Február 15. - Nagyvásárcsarnok átadása

A XIX. század végén Budapesten szinte minden nagyobb, forgalmas téren működött szabadtéri piac, ha nem is minden napon, hanem több-kevesebb rendszerességgel. Ilyenek voltak az Eskü téri (ma: Ferenciek tere), a Kálvin téri, az István téri (ma: Klauzál tér) és Újvásár téri (ma: Köztársaság tér) piacok, amelyek a tisztasági követelményeknek nem tudtak eleget tenni, viszont zavarták az egyre növekvő forgalmat és akadályozták a parkok, pihenő területek kialakítását. A piacok megszüntetése csak korszerű vásárcsarnokok építésével volt lehetséges.

Budapest főváros 1891. július 10-én nemzetközi pályázatot írt ki egy központi vásárcsarnok tervezésére és kivitelezésére, amelynek alkalmasnak kellett lennie a nagy- és kiskereskedelemre is, továbbá vasúti vágányok bevezetésére és a Dunán szállított áruk alagúton keresztül történő továbbítására. A decemberi határidőre 9 pályamű érkezett be; a 15 tagú zsűriben olyan szaktekintélyek foglaltak helyet, mint például Hauszmann Alajos, Steindl Imre, Czigler Győző valamint más, külföldi építészek. Három első díjat adtak ki, de francia és német versenytársai közül magasan kiemelkedett Pecz Samunak, a Műegyetem építész professzorának munkája - a 15 szavazó közül 11-en az ő munkáját ítélték megvalósításra leginkább méltónak.

1893 augusztusában kezdődött az építkezés, első lépésben nagyszabású tereprendezéssel, a meglevő épületek bontásával. A csarnok ünnepélyes átadására 1897. február 15-én került sor. Pecz a 19 méter magas középcsarnokkal rendelkező, 8363 négyzetméter alapterületű épületet kovácsoltvas szerkezettel tervezte, amely önmagában mestermű volt, áttört, könnyed tartóival, rácspilléreivel egyike a legszebb korai acélszerkezetű térlefedéseknek. Kivitelezője a Schlick gyár volt. A falakat különböző árnyalatú vörös téglaburkolat fedte, a tetőt mázas Zsolnay kerámia cserepek ékesítették.

A város hamarosan „kinőtte” a csarnokot, ezért 1902-ben itt a nagybani piacot megszüntették, az oldalhajóban lefektetett vágányokat felszedték. A központi vásárcsarnokkal egy időben négy kisebb „fiókcsarnok” is megnyílt.