Wágner Dániel

„Míg élt: gyógyított, sokak éltét visszaadta.
Halva: kis árváknak hagyta örökje javát.
A földön járó Krisztust ki követheti jobban?
Krisztusnál mennyben várja örök jutalom.”
(Sírverse)

Zólyomi Wágner Dániel (Breznóbánya, 1800. december 31. - Budapest, 1890. január 10.) az első magyar gyógyszerészdoktor, az 1848-as minisztérium egészségügyi tanácsosa, Pest város százas bizottsági tagja.

Wágner Dániel 1800. december 31-én született Breznóbányán egy polgári család sarjaként. Édesapja Wágner József nyelvtanár, édesanyja Palitsko Zsuzsanna. Középiskoláit Dobsinán és Rozsnyón, az evangélikus gimnáziumban végezte. Gyógyszerészi diplomáját 1821-ben szerezte a pesti egyetemen. Akkor még csak egy éves tanfolyamot kellett ehhez elvégeznie. Ezt kevésnek találta, ezért tanulmányait - mint a korszakban sokan mások - Bécsben folytatta. 1825-ben a bécsi egyetemen letette a „chemiai doktorátus”-t, amivel a magyarok közül elsőnek nyerte el a vegyészdoktori címet. Disszertációja témájául az akkor nemrég felfedezett elemi káliumra vonatkozó adatok összegyűjtését választotta. Ezt tovább is fejlesztette, s az erről közölt monográfiája sok önálló kísérletét is tartalmazza. Pozsonyban bérbe vette a Vörös Rákhoz címzett gyógyszertárat, ott működött 1826-tól 1831-ig.

Növénytannal is foglalkozott, 1828-1829-ben adta ki gyógynövényekről (Pharmazeutische-Medizinische Botanik) szóló kétkötetes művét. Pestre költözött, 1833-ban „gyógyszerészeti és chemiai laboratórium”, valamint gyógyszertár megnyitására kért engedélyt. A Magyarország Nádorához címzett patikát 1834-ban nyitotta meg, ám laboratóriumának preparátumait csak szakmabelieknek és gyógyszerészeknek adhatta ki. Gyógyszertárának laboratóriumából fejlesztette ki az első pesti vegyészeti gyárat. Ebből fejlődött ki a későbbi Hungária Vegyiművek.

A vegyi anyagok gyári mennyiségű előállításához szükséges tőke előteremtésére 1847-ben 25 000 Ft alaptőkével részvénytársaságot alapított Pesti Technikai-Vegyészeti Gyár Rt. néven. Kénsavat, borkősavat, szalmiáksót, kálium-cianidot, kálium-klorátot, foszfort és szódát gyártott. A szabadságharc idején puskaport is készített. A gyár a vegyi anyagok előállításához szükséges kőedények égetésére is berendezkedett. Wágner az üzem vezetését később a fiaira bízta, ő maga a gyógyszerészet és az egészségügy terén folytatott közéleti tevékenységet.

Hazánkban ő honosította meg a törvényszéki kémiai elemzéseket. A Természettudományi Társulat alapító tagja volt.

Sokoldalú egyéniségét mutatja, hogy kiemelkedő sikerét, az Akadémiai pályadíjat nem vegyi vagy gyógyszerészeti, hanem közgazdasági jellegű munkával, a „Magyarország közgazdaságilag nevezetes termékeire" című munkával érte el 1844-ben".

Tudományos munkássága is gyógyszerész voltával függ össze. Az arzénmérgezések kimutatására szolgáló egyik eljárást tökéletesített és mesterséges ásványvizek összeállításával is kísérletezett. Az 1848-as kormány legfőbb gyógyszerészeként megkísérelte a gyógyszerészképzést az orvosok képzési színvonalára emelni.

Síremléke az Új köztemetőben

Ha nem is fegyverrel, de a szabadságharcból is tevékenyen kivette részét. Részben a vegyészeti gyár városon kívüli üzemrésze hadi termelésre rendezkedett be. Angliából hozatott gépekkel gyutacsot, kanócot és robbanóanyagot készítettek. Másrészt Wágner saját vegyészeti tudását is bevetette. Lőszeres tisztként együttdolgozott Irinyi Jánossal Nagyszebenben a puskapor gyártásában. Különösen a robbanószerek gyártásában jeleskedett. E területen még a tüzérség arra hivatott tisztjei sem múlták felül.

Az 1880-as évek második felében sok elismerésben volt része dr. Wágner Dánielnek. Az 1885-ös Országos Kiállításon nagy aranyérmet nyert gyógyszerészeti készítményeivel. 1886. március 20-án az uralkodótól zólyomi előnévvel örökölhető nemesi címet és családi címert kapott. Az indoklásban méltatták a közügyek és a tudomány terén éveken át kifejtett közhasznú tevékenysége által szerzett érdemeit. Első vegytudorként nagy szerepe volt hazánkban a gyógyszerészet tudományos színvonalának emelésében. A vegyészeti és növénytani tudomány terjesztésének és gyakorlati alkalmazásának előharcosa volt. Először fordult elő, hogy valaki gyógyszerészeti és vegyészeti tevékenységéért nemesi rangot kapott.

A köztiszteletben álló pesti polgár nyolc gyereket nevelt fel. Közülük Dániel és Jenő szakmai örököse, László pedig műegyetemi tanár lett.

Budapesten hunyt el 1890. január 10-én. Örök nyugalomra 1890. január 12-én a Kerepesi úti temetőben helyzeték az ágostai hitvallás szertartása szerint.

Forrás: sulinet.hu és kfki.hu