Urunk mennybemenetele

A győri Szent Imre plébánia oltárképén<br/>a 'Dicsőség Királya' az égbe emelkedik
A győri Szent Imre plébánia oltárképén
a 'Dicsőség Királya' az égbe emelkedik

Mennybemenetel, áldozócsütörtök, áldozónap, Urunk mennybemenetelének ünnepe (Ascensio Domini) húsvét után a 40. nap, ekkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus mennybemenetelét. Az ünnepet általában a következő vasárnap tartják. A magyar katolikusok inkább az első két kifejezés valamelyikét, míg a protestánsok a harmadik megnevezést használják.

Húsvét 7. vasárnapjával, illetve a rá következő héttel befejeződik a húsvéti ünnepkör, amely pünkösdig tart. E hetekben az Egyház Jézus Krisztus kereszthalálára, feltámadására és végül dicsőséges mennybemenetelére emlékezik. Jézus valójában húsvétkor már testében is megdicsőülve átment az Atyához, de negyven napon át megjelent az apostoloknak, hogy megerősítse őket hitükben; megmagyarázza nekik az ószövetségi Írásokat, a róla szóló jövendöléseket.

Jézus Krisztus mennybemenetelének leírása az Újszövetségben három helyen szerepel: Márk evangéliuma 16. fejezetében, Lukács evangéliuma 24. fejezetében és az Apostolok cselekedeteiről írt könyv 1. fejezetében. Lukács evangéliuma röviden, Jézus búcsúbeszédében így írja le Jézus mennybemenetelét:: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát.”

A mennybemenetellel a megdicsőült Jézus az Atya „jobbján ül”, vagyis vele együtt a mindenségen uralkodik. Látható jelenlétét végleg megvonta övéitől, de Szentlelkével jelen van a benne hívők közösségében, az Egyházban, amely az ő titokzatos Teste. A világ végéig folytatja megváltó és megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.

Andrea Mantegna festménye Krisztus mennybemeneteléről
Andrea Mantegna festménye Krisztus mennybemeneteléről

A feltámadás és a mennybemenetel közötti negyven nap arra szolgált, hogy az apostolok és a hívő nép felkészülhessenek arra, hogy fizikai valójában többé már nem láthatják Jézust. E negyven nap alatt Jézus többször is megjelent ugyan, de az már nem a megszokott emberi jelenléte volt - olyankor az apostolok sem ismerték fel a Megváltót, csak sejtették, hogy ő lehet. A negyven nap letelte után, az írásos emlékek szerint egyetlen apostol sem látta többé Jézust.

A mennybemenetel is elsősorban egy üzenet volt, hogy minden hívő megbizonyosodhasson róla, hogy Krisztus nem egyszerűen eltűnt, hanem visszatért az Atyához. Azért volt szükséges egy látványos felemelkedésre, mert az akkori emberek többsége is elsősorban azt hitte el, ami látott. Ennek tükrében az emberek hitének megerősödését szolgálta az az alkalom.

Szőnyi István festőművész freskóján Krisztus lába alatt a felhő, amelyen az élet változatosságát jelző fényes és sötét sugárkévék törnek át. Urunk 7 angyal társaságában emelkedik fel az égbe, ahonnan csodálatos mennyei fény ömlik le a földre, az egész egyházra, amely mind a 7 szentséget tanítja.

Az ünnepet áldozócsütörtöknek is nevezik. Ennek egyik oka, hogy korábban ezen a napon tartották az elsőáldozásokat, a másik ok pedig, hogy sokáig a feltámadás utáni negyvenedik nap volt a húsvéti szentáldozás határnapja.