Az első Bánk bán előadás

A Bánk bán első előadásának színlapja
A Bánk bán első előadásának színlapja

„Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.”



Katona József 1815-ben egy erdélyi pályázatra írta a történelem sorsfordító eseményeinek emblematikus színművét, a Bánk bánt. Ma sem egészen biztos, a Bánk bán eljutott-e a kolozsvári drámapályázatra, ahová eredetileg Katona szánta. A mű visszhang nélkül maradt, a pályázaton még a nevét sem említették. Az irodalom akkori vezéralakjai tudomást sem vettek róla. Az előadás reményében 1819-ben átdolgozta a darabot. E jelentősen átírt változat körüli első jelentős vita: előadni vagy nem előadni... A székesfehérvári színészek pesti játékukon szerették volna bemutatni, de a cenzúra nem engedélyezte a színielőadást. Mai gondolkodásunkkal nehezen érthető, de a tiltás csak az előadásra vonatkozott, a mű kinyomtatására nem.

Az irányelveket az ausztriai színházak cenzora állította össze. Az alapelvek szerint a színdarabokat szigorúbban kell elbírálni, mert nagyobb a hatásuk, és szélesebb rétegekhez jutnak el. Ez magyarázza, miért is engedélyezte a cenzor a nyomtatást.

A Bánk bán sokszorosan az előírásokba ütközött. Tilos többek között a királyi család tagjának meggyilkolását, az uralkodó család elleni lázadást színre vinni vagy királyi személyt alacsonyabb színben feltüntetni.

A kinyomtatott drámát azonban gyakorlatilag senki sem olvasta, így Katona József nem kapta meg azt az elismerést, amire vágyott. Életében sikertelen maradt küzdelme, hogy a Bánk bán elfoglalja méltó helyét a magyar színpadokon. Mégis Bécsben a nyomtatás megjelenése után az engedélyeztetést kötelességszegésnek minősítették. Katona pedig reményvesztetten visszatért szülővárosába, Kecskemétre, és életének utolsó 10 évében ügyészként dolgozott. A mű pedig hosszú évtizedeken át rögös utat járt be. Az ősbemutatókor szerzője már csaknem 3 éve a sírban pihent, s további színpadi életét is állandó, meg-megújuló viták kereszttüzében élte.

Katona halála után közel negyven esztendőnek kellett eltelnie, hogy művének értékei átkerüljenek a köztudatba. Katona József nem az egyedüli, akit a magyar társadalom csak utólag dicsőít, életében pedig egyáltalában nem becsüli.

Mai ismereteink szerint 1833. február 15-én Kassán - a magyar színjátszás kezdeteinek egyik legjelentősebb fellegvárában - mutatták be először Katona József Bánk bánját. Tulajdonképpen a legkorábbi előadások csak egyfajta cenzori tévedésnek köszönhetőek.

Az ősbemutató időpontja is sokáig vitatott kérdés volt - másképp emlékezett Szilágyi Pál, az első Tiborc, másképp Egressy Gábor (Ottó) és ennek nyomán Egressy fia, Ákos. Ma úgy tudjuk, Udvarhelyi Miklós választotta először jutalomjátékául a művet Kassán - neki még maga Katona olvasta fel a Bánk bán első változatának szövegét 1816-ban Kecskeméten. A Kassán nyomtatott egyetlen megmaradt színlap 1833. február 16-át jelöli meg az ősbemutató dátumaként, de rajta ceruzával a javítás: február 15. 1834-ben Berzeviczy halála után több színész Budára költözött, ahol akkoriban Széchenyi és Fáy Andrásnak köszönhetően épülőben volt a Nemzeti Színház, amelyet 1837-ben avattak fel. Az ősbemutató társulata lett aztán a Nemzeti Színház gerince, és 1848. március 15-én este is ezt tűzték színre. Hosszú és rögös út után 1848-ra a Bánk bán sikerdarabbá vált.

A Kassai Nemzeti Színház impozáns, barokk stílusú épülete. <br/>
Tervezte: Láng Adolf, építette: Répászky Miháy (1897 és 1899).<br/> Itt tartották a Bánk bán ősbemutatóját
A Kassai Nemzeti Színház impozáns, barokk stílusú épülete.
Tervezte: Láng Adolf, építette: Répászky Miháy (1897 és 1899).
Itt tartották a Bánk bán ősbemutatóját

Az első budai Bánk bánt Széchenyi István is látta és veszedelmesnek minősítette. Az 1848-49. évi előadásokat hosszú némaság követte, míg a kedvező politikai változások következtében 1858-ban csonkán, 1868-ban először újra a teljes szöveggel adhatták elő Katona darabját. Ahogy a mű fokozatosan „hazafias alkalmakra való ünnepi játék”-ká (Schöpflin Aladár) merevedett, a következő vissza-visszatérő vita tárgya a hozzányúlni - nem hozzányúlni kérdése lett. Hevesi Sándor második rendezésére készülve vitára szólította fel a budapesti lapok kritikusait. Az ekkor kirobbant Bánk bán-vita széles hullámokat vetett, eljutott az országgyűlés elé is. Hasonló vitára került sor az 1960-as évek derekától, ez vezetett végül Illyés Gyula 1976-os „átigazításához”, tovább tágítva a Bánk bán-viták sorát: az eredeti változatot vagy az átigazított változatot...?

Az 1956. októberét követő előadások rövid időre ismét aktuálpolitikai tartalmat nyertek, újabb, csak később manifesztálódó vitát ébresztve - hőzöngő-e Petur? „a 'hőzöngő' szó az 1956-i forradalom eltiprása után vált közkeletűvé, azokat illették ezzel a jelzővel, akik szót mertek emelni a zsarnokság, az idegen elnyomás ellen.” (Orosz László)

Az 1980-as évektől azután megindul a kísérletezés - szövegszínház (Szilvássy József), „tabudöntögetés” - a parodisztikus, deheroizáló rendezői próbálkozások sora...

Forrás: oszk.hu