Vidats István

Vidats István Marastoni József litográfiáján
Vidats István Marastoni József litográfiáján

Vidats István (Kalocsa, 1802. december 19. - Budapest, 1883. június 17.) gyártulajdonos, az első magyar mezőgazdasági gépműhely és -gyár alapítója.

Kalocsai szabó fiaként született, de nem családi mesterségét vitte tovább. Az elemi iskola elvégzése után - apja nyomására - lakatosinas lett Szegeden. A lakatos szakma mellett rajzot és géptant is tanult, miközben szorgalmasan látogatta az iparos tanulók vasárnapi iskoláját is. Az iskola rajztanára, a kegyesrendi Illés nagy gondot fordított a tehetséges fiatalok nevelésére. Az ő révén kezdett érdeklődni a mezőgazdasági eszközök iránt, aki gyakran bízta meg őt ilyen témájú rajzok elkészítésével. Az iskola után Pesten és Bécsben dolgozott, mint lakatos. A kor szokásához híven vándoriparosként bejárta Közép-Európát. Főleg a Bécsben töltött időszak alatt kitartóan tanulmányozta a mezőgazdasági gépgyártást. Hazatérte után a Torontál megyei Bánátkomlóson telepedett le és uradalmi gépészként dolgozott. Hamarosan híre ment, hogy az ügyes kezű lakatos milyen pontosan végzi el a rábízott munkákat. Már itt is feltűnést keltett rátermettsége. A környéken élő falusiak még toronyóra elkészítésével is megbízták a kiváló szakembert. Így lett a vidéken több községnek, mint Lovrinnak jól működő toronyórája.

Vidats életében aztán az 1830-as esztendő hozott fordulatot, amikor kezébe került gróf Széchenyi István Hitel című munkája. A kézügyesség mellett jó üzleti érzékkel is bíró gépész a mű hatására kezdett bele olyan eszközök tervezésébe, melyek - a nagyobb haszon érdekében - a mezőgazdasági munkát gyorsabbá és eredményesebbé tehették.

Úgy érezte, hogy vidéken nem tudja tehetségét és szorgalmát kamatoztatni, ahogy szeretné, ezért 1841-ben Pestre költözött. A következő évben társult Röck Istvánnal, a kiváló gazdasági gépgyárossal, gépműhelyt nyitottak, ahol az ekegyártásra helyezte a főhangsúlyt. Legalapvetőbb szerszámként egy új típusú eke jött számításba. Az osztrák földön megismert technikai újítások nyomán továbbfejlesztette a hohenheimi ekét, melynek eredményeként létrehozta a 19. századi Magyarországon általánosan elterjedt Vidats-ekét, mely az 1846-os pesti ipari kiállításon aranyérmet hozott számára, és elindította üzleti karrierjét. Az üzem megalakítása után két évvel ekéit országszerte megismerték, és megkedvelték. 1848-49 ben a forradalom és szabadságharc eszméit magáévá téve ágyúöntéssel is segítette Kossuthékat.

Vidats-eke a XIX. századból
Vidats-eke a XIX. századból

E találmány nyomán megalapította az Első Magyar Mezőgazdasági Gépgyárat. A Vidats-eke növekvő népszerűsége aztán arra ösztönözte az üzletembert, hogy 1852-ben bérbe vegye a Schlick-féle ferencvárosi vasöntödét és üzemét lassanként mezőgazdasági gépgyárrá fejlesztette. A tekintélyes nagyságú öntődei telken emeletes gyárat épített, ahol mintegy száz munkást foglalkoztatott. 1855-ben Pest város tanácsától „gyárnoki” engedélyt nyert. A Vidats-gépgyár az 1850-es évek alatt szédületes sebességgel fejlődött, hét esztendő alatt megtízszerezte az általa előállított gépek számát; 1850-ben 600, 1855-ben több mint 3500, 1857-ben pedig már 6000 db ekét értékesített. Ekkor már angol minta után Howard-Vidats-ekék is készültek. Vidats István az ekegyártást így összegezte: „Munkásságunk fő tényezője az elmúlt évben is az eke volt, s Vidats-ekéink még most is a közönség kedvencei ugyanannyira, hogy alig bírunk eleget készíteni (…) Az eke kelendőségénél örömmel tapasztaljuk, hogy az utóbbi időkben vásárlóinknak nevezetes része parasztgazdákból állott, bizonyságul szolgálván arra, hogy a mezei gazdászat okszerű kezelése már az alsóbb rétegekben is meghonosulni kezd.”

A jól működő gazdasági gépgyár vezetését 1858-ban átadta János fiának és Jankó Vincének, aki már korábban is munkatársa volt. Ezután nyugat-európai utazásokat tett, hogy a mezőgazdasági gépek és eszközök technikai fejlődésének újabb eredményeiről megfelelő tájékozódást szerezzen. Külföldi útja során a legnagyobb hatást az 1862. évi londoni világkiállítás váltotta ki. Ez alatt az idő alatt Európa valamennyi fontosabb talajművelő gépét működés közben is tanulmányozta. A szakmai körutazás tapasztalatait felhasználva üzemét továbbfejlesztette. A fia által vezetett gyár több mint másfél évtizedig beváltotta a hozzá fűzött reményeket, megbízható termékeivel itthon és külföldön is jelentős sikereket aratott.

Vidats István gépgyára Pesten
Vidats István gépgyára Pesten

A Vidats gazdasági gépgyár a fő gyártmányokon, az ekéken kívül, többek között lovasjárgánnyal hajtott favázas, szöges-dobos cséplőgépeket, szecskavágókat, terménydarálókat és magtisztító rostákat is gyártott. Az 1862. évi londoni világkiállításon korszerű ekét, rostát és szecskavágót vásárolt, melyet a saját termékeinek fejlesztéséhez kívánt felhasználni. Egy 4 lóerős gőz cséplőgépet is beszerzett, mely a gyártáshoz mintaként szolgált volna, azonban mégsem valósult meg a kisebb gazdaságok számára is elérhető árfekvésű cséplőgép elkészítése.

1862-ben gazdasági gépgyárat, öntödét és gőzmalmot alapított Craiovában (Románia), amely csaknem két évtizedig működött. Innen látta el - főleg talajművelő eszközökkel - nemcsak Romániát, hanem Moldovát, Ukrajnát és Oroszországot is. Megpróbálkozott amerikai rendszerű varrógépek gyártásával is.

A Vidats István alapította cég kiváló gyártmányaival számos elismerésben részesült rangos gépversenyeken és gépbemutatókon. A pesti gyárnak a legnagyobb megtiszteltetést az 1867-ben, Párizsban rendezett világkiállítás jelentette, ahol a fogatos talajművelőgépeket aranyéremmel díjazták, és még ugyanebben az esztendőben királyi kitüntetést is kapott.

Vidats idővel minden bizonnyal Magyarország, de talán az egész kelet-európai régió leghatalmasabb gépgyárának tulajdonosa lehetett volna, ha az 1869-es gazdasági válság nem indítja el a lejtőn. De a pénzválság, az egymás utáni rossz termésű évek, majd fia öngyilkossága megrendítette Vidats épülő birodalmát. Ettől kezdve az üzem vezetését Vidats unokája látta el, aki már elődei sikereit nem tudta elérni, és mint jó néhány más hazai gazdasági gyár, az alapító betegsége után 1876-ban végleg bezárta kapuit. A tehetséges lakatos és vállalkozó pedig szegényen és elfeledve fejezte be életét. Mezőgazdasági gépészeti tárgyú cikkeit korabeli gazdasági szaklapok közölték.

Apa és fia emléktáblája Budapesten, a Lónyay utcában
Apa és fia emléktáblája Budapesten, a Lónyay utcában

A nagyszerű képességekkel megáldott gépész-kovácsból lett ekegyáros - korának legképzettebb, legszorgalmasabb iparosa - küzdelmes élete az 1883. június 17-én, Budapesten bekövetkezett halálával véget ért.

Gelléri Mór, az Országos Ipartestület igazgatója - A magyar ipar úttörői című könyvében - így jellemezte a kiváló ekegyárost: „Vidats István, hazánk iparának éppúgy, mint okszerű mezei gazdaságának történetében elvitázhatatlan érdemeket szerzett, mint oly derék iparos polgár, akit méltán megillet a cím: 'a magyar gépészet apja'. (…) 1844-ben több tekintélyes magyar gazda az ő ekéjét mondta a legjobbnak. 1846-ban a nagy iparmű kiállításkor gépgyártmányaira, különösen ekéjére megkapta az aranyérmet. Ugyanekkor nevezte el az ipartestület ünnepélyesen az őáltala szerkesztett és gyártott, azóta hazánkban mindenfelé utánzott ekét Vidats ekének, mely kitüntetés fölért az aranyéremmel: de sőt még annál is nagyobb belbeccsel s nyomatékkal bírt.”