- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Májusi jeles napok
- Türr István, a rettenthetetlen magyar
Türr István, a rettenthetetlen magyar"
„Szív nélkül semmit!" (kedvelt jelmondata)
„...én az olasz lobogó alatt is a magyar ügyért küzdöttem.”
„Nem szabad tudatlanságban hagyni honfitársainkat, felebarátainkat. Törvénynek kell biztosítania, hogy az iskola mindenki számára elérhető legyen. Ha a nép nem kiművelt, mindig ki lesz szolgáltatva a gonoszságnak, a hatalomnak. A tudással együtt erősödik az erkölcs, és csökken a személy és vagyon elleni bűncselekmények száma.”
„Magas, szálegyenes ember, hatalmas, sötét bajusszal és kecskeszakállal, széles homloka alatt éber, villogó szemekkel. Fiatal éveitől kezdve bátor ember, aki honfitársai évszázadok alatt csiszolódott kedvességének és vele született nemeslelkűségnek köszönhetően az a fajta lovagias úr volt, aki bizton lehetett volna bárki tanára a jó modor és udvariasság terén.” (Cesare Abba)
Türr István (Baja, 1825. augusztus 11. - Budapest, 1908. május 3.) magyar szabadsághős, tábornok, olasz királyi altábornagy, felvilágosult szellemiségű kozmopolita, a Korinthoszi-csatorna építésének egyik szervezője.
Bajai német eredetű családban 1825. augusztus 11-én született Thier István néven. Ötödik gyermekeként jött világra. Apja Thier Jakab vaskereskedő, anyja Udvary Terézia. Apja korai halála miatt árvaságra jutott ifjú nem szeretett tanulni, ezért inasnak állt. Volt lakatosinas, molnárinas majd kőművessegéd is, de egyik szakma sem érintette meg igazán. 17 évesen önként jelentkezett a császári-királyi hadseregbe. 1842-ben a pécsi, akkor Ferenc Károly főherceg nevét viselő 52. gyalogezredben közlegényként kezdte pályafutását. Az 1848-as forradalom kitörésekor már hadnagyként Lombardiában állomásozott. Ekkor magyarosította nevét.
Részt vett a Piemont elleni harcokban, amikor tudomására jutott az Országos Honvédelmi Bizottmány kiáltványa, mely a külföldön szolgáló magyar katonákat hívta haza. Esélye sem volt hivatalos úton hazajutni, ezért 1849. jan. 19-én átállt a piemonti hadsereghez. Az osztrák felügyelet alatt álló Lombardiából egyszerűen átlovagolt a Szárd-Piemonti Királyság területére. A következő éjszaka pedig csónakkal segített emberei átjutásában, hogy eleget tegyen az Országos Honvédelmi Bizottmány hazahívó kiáltványának. Tettét századosi ranggal jutalmazták és megbízták egy alakuló magyar légió megszervezésével és vezetésével. A kis Türr-légió azonban nem tudott eljutni a távoli Magyarországra. Így vett részt az 1848-49-es olasz függetlenségi mozgalomban és támogatta Károly Albert szárd-piemonti király olasz egyesítési törekvéseit. A novarai vereség után azonban minden remény szertefoszlott, csapata a vereség hírére feloszlatta önmagát. Akik kitartottak a forradalom eszméi mellett, Badenben csatlakoztak a helyi forradalmi mozgalomhoz, azzal a meggyőződéssel, hogy bárhol küzdenek is az abszolutista zsarnokság ellen, ezzel a magyar szabadságharcot segítik. Türr rögtön ezredesi rangot kapott, de mivel a forradalmat porosz segítséggel itt is leverték, a Habsburg Birodalom megtorlása elől menekülni kényszerült.
A világosi fegyverletétel idején Svájcban élte a száműzöttek életét. 1853-ig sok helyen megfordult, többek közt Franciaországban és Angliában, de fő tartózkodási helye Piemont volt. Winkler Lajossal, a magyar légió egykori vezetőjével együtt a Szárd-Piemonti Királyságban különböző összeesküvő csoportok tevékenységébe kapcsolódtak be, kisebb akciókkal nyugtalanították Itáliában a Habsburg hatóságokat. A sikertelen osztrákellenes milánói felkelés után a piemonti hatóságok osztrák követelésre lefogták és Tuniszba száműzték.
A krími háború kitörésekor a török oldalon tárgyalt és a magyar emigrációban való részvételét ígérte. De mert nem szerette volna felvenni az iszlám hitet, a szövetségesek másik hadseregébe, a brit seregbe állt be ezredesi rangban. 1855 végén az angol kormány megbízásából a dunai tartományokba utazott. Egy volt tiszttársa feljelentése nyomán mint osztrák katonaszökevényt elfogták és Brassóba vitték. A földalatti börtönben, sötét magánzárkában tartott Türrt hetekig tartó vizsgálat után a hadbíróság halálra ítélte. Ezt Viktória brit királynő közbenjárásának köszönhetően nem hajtották végre és a brit hadsereg ezredesét szabadon bocsátották, de a birodalom területéről örökre kitiltották. 1856-ban az Oszmán Birodalomban részt vett a cserkesz háborúban az oroszok ellen.
1859-ben az olasz függetlenségi harc kitörése után kilépett a brit seregből és több honfitársával együtt Itáliába sietett, hogy az Ausztria elleni háborúban részt vegyen. Itt Giuseppe Garibaldi mellett szolgált. A villafrancai fegyverszünet után Garibaldi hadsegéde, s egyike volt a „halhatatlan ezrednek”, amely bevette Palermót. Palermo bevétele leginkább Türr tanácsai miatt sikerült, ezért Garibaldi a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki. Itt kapta meg társaitól kitartásáért a „rettenthetetlen magyar” címét. Harcban szerz ett súlyos karsérülése nyomán egy ideig a hadsereg további szervezésén fáradozott, majd döntő szerepe volt a milazzói ütközetben aratott győzelemben is. Nápoly bevétele után Garibaldi a város polgári és katonai kormányzójává nevezte ki. A hadjárat után az olasz kormány megerősítette altábornagyi rangját, és kinevezte őt Viktor Emánuel szárnysegédjévé, ezáltal sok kényes diplomáciai ügy elintézését bízták rá.
1861. szeptember 10-én Mantovában feleségül vette III. Napóleon császár unokahúgát Lucien Bonaparte unokáját, Wyse-Bonaparte Adélt.
A magyar emigráció elismert tekintélye lett, minden Magyarország felszabadítását célzó tervnek részese volt. Az 1860. október 1. és 2. között zajló volturnói csatában a tartalék haderőt irányította és nagy szerepe volt a küzdelem megnyerésében. Klapka Györgyhöz intézett levelében óva intette honfitársait, hogy részt vegyenek egy elhamarkodott mozgalomban. Ez vonatkozott az emigráció Ausztria elleni újabb fegyveres felkelés terveire is. 1866-ban, a porosz-osztrák háborút eldöntő königgrätzi csata után Belgrádban szervezett csapatot, hogy délről előrenyomulva egyesüljön a Németországból meginduló Klapka-légióval. Terve az időközben megkötött fegyverszünetek miatt meghiúsult.
A porosz-osztrák-olasz háború befejezése után ismét Olaszországban élt. Az általános amnesztia után tért vissza Magyarországra, de ekkor már távol maradt a politikától, inkább a hazai gazdasági és kulturális élet fellendítésén fáradozott. Sokat tett a felnőttoktatás és ismeretterjesztés ügyéért. Ekkor alapította meg a központi népnevelési kört, amely azonban fiókjaival együtt az 1870-es évek elején megszűnt.
Csatornaépítő mérnök és vállalkozó lett, vízrendezési terveket készített. Nagyszabású víziút-fejlesztési programot dolgozott ki, széles körű propagandát fejtett ki a vízgazdálkodás, elsősorban az öntözés és a rizstermesztés érdekében. Tervei közül azonban - a vasúti lobbi erőteljes ellenállása miatt - csak a Ferenc-csatorna valósult meg, továbbá megépítette a baja-bezdáni tápcsatornát és a sztapár-újvidéki Ferenc József-csatornát. Az 1870. XXXIV. törvénycikk alapján ő vette át a Ferenc-csatornát üzlet, illetve használat végett. Eközben került kapcsolatba a csatorna építésének főmérnökével, Gerster Bélával. 1876-ban Gerster Béla és Ferdinand de Lesseps társaságában részt vett a Panama-csatorna legjobb átvágási nyomvonalát kijelölő expedíció munkájában. Az 1880-as években a görög kormánytól 99 évre engedélyt nyert a korinthoszi csatorna létesítésére és üzemben tartására.
A tervek elkészítésével Gerstert bízta meg, aki a csatornaépítő vállalat főmérnökeként vezette a munkálatokat. Ennek építésében még négy magyar mérnök - Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stéghmüller István - vett részt. 1888-ban a vállalatot vezető társaság csődbe jutott. A csatorna építés befejezéséhez sikerült államférfiakat és üzletembereket rábírnia a beruházáshoz szükséges összegek előteremtésére. Az így végre elkészült művet 1893. augusztus 6-án I. György görög király és felesége, Olga királyné ünnepélyesen felavatta, majd a mesterséges vízi utat 1893. október 28-án megnyitották a hajóforgalom előtt.
Mindezen tevékenységei közben politikai missziókat is teljesített. 1870-ben nem hivatalosan sokat fáradozott a francia, olasz és osztrák-magyar szövetség megszervezésén. Rendszeresen megjelent a nemzetközi kapcsolatok területén is, mint a nemzetközi béke megteremtésének híve. Saját bevallása szerint megcsömörlött a háborúktól és a rettenthetetlen hadvezérből békediplomata lett. 1878-tól állandó résztvevője volt az Egyetemes Békekonferencia nevű, jeles közéleti személyiségek által életre hívott szervezetnek. A III. nemzetközi békekongresszus Budapesten tartott VII. ülésén (1896. szeptember 17. - szeptember 22.) ő elnökölt. Élére állt a magyar kulturális, oktatási és gazdasági mozgalomnak, tervezgetett, számolt, beszélt és alkotott a magyar eszme, a magyar közgazdaság fejlődése és jövője érdekében.
Élete alkonyán viszont már a legtöbb idejét Párizsban töltötte. Több olasz királyi rend nagykeresztes vitéze volt. Sok csapás érte. 1890-ben meghalt sokáig betegeskedő felesége, majd szenvedélybeteg szerencsejátékos fia is életét vesztette. Fia hamis váltókkal fizetett, amiért édesapa állt helyt, így vagyona jelentősen megcsappant. A halál 1908. május 3-án érte Budapesten. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Szabadkőműves pályafutása
1854-ben vették fel a párizsi Mont Sinai nevű páholyba. Jelentős szerepet játszott az olasz szabadkőművességben, 1863-ban az olasz nagyoriens támogatásával megalakult Magyar Nagyoriens tényleges nagymestere lett. 1869. május 23-án a budapesti Corvin Mátyás szabadkőműves páholy alapító főmestere volt, s részt vett Magyarország Nagy-Oriense megalapításában, amelyben számos magas tisztséget töltött be.
Kispesten 1909-ben egy szabadkőműves kör alakult az ő nevét viselve, amely 1913-ban páhollyá alakult Türr István, csak előre! néven.
Emlékezete
Szülővárosában emlékpark, kilátó és múzeum viseli a nevét. A múzeumban külön termet szenteltek emlékeinek. Gera Katalin 1978-ban állított szobra díszíti a várost. Róla nevezték el az 1998-99-ben felújított Duna-hidat.
Az országban több gimnázium, utca, továbbá egy felnőttképzésre és átfogó társadalomfejlesztésre szakosodott kutatóintézet viseli a nevét. Az 1930-as évek derekán az olasz haditengerészet rombolót nevezett el róla, amelynek vízre bocsátásán a magyar honvédség hivatalos küldöttséggel képviseltette magát. 1999-ben Rómában szobrot (Csíkszentmihályi Róbert) állítottak a tiszteletére.
Forrás: wikipedia.org; arcanum.com; huszarvagasblog.hu