magyarország legpolgáribb városában.

'Csokonai ereklye', az eredeti kézirat borítója

A fiatal költő rendkívüli tehetségére hamar felfigyelt Földi János, aki verstanra oktatta. Hamarosan Csokonai lett Földi körének nemcsak legjelentékenyebb alakja, de legjobb verselője és legjobb elméleti versszakértője is. Azóta elmondhatjuk, hogy az egész magyar költészet egyik legjobb verselője. Bravúrosan kezelte a versformákat, és dallamosabbá tette a magyar nyelvet, mint bárki mindaddig. A formákkal is szüntelenül kísérletezett, újabb nyelvzenei lehetőségeket keresett és talált. Egészen József Attiláig nincs költőnk, aki oly sok versformával élt volna, mint Csokonai.

Földi után Kazinczy fedezte fel. Kazinczy pártfogásával belekapcsolódott a felvilágosodás országos jelentőségű költészetébe. A „Legbujdosóbb magyarnak” Ady Endre nevezte Vitéz Mihály ébresztése című költeményében. Ady egyike volt azoknak, akik elsőként fogadták el modern, stílusteremtő költőnek. Csokonai közel negyven évet töltött el „irodalmi száműzetésben”. Petőfi és Arany „rehabilitálta”, mint a népies verselés, a rímes epika egyik előfutárát.

Versei eddig csak kéziratban terjedtek, de most már néhány megjelent Kármán folyóiratában, az Urániában. Eszmevilága is a felvilágosodás haladó szándékait fejezte ki. De már megszólalt kecses-dallamos szerelmi költészete. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világirodalom legnagyobb szerelmi költői közé tartozik, rangja semmivel sem kisebb, mint Catullusé, Petrarcáé vagy Baudelaire-é. Első szerelmének és ihletőjének regénye még méltó megírásra vár. Mesterének, Földinek ifjú feleségébe, Juliskába szerelmes, és nem is reménytelenül. A ragyogó és hűtlen asszony keservessé tette Földi János magánéletét. És különös tragédia az, amikor mester és nála sokkalta nagyobb tanítvány válik szerelmi vetélytárssá.

Jankó János Csokonai a lakodalomban

A Juliskához írt versek később a Lillához írt dalok kötetében jelentek meg, s az olvasó hajlandó úgy tekinteni, mintha valamennyi a híres későbbi szerelemhez szólna.

Csokonai a Kollégium tanítványából annak tanára lett. Kitűnő, korát meghaladó pedagógus volt. Új módszerei, főleg a személyes foglalkozás a diákokkal, ellenszenvet is váltott ki idősebb tanártársaiból, de a Martinovics-mozgalomig mégis zavartalanul taníthatott, írhatta verseit, készülhetett nagyobb műveire. Erre az időre estek első színjátékai is, köztük a kitűnő szatirikus vígjáték, a Tempefői. 1794-tol egyre gyanúsabb a Kollégium tanárai előtt. És amikor kirobbant a Martinovics-ügy, és Csokonai irodalmi barátját, pártfogóját, Kazinczyt is elfogták, majd elítélték — a Kollégiumban fegyelmit indítottak Csokonai ellen. A vád ugyan kizárólag a szabálytalan oktatási mód, de ez közismert volt már azelőtt is. Nyilván ez volt a kifogás. Csokonai elvesztette állását.

Izsó Miklós bronz szobormintája

Nekiindult az országnak, hogy megélhessen és írhasson. Sok helyet bejárt: volt Pesten is, elzarándokolt Virág Benedekhez, meghallgatta tanácsait, majd Komáromba, a Debrecenhez hasonló ritka polgárvárosba ment. Ott remélt életlehetőséget. Ehelyett találkozott a nagy szerelemmel. Megismerte Vajda Juliannát, egy módos kereskedő leányát, akit verseiben Lilla néven halhatatlanná tett. A szerelem kezdetben reményteljes, csak azt kívánták, hogy rendes foglalkozást találjon magának. Az első adandó alkalommal újra tanári állást vállalt: Somogycsurgóra került helyettes tanárnak. De míg ő távol volt, Lillát férjhez adták egy gazdag polgárhoz. Ez a csalódás ad érzelmet és alkalmat a gyönyörű szerelmi elégiákhoz. Ekkor keletkezett A Reményhez, meg A tihanyi ekhóhoz. Lilla élete végéig viselte a költőtől kapott gyűrűt, melyet ma is láthatunk a Déri Múzeumban.

Magányosan ment vissza Csurgóra tanítani. Életereje, életszeretete győzedelmeskedik. Csurgón írta későbbi vígjátékait, köztük legjobb színpadi művét, az Özvegy Karnyónét, ezt a mindmáig hatásos bohózatot. Ott írta vidám eposzát, a Dorottyát, amelyben szatíra, burleszkkomikum, népies hangvétel, csevegő elbeszélőkészség mesteri módon egyesül. A felvilágosodás politikai reményeinek vége, a szerelem boldogságreményének vége, az is kiderül, hogy a költőnek túl gyönge a tüdeje, de Csokonai nem hagyja magát: a bánatok közt ugyanolyan kemény lélekkel tart igényt az örömre és az egész emberiség boldogságára, mint ugyanebben az időben az olykor Magyarországon élő Beethoven.

Lilla gyűrűje

Csokonai mindent meg tudott írni, amit akart, de semmi sem sikerül neki, amit tervezett. Idővel Csurgóra is megérkezett az a tanár, akit helyettesített, ő mehetett tovább. Így jutott vissza Debrecenbe, özvegy édesanyja házába. Töméntelen kézirata, meglevő és készítendő műveiből húszkötetes gyűjteményt tervezett, de hátralevő éveiben mindössze kettő jelent meg: A tavasz című verseskötet és a Dorottya. A Lilla-dalok is nyomdába kerültek, de ennek megjelenését már nem érte meg. Egy grófi temetésre őt hívták meg, hogy verses ünnepi búcsúztatót mondjon. Erre az alkalomra írta utolsó művét, A lélek halhatatlanságáról szóló elmélkedő költeményt, melyben szembesíti a különböző világnézeteket. Hajadonfőtt olvasta fel a nagy művet a hideg téli időben a koporsó mellett. Meghűlt, tüdőgyulladást kapott, amelyet legyöngült szervezete már nem tudott leküzdeni.

Csokonai és diáktársai a Református Kollégium ólomüveg ablakán

Halálakor még kevesen tudták, hogy a legnagyobbak közül való. A börtönből már kilépett Kazinczy sejtette, de például Kölcsey idegenkedett Csokonai népiességétől. A kortársak Kisfaludy Sándor felszínes költészetéért lelkesedtek. Később a diadalmas romantika elhomályosította emlékezetét, csak Petőfiék kezdték elismerni. De száz évnek kellett elmúlnia a halálától, amíg Ady és a Nyugat költői felfedezték benne a nagy elődöt, a nagy halhatatlant. Azóta neve és életműve már költészetünk első sorában fényeskedik. „A magas szintű intellektualitás mércéjén mérve Csokonai a legnagyobb magyar lángelmék közé tartozik.” -mondotta Barta János.

A 2003-ban felújított síremlék 1836 óta áll a Hatvan utcai temetőben. Beregszászi Pál kollégiumi rajztanár által tervezett vasgúla a kollégiumi diákok (többek között Arany János), professzorok és még háromszáz debreceni ember által adományozott 2321 forintból jött létre. A síremléken Csokonai sorai olvashatók:

„Múzsáknak szózatja
A Sírt is megrázkódtatja,
S életet fuvall bele.”

Emlékezete

Csokonai Vitéz Mihály debreceni síremléke

Nevét viseli a debreceni Csokonai Nemzeti Színház.

Róla nevezték el Budapest XV. kerületében, Rákospalotán a Csokonai Kulturális Központot. A névadásra 1955-ben, Csokonai halálának 150. évfordulóján került sor.

Szinte minden magyar városban neveztek el róla közterületet.

Csokonai Vitéz Mihály tiszteletére egy emlékhelyet alakítottak ki a Református Kollégiumban. Dísze a Burai István festőművész által készített ólomüvegablak. Eredetileg Toroczkai Oszvald 1938-ban készített alkotása díszítette a termet, de ez az 1944-es bombázások során megsérült, és ennek helyére került hetven évvel később, 2015-ben a most látható alkotás.

Debrecenben a Kálvin téren áll Izsó Miklós a debreceni Emlékkert Társulat (vezetője a jómódú kereskedő Csanak József) megbízására 1861-ben készített szobra.