November 28. - Budapesten megindul az első villamos

A Nyugati pályaudvar 1896-ban
A Nyugati pályaudvar 1896-ban

1887. november 28-án Budapesten megindult az első keskeny vágányú villamos próbajárat.

A városokon belüli közforgalmú közlekedés gondolata a 19. század közepén indult hódító útjára. Részben ekkorra alakultak ki az újkor virágzásával akkora területű és lakosságú városok, ahol erre reális igény keletkezhetett, részben pedig ekkorra alakult ki az a technika, amelynek segítségével műszakilag meg is tudták oldani a helyváltoztatási igények kielégítését. Ebben az időszakban részben a lóvontatás, részben pedig az országos vasúthálózatokon már ismert gőzvontatási technika használata volt elérhető, így nyíltak meg a belvárosokban sorra a lóvasutak, míg külső területeken használtak gőzhajtású közúti vasutakat is.

Az első lóvasút Pesten 1866. július 30-án indult el. Érdekesség, hogy ennek útvonala az azóta is a város egyik fő közlekedési ütőerének számító Váci úton haladt, végállomásai a Széna (ma Kálvin) tér és Újpest-Városkapu voltak. Gróf Károlyi Sándor erre a célra alapította meg a Pesti Közúti Vaspálya Társaságot (PKVT). További érdekesség, hogy az egykori újpesti lóvasúti állomásépület ma is áll, az állomás közel 140 év után is az Újpest-Városkapu nevet viseli, de ma már nem lóvasút, hanem metró áll itt meg. A Bagolyvár nevű épület a metróállomás mellett tekinthető meg.

1879-ben mutatta be egy berlini kiállításon Werner Siemens az első olyan villanyhajtású vasutat, amely az áramot nem magával cipelt akkumulátorból nyerte, hanem áramszedő segítségével egy erre a célra épített vezetékből. Ennek a találmánynak a továbbfejlesztése adta meg később a lökést a közúti vasutak továbbfejlesztésének irányába. Szerte Európában keresték a korszerűbb megoldásokat a városi közlekedésben, így Budapesten is. Berlinben 1881. májusban közlekedett első ízben villamos mozdony, s rá hat évre Budapesten is megindult a próbajárat.

Az első budapesti villamos közúti vasút nem egy korábbi lóvasúti vonal villamosításából született, hanem a Siemens és Halske cég a Nagykörúton, azon belül is a Nyugati pályaudvar és a Király utca között új vonalat épített ki. A főváros első villamosvonala az 1887. október 1-jén kiadott engedély alapján már november 28-ára el is készült.

A bécsi villamos kiállítás alatt próbaképpen alkalmazásban állott kocsikat szereztek be, 2 db fékes villamos motorkocsit és 1 db személykocsit. A dolgozók létszáma 3 fő, a kalauz magyar állampolgár és magyar nyelvben teljesen jártas, a pályaőr bár magyar állampolgár, csak csekély mértékben bírta a magyar nyelvet, míg a kocsivezető osztrák állampolgár, magyar nyelvben teljesen járatlan.

Az Andrássy úti megállóban
Az Andrássy úti megállóban

Engedélyezett sebessége először nagyon alacsony volt, óránként 10 kilométer, amit fokozatosan emeltek feljebb.

A Nyugati pályaudvartól a Király utcáig kétszer állt meg. Az Andrássy útnál rendes, a Szondy utcánál feltételes megállója volt. Az Andrássy úti kereszteződésben lovas rendőrnek kellett felügyelni a forgalomra.

Az útvonalon két motorkocsi járt, a harmadik tartalékként a pályaudvar előtti kocsiszínben várakozott. A pályaudvar mellett egy üres telken épült fel az áramfejlesztő állomás.

A lóvasút utolsó kocsija 1898. június 7-én kocogott a Déli pu és a Széna tér között, de a margitszigeti még 1928. áprilisáig szállította az utasait. A jövő azonban egyértelműen a villamosé. Meghódította Budapestet, a lakosság hamar megszokta és megszerette. Egyre inkább elterjedt, és a 20. század első évtizedének végére szinte az összes európai nagyváros útjait behálózták a vágányok.