Borsos József

Borsos József önarcképe
Borsos József önarcképe

Borsos József (Veszprém, 1821. december 21. - Budapest, 1883. augusztus 19.) magyar festőművész, fényképész, portréfotós, az első hazai fotóiskola megalapítója. A század közepén fellendülő magyar festőművészet kezdeti korszakának Barabás mellett legkiválóbb alakja.

Borsos József egy veszprémi ügyvédnek, Borsos Mártonnak a fia volt, született 1821 december 21-én, mint atyja második fia.

1837-től Pesten Schöfft József Károly tanítványaként kezdte festészeti tanulmányait, de nagyobb hatással volt rá Barabás Miklós, akinek műtermében gyakran megfordult. 1840-ben már Bécsben találhatjuk a bécsi képzőművészeti akadémia hallgatójaként Leopold Kupelwieser osztályában. 1843-ban Ferdinand Georg Waldmüller magániskolájába iratkozott át.

Korán magára vonta a figyelmet. Bécsben élt, de a pesti közönség körében is népszerű volt. Az udvar és a bécsi arisztokrácia kedvelt és keresett festője volt. Sikereket ért el neves kortársakról festett arcképeivel és polgári témákat ábrázoló, gondosan megmunkált életképeivel: Bor, asszony, szerelem (1847); Lányok bál után (1850), melyek a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában vannak. Jellegzetesen biedermeier, anyagszerűen festett élénk, erőteljes, finoman árnyalt színei, harmonikus kompozíciója kedveltté tette a fejlődő Pest műpártoló közönsége előtt.

Egyik legismertebb képe, a Nemzetőr
Egyik legismertebb képe, a Nemzetőr

Egyik legismertebb képe, az 1848-ban készült Nemzetőr. Nem tudjuk, hogy kit ábrázol a kép, de a festmény egy tipikus helyzet által megszabott jellegzetes magatartás magas színvonalú dokumentuma. Első pillantásra feltűnő a meleg színezés. A karszalagot viselő és kardjára támaszkodó középkorú férfi tekintetét a kép jobb szélén kívüli pontra szegezi. Arcán feszült várakozás, elfojtott izgatottság tükröződik. A pillanatfelvételszerűen közvetlen és természetes portrén minden az egyéniség megragadásának van alárendelve. De megnyilvánul rajta Borsos kiváló anyagfestő képessége is; a szövetek pompás megfestése mellett érdemes például megfigyelni a kesztyűs és fedetlen kéz hatásos ellentétét.

Az ötvenes évek végéig a sikerek hosszú láncolatában van része. Mint arcképfestő adta a legnagyobb értékeket. E körben legismertebb képein - pl.: a Nemzeti Múzeum nagy mecénásának, Eszterházy Pál hercegnek, vagy Rottenbiller pesti polgármesternek arcképén - a nagyszerű lélekábrázolót ismerhetjük meg.

Tőzsdespekulációk következtében azonban elvesztette vagyonát, ezért 1861-ben Pestre költözött.

Hiába aratott sikereket festett arcképeivel, a fotográfiával nem tudott versenyezni. Felhagyott a festészettel és Doctor Albert festőművésszel társulva fényképészeti műtermet nyitott. Rövidesen a főváros népszerű fényképész műhelyévé váltak. 1864-ben alapította meg a Vegyészeti-fényképészeti Tanintézetet, az első hazai fotóiskolát. Fotográfiai cikkeket jelentetett meg, a fotótechnikában is nevet szerzett. Újra jelentős vagyonra tett szert, de végül a fényképészettel is felhagyott. 1877-ben váratlanul megvált műhelyétől. Megvette a budai Szép Juhászné vendéglőt, melyet élete végéig vezetett.