Megalakult a Magyar Vöröskereszt

A Magyar Vöröskereszt 1881. május 16-án alakult meg Esztergomban, ahol saját kórházat is üzemeltetett.

Történelmi előzmények

A solferinoi csata
A solferinoi csata

A háború áldozatainak megkülönböztetés nélküli, intézményes nemzetközi védelme a XIX. század második felében vált megvalósítható és mozgósító programmá. A történelmileg szükségszerű lépést az 1859-ben Délkelet-Lombardiában, Solferino község környékén lezajlott csata ösztönözte. Az osztrák és az egyesített francia-szárd haderők közötti ütközetben a csapatokat maguk az uralkodók, azaz III. Napóleon és Ferenc József személyesen irányították. A csata közben látogatta meg Henry Dunant svájci üzletember III. Napóleont. Ekkor látta, ahogyan a csata végén, napnyugta után a vörös keresztet viselő kamilliánus szerzetesek ellátják a sebesülteket, és eltemetik az elhunytakat.

A csatában a fekete ruhájukon vörös keresztet viselő kamilliánus szerzetesek (Szent Kamill a szerzetesrend alapítója egy vörös színű keresztet tett a betegeket szolgáló rend tagjainak ruhájára, hogy fel lehessen ismerni őket a különböző harctereken) mindkét tábor sebesültjeit egyaránt ápolták, mivel szerzetesi fogadalmuk szerint életük kockáztatásával is szolgálniuk kellett minden irgalmasságra szoruló beteget. A vörös színű kereszt a különböző csatatereken már 1595-ben megjelent a szerzetes betegápolók jelvényeként, a törökök elleni hadjáratok alkalmával.

Az óriási áldozatokat követelő ütközet az osztrák császári haderő vereségével végződött. A véres csata veszteségadatai egész pontosan fennmaradtak: III. Napóleon seregéből 2492-en vesztették életüket, 15 512-en megsebesültek, 2922-en pedig fogságba estek. Az osztrák sereg háromezer halottat, 10 807 sebesültet, 8638 fogságba esett vagy eltűnt katonát könyvelhetett el. E megrendítő élmény késztette Henry Dunant-t arra, hogy javaslatot fogalmazzon meg a háborúk áldozatainak védelmére és kezdeményezze egy segélyszervezet létrehozását. „Lombardia kórházaiban meg lehetett tanulni, fel lehetett mérni, milyen árat kell fizetni azért, amit az emberek büszkén Glorie-nek, dicsőségnek neveznek!" - írta később Solferinói emlék című könyvében.

Így indult egy eszme, melynek hatására 1863-ban megalakult a humanitárius mozgalom, a Vöröskereszt. A Dunant által megfogalmazott első Genfi Egyezményt 1864-ben Genfben, 12 ország megbízottai által tartott tanácskozáson fogadták el. Ez lett a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának alapokmánya. A szervezetnek a Genfi Egyezmények különleges jogi státust biztosítanak. A fegyveres konfliktusok áldozatainak védelme, segélyezése az alapvető funkciója, amelyet jelmondata kifejez: „Inter arma caritas” („Könyörületesség a háborúban”). A mozgalom alapelvei: az emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség. Jelképe ettől kezdve a vörös kereszt. Henry Dunant tevékenységéért 1901-ben elsőként kapta meg a Nobel-békedíjat.

Ezek után a különböző országokban sorra alakultak a nemzeti társaságok, amelyek a humanitárius eszmét elfogadva célul tűzték a segítségnyújtást, kezdetben elsősorban a háborúk sérültjeinek. A nemzeti társaságok tevékenységének összehangolása érdekében szükségessé vált egy koordináló szervezet létrehozása, így 1919-ben megalakult a Vöröskereszt - Vörösfélhold Társaságok Ligája (ma Föderáció; IFRC).

A hazai események

A régi logo
A régi logo

A Monarchia is csatlakozott az Egyezményekhez, a magyar kormány elvben egyetértett a kezdeményezéssel, azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az önkéntes egészségügyi szolgálatot Magyarországon külön és önállóan szervezzék meg. Az 1878. április 12-én megtartott értekezleten meg is született a döntés, Ausztriában és Magyarországon önállóan működő Vörös Kereszt Egyletek szervezési és működési alapelveinek kimunkálásáról.

Miközben folytak az előkészületek, a Monarchia csapatai 1878-ban megindultak Bosznia-Hercegovina megszállására. Ebben az időben már számos jótékony nő egylet működött Magyarországon. Ezek vezetői elhatározták, hogy mozgalmat indítanak a Bosznia-Hercegovinában harcoló katonák, valamint az itthon maradt hozzátartozóik megsegítésére. Központi Segélyező Nőegylet néven gyűjtést kezdeményeztek. A kezdeményezés jelentős eredményét tapasztalva a Nőegylet vezetői elhatározták, hogy munkájukat állandósítják és az egész országra kiterjesztik. Bizottságot választottak, hogy a Genfi Egyezményeknek megfelelő Alapszabályt dolgozzon ki. Az elfogadott Alapszabály szerint 1879. március 27-én megtartott közgyűlésen megalakult a Magyar Országos Segélyező Nőegylet Erzsébet királyné védnöksége alatt. A Nőegylet elismerésre méltó munkát végzett a Vöröskereszt eszméinek terjesztésében, kezdeményezésére bontakozott ki hazánkban az önkéntes és hivatásos ápolónőképzés. Vezetői részt vettek a Magyar Vöröskereszt megalakításában, így joggal tekinthetjük őket a Magyar Vöröskereszt közvetlen elődjének. A királytól kapott megbízás alapján Károlyi Gyula megkezdte az önkéntes segélyegylet szervezését.

Alapító okirat

A Vöröskereszt magyar szervezetének alakuló közgyűlését 1881. május 16-án tartották Esztergomban, melyen kimondták a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének megalakulását. A két egylet egyesülése 1881. május 17-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megtartott, együttes közgyűlésen történt. Az első elnök gróf Károlyi Gyula, társelnök gróf Zichy Nándorné lett. Ivánka Imre tevékenyen részt vett a Magyar Vöröskereszt megalapításában, melynek gondnoka lett (1881-1890). 1884-ben a Nemzetközi Vöröskereszt II. értekezletén Genfben német nyelven számol be a Magyar Vöröskereszt tevékenységéről.

Az egykori Vöröskereszt Kórház Esztergomban
Az egykori Vöröskereszt Kórház Esztergomban

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) 1882. január 20-án kelt körlevelében jelentette be a Magyar Egylet működését. A Magyar Vöröskereszt egyenjogú tagja lett a nemzetközi mozgalomnak és azóta is aktív tagja. Az elmúlt évszázadban a Magyar Vöröskereszt megszakítás nélkül működik Magyarországon. 1919-től tagja a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének. (IFRC) 1992-től a Magyar Köztársaság mindenkori elnöke a Magyar Vöröskereszt fővédnöke. 1993-ban a Magyar Vöröskeresztről törvény született. (1993. évi XL. törvény )

A szervezet fő célkitűzései:

  • Az élet, az egészség védelme
  • Az emberi személyiség tiszteletben tartása
  • Az emberi szenvedés, szociális gondok enyhítése
  • A betegségek megelőzése
  • A fegyveres konfliktusok, katasztrófák áldozatainak megsegítése
  • A Genfi Egyezményekből adódó feladatokban való közreműködés
  • A nemzetközi humanitárius jog, a Vöröskereszt alapelveinek terjesztése
  • A társadalmi szolidaritásra nevelés

Jelképek

A vörös kereszt jelképet hivatalosan 1864-ben fogadták el Genfben, egy évvel Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága megalapítása után. A jelkép alapjául az 1595 óta már hagyományosnak tekinthető kamilliánus szerzetesek vörös színű keresztje szolgált, de szerepet játszhatott nemzetisége is, a svájci zászlón szereplő kereszt is. A svájci zászló piros alapon fehér kereszt, és végül ennek inverze a fehér alapon vörös kereszt lett a megalakuló mozgalom jelképe. (Az elfogadott jelkép megegyezett Tonga zászlajával, ezért 1875-ben Tonga megváltoztatta nemzeti jelképét.)

A mai logo
A mai logo

Tekintettel arra, hogy a mozgalom kiterjedt az iszlám országokra is, így a jelkép kiegészült a vörös félholddal. Ezt elsőként az Oroszország és az Oszmán Birodalom közti fegyveres összecsapás (1876-1878) során használták. A jelképként 1929-ben fogadták el hivatalosan, és eddig 25 muszlim ország ismerte el.

Izrael 1949 óta szeretné elismertetni a vörös kereszttel és vörös félholddal egyenértékű jelképnek a vörös Dávid-csillagot, ami a Magen David Adom elsősegélynyújtó szolgálat jelképe, de a Vöröskereszt és a Vörös Félhold hivatalosan nem ismerte el, mert ez a jelkép nem jelenik meg a genfi egyezmények által elismert szimbólumok között.

2005. december 8-án írták alá a harmadik jelképet, a vörös kristályt megállapító nemzetközi szerződést (az 1949-ben elfogadott genfi egyezmények III. kiegészítő jegyzőkönyve). Elsőként Izrael és Eritrea kezdte használni.

Jelenleg 196 ország a vörös keresztet használja, 30 a vörös félholdat.

A Föderáció székhelye a semleges Svájcban, Genfben van, de szerte a világon regionális képviselettel rendelkezik - Budapesten is - a ma már 186 országban működő Vöröskereszt, Vörösfélhold szervezetek munkájának segítésére.

Ugyancsak genfi székhellyel működik a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC), amely a svájci semlegesség alapján közvetítő a konfliktusokban és felügyeli a humanitárius jogok betartását (hadifoglyok, sebesültek, letartóztatottak, polgári lakosság, kulturális és egészségügyi intézmények védelme).

Forrás: wikipedia.org; voroskereszt.hu