Wágner Dániel

Zólyomi Wágner Dániel (Breznóbánya, 1800. december 31. - Budapest, 1890. január 10.) magyar gyógyszerész, az 1848-as minisztérium egészségügyi tanácsosa, Pest város százas bizottsági tagja.

Wágner Dániel vegyész, botanikus, az első magyar gyógyszerészdoktor 200 éve, 1800-ban született Breznóbányán. A pesti Tudományegyetemen 1821-ben szerzett gyógyszerészi diplomát. 1825-ben a bécsi egyetemen letette a „chemiai doktorátus”-t, amivel a magyarok közül elsőnek nyerte el a vegyészdoktori címet. Disszertációja témájául az akkor nemrég felfedezett elemi káliumra vonatkozó adatok összegyűjtését választotta. Ezt tovább is fejlesztette, s az erről közölt monográfiája sok önálló kísérletét is tartalmazza. Pozsonyban bérbe vette a Vörös Rákhoz címzett gyógyszertárat, ott működött 1826-tól 1831-ig.

Növénytannal is foglalkozott 1828- 1829-ben adta ki gyógynövényekről (Pharmazeutische-Medizinische Botanik) szóló kétkötetes művét. Pestre költözött, 1833-ban „gyógyszerészeti és chemiai laboratórium”, valamint gyógyszertár megnyitására kért engedélyt. A Magyarország Nádorához címzett patikát 1834-ban nyitotta meg, ám laboratóriumának preparátumait csak szakmabelieknek és gyógyszerészeknek adhatta ki. Gyógyszertárának laboratóriumából fejlesztette ki az első pesti vegyészeti gyárat. Ebből fejlődött ki a későbbi Hungária Vegyiművek.

A vegyi anyagok gyári mennyiségű előállításához szükséges tőke előteremtésére 1847-ben 25 000 Ft alaptőkével részvénytársaságot alapított Pesti Technikai-Vegyészeti Gyár Rt. néven. Kénsavat, borkősavat, szalmiáksót, kálium-cianidot, kálium-klorátot, foszfort és szódát gyártott. A szabadságharc idején puskaport is készített. A gyár a vegyi anyagok előállításához szükséges kőedények égetésére is berendezkedett. Wágner az üzem vezetését később a fiaira bízta, ő maga a gyógyszerészet és az egészségügy terén folytatott közéleti tevékenységet.

Síremléke az Új köztemetőben
Síremléke az Új köztemetőben

Magyarországnak közgazdaságilag nevezetes termékeiről című pályamunkájával 1844-ben elnyerte az Akadémia első díját.

Tudományos munkássága is gyógyszerész voltával függ össze. Az arzénmérgezések kimutatására szolgáló egyik eljárást tökéletesített és mesterséges ásványvizek összeállításával is kísérletezett. Az 1848-as kormány legfőbb gyógyszerészeként megkísérelte a gyógyszerészképzést az orvosok képzési színvonalára emelni. Az 1885-ös országos kiállításon gyógyszerészi készítményeivel aranyérmet nyert.

Budapesten hunyt el 1890. január 10-én. Örök nyugalomra 1890. január 12-én a Kerepesi úti temetőben helyzeték az ágostai hitvallás szertartása szerint.

Forrás: sulinet.hu és kfki.hu