- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Januári jeles napok
- Tinódi Lantos Sebestyén
Tinódi Lantos Sebestyén
„Istenünknek, nemzetünknek csak mi ne vétsünk,
Ha különben cselekedünk, lelkünkben veszünk."
„Tudjátok magyarok hírösök valátok,
Míg nagy szeretettel egymást hallgatátok,
De mihelt köztetök ti meghasonlátok,
Ottan országtokban ím mint pusztulátok!"
Summáját írom Egör várának,
Megszállásának, viadaljának,
Szégyönvallását császár hadának,
Nagy vigasságát Ferdinánd királnak."
„Sok ostort Úristen vete reátok,
Szükségöt, döghalált és pogánságot,
Mindezzel es semmit nem gondolátok,
Immár nemzetségtök vannak mast tirajtatok.”
„Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamissat bé nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam.. "
„Ti magyarok, jobb, ha mind eggyé lésztök,
mint eddig egymást ne úgy szeressétök,
úgy ád Isten jó szerencsét tinéktök,
és megszabadítja idegen néptől földetök."
„Az bort Isten nagy jó végre nékünk teremté,
Mértékletességgel véle élnünk engedé,
Józansággal minden őtet szépen dicsérné."
„Nem vész el a nép, melly szent hagyományként
Az ősi lantnak intő
Kegygyel megőrzi, s hű marad magához."
(Toldy Ferenc)
Tinódi Lantos Sebestyén (Tinód (Sárbogárd), 1510 körül - Sárvár, 1556. január 30.) az első ismert magyar dalköltő és lantművész, a magyar nyelvű történetírás első jelentős képviselője, a XVI. század eseményeinek hű krónikása.
Élete
Tinódi életéről, különösen az ifjúi évekről igen keveset tudunk. Valószínűleg 1510 körül született a Fejér vármegyei Tinódon (ma Sárbogárd város része) vagy a mai Baranya megyei Rózsafa mellett a mára már eltűnt Tinód nevű településen egyszerű polgári család gyermekeként. A legtöbben a Fejér megyei települést nevezik meg születési helyeként. Szülei nagy gondot fordítottak neveltetésére. Későbbi nemesleveléből tudjuk, hogy „tisztességes és szégyenére semmi esetre nem váló szülőktől vette ugyan eredetét, de olyanoktól, kik a polgári állapotból nem léptek ki s a nemesség fényéig nem jutottak el." Talán Fejérvárott, vagy Pécsett járt iskolába, ahol latin műveltséget és zenekultúrát is szívhatott magába. Műveltségére utal „deák" megnevezése is. Későbbi művei tanúsága szerint olvasott ember volt, ismerte Vergilius műveit és korának kedvelt olvasmányait is.
Fiatalon „Sebők diák" néven részt vett a török elleni küzdelemben. Egy ütközetben súlyosan megsebesült és további hadi szolgálatra alkalmatlanná vált. Ezt az 1535 és 1539 között Dombóváron írt Jázon és Medea című énekében írta meg. „Tinódi Sebestyén deák készítette, midőn balkezét Dombóváron nehéz seb gyötörte”. Ezután már nem is vett részt csatákban, helyette azok megéneklője lett.
A környék legnagyobb főurának, Török Bálintnak a szolgálatába szegődött. Művei szerint nagy megbecsülésben élt a főúr szigetvári udvarában. Az itt töltött időt tartotta élete legszebb éveinek. Íródeákként, lantosként és a gyerekek nevelőjeként tevékenykedett. 1541 fordulópontot jelentett életében. Ekkor a török szultán csellel elfoglalta Budát, Török Bálintot fogolyként vitte Konstantinápolyba, aki onnan nem is tért többé vissza. Tinódi kénytelen volt elhagyni Szigetvárt és vándorbottal, lanttal a kézben bejárta az egész országot.
1542-43-ban a Werbőczy Imre tulajdonában álló Dáró várában írta meg „Werbőczi Imrének Kászon hadával kozári mezőn viadalja” című históriás énekét, melyben az 1542. március 25-én a kozári (ma Egyházaskozár) mezőn lezajlott csatát írja le.
Az 1545-ös nagyszombati országgyűlésen találkozott Nádasdy Tamás nádorral. A nádor felismerte tehetségét és a benne rejlő lehetőségeket és pártfogásába vette.
Sokat utazott, hozta-vitte a híreket, kihasználta, hogy az énekmondót mindenütt szívesen látták. A hiteles híradás mellett helytállásra és nemzeti összefogásra buzdított. Segített a katonáknak megérteni a törökök harcmodorát. Sárváron Tinódi fejlődésére nagy hatással volt a gazdag Nádasdy könyvtár. Az itt szerzett ismeretek nyomán gazdagodott műveltsége és művészete. Szabolcsi Bence zenetörténész szerint Tinódi Sárvárra érkezése előtt, egy évtizednyi működése alatt mindössze négy ritmustípust használt. A Sárvár utáni öt évében ez héttel bővült. Az 1546 és 1551 közötti csendesebb időszakban régebbi magyar történeteket, vagy külföldi témákat dolgozott fel.
Három évi sárvári működés után az énekmondó 1548-ban Kassán telepedett le. A város akkori kapitánya segítségével házat is vásárolt magának. Ekkor már nős ember volt, öt gyermek apja.
Innentől kezdve nevezhetjük politikai költőnek. Énekeiben az egyetértést és a török elleni elszánt küzdelem szükségességét hangoztatta. Felkereste az egyes várostromok színhelyeit, és a legapróbb részletekig összeszedte az ostromra vonatkozó adatokat. Számos érdekes mozzanatról csak az ő énekeiből értesülhetünk. Eger diadalmas megvédése után is rögtön a várba sietett, ahol 1552. október 18. és december 31. között tartózkodott. Ekkor írta az Eger vár viadaljáról való ének és az Egri historiának summája című műveit. Tinódi híre eljutott Ferdinánd király udvarába is aki 1553. augusztus 23-án Nádasdy ajánlására „az éneklés művészetében és a históriáknak magyar nyelven ritmusokba való ékes foglalásával” szerzett érdemei elismeréseként öt gyermekével együtt nemesi rangra emelte és számára címereslevelet adományozott. Címerében kard és lant látható.
Jó kapcsolatban volt Dobó Istvánnal és mikor az egri várkapitány erdélyi vajda lett, követte őt Erdélybe, 1553-ban Kolozsvárra költözött. Itt fejezte be az Erdélyi história című énekét, amelyben Erdély történelmét beszéli el János király halálától 1551-ig. Itt írta a Budai Ali basa históriáját, melyben több kisebb históriás éneket olvasztott be, melyeket már korábban külön-külön is feldolgozott. Utazásának másik célja műveinek gyűjteményes kiadása volt, mert ebben az időben Magyarországon nem volt nyomda. A gyűjtemény végül díszkiadásban 1554-ben jelent meg Cronica címmel Hoffgreff György nyomdájában.
A Cronica első részében folyamatos történetté fűzte össze énekeit. János király halálától fogva Eger 1552-es sikeres megvédéséig minden fontosabb eseményt megénekelt (Szegedi veszedelem, Erdélyi história, Ali basa históriája stb.). Tudatosan építette fel életművét, és a kottametszetekkel díszített kiadvánnyal a tudós irodalom szintjére emelte a históriás éneket. Ez az első épen maradt magyarországi kottás nyomtatvány.
Tinódi ugyan az utolsó nemzeti király híve volt, de Török Bálint fogságba esése után, az ország töröktől való megszabadítását Ferdinánd királytól remélte, mert „s bármennyire sajnálja és tiszteli a gyermek királyt, János Zsigmondot s özvegy anyját, gyengeségöktől nem remél szabadulást." E tévedését már nem láthatta be, mert 1556 január 30-án meghalt Nádasdy Tamás udvarában Sárvárott, ahol éppen tartózkodott.
Munkássága
Tinódi a magyar nyelvű történetírás első jelentős képviselője, a 16. század fontos műfajának, a históriás éneknek mestere. Korábban e műfaj szájhagyomány útján terjedt, Tinódi idejében vált a kéziratos költészet részévé. Tinódi a saját kora eseményeiről tudósított, szinte teljes egészében feldolgozta Magyarország és Erdély 1541 és 1554 közötti történelmét. Gyakran már néhány héttel az események után készen volt énekeivel. Elsősorban hitelességre és nem a művészi értékek kifejezésére törekedett. Históriáihoz maga szerezte a dallamokat is. Tinódi korában a többség ugyan nem tudott olvasni, de szívesen hallgatott énekes előadásokat. Ezért választotta Tinódi a verses-énekes feldolgozási módot, mert csak így remélhette, hogy művei eljutnak azokhoz, akikhez elsősorban szólni kívánt, a végvári vitézekhez. A vitézek gyakran csak az ő énekeiből értesülhettek hitelesen a távolabbi országrészek egy-egy nevezetes eseményéről. Énekeihez dallamokat is szerzett lantkísérettel, és amikor tehette, elő is adta őket.
A Cronica előszavában írja: „Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam.” Már a kortársak is „versben elbeszélt igaz történelemnek”, azaz „megfellebbezhetetlen hitelű kortörténeti forrásnak” tekintették. Információi annyira megbízhatóak, hogy a történészek verseit ma is hiteles történeti forrásnak tekintik.
A 16. századi Magyarország legtermékenyebb szerzője 26 énekében közel 13 ezer sort hagyott az utókorra. Történetíróként Tinódit lényegesen előkelőbb hely illeti a magyar irodalomban, mint költőként. Részletességre törekedett, emiatt énekei helyenként egy zsoldlajstrom monotonságával vetekednek. Műveinek a maguk korában is nagyobb volt a publicisztikai, mint a költői jelentősége. A vele foglalkozó kutatók ezért hosszú ideig zavart bizonytalansággal álltak munkássága előtt.
A Cronica előszavában Tinódi így fogalmazta meg munkájának célját: „Ez jelönvaló könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó, várak-, várasokrontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság, üdvességes, tisztösségös megmaradásokra, az pogán ellenségnek mimódon ellene állhassanak és hadakozjanak” Tinódit tehát olyan krónikásként kell értékelni, aki verses formában dolgozta fel korának történelmi eseményeit, elsősorban hitelességre és nem művészi értékek közvetítésére törekedve.
Lantkísérettel előadott históriás énekeinek jelentősége abban állt, hogy a három részre szakadt ország szenvedő népében tartotta és erősítette a hitet és ébresztgette a reményt. Dallamai jelentős forrása a magyar népdal, az egyházi népének és a református zsoltárének. Dokumentumértékű históriái gyakran szolgáltak forrásul a későbbi magyar irodalom számára is; Kemény Zsigmond, Arany János, Gárdonyi Géza, Ady Endre merítettek a lantos verses históriáiból. Költészete nagy hatással volt a következő korok magyar zenéjére, dallamainak nagy része népdalainkba is beépült. Énekes versművészetében a népi eredetű és a nyugat-európai művészeti hatások ötvöződnek. 23 saját szerzeményű dallama a Cronicában maradt fenn.
Műveiből nemcsak biztatás, hanem bizonyos nemzetostorozó önkritika, társadalombírálat is kiolvasható. Tinódi véleményformálásán „már jóval korábban nyomot hagyott az éppen akkortájt kialakuló reformátori történelem-szemlélet. A magyar reformáció költészetében az 1530-as évek végén merült fel az a gondolat, hogy az isten bűnei miatt - kivált a hamis, pápai vallás követéséért - »ostorként« bocsátotta a magyar népre a török hódítókat. Tinódi - pápa- és katolikusellenes él nélkül - már korai verseiben is gyakorta visszhangozza ezt az ötletet.” (Szakály Ferenc)
„Támaszta az Isten az keresztyén népre
Pogán fejedelmet nagy veszödelmére,
Jelösben mindönnel ez magyar nemzetre,
Parancsolatszegésért büntetésre.”
Verselése kapcsán fogyatékosságit szokták emlegetni (a „vala-vala-vala” rímeket), pedig semmivel sem írt gyengébb verseket, mint kortársai. Nem Tinódit, hanem a 16. századi anyanyelvű költészetet jellemzi még ez a kezdetlegesség. Tinódi ebből a kezdeti fokon álló mezőnyből kiemelkedve vált első klasszikus költőnkké.
Halála
A már korábban is betegeskedő Tinódit Sárváron, Nádasdy Tamás távollétében győzte le a betegség. Perneszith György tiszttartó, aki jelen volt Tinódi halálos ágyánál így tájékoztatta urát 1556. január 31-én kelt levelében:
„Tinódi Sebestyén, megvetvén már ezt a halandó muzsikát, elment a mennybeliekhez, hogy ott az angyalok között sokkal jobbat tanuljon, akit e hónap utolsó előtti napján a sári atyák hamvai mellé helyeztem."
A sír pontos helye nem ismeretes, de e sorok alapján feltételezhető, hogy hamvait a ma már Sárvárhoz tartozó Sár község templomának kriptájában vagy az egykor létezett temetőkertjében helyezték örök nyugalomra. Azonban sem az 1930-as években végzett ásatások, sem más kutatások mind a mai napig nem találták meg a sírt.
A templom falán emléktábla, melynek szövege:
„E TEMPLOM KÖRÜL ELPORLADT TEMETŐBEN
PIHENI ÖRÖK ÁLMÁT TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN,
A MOHÁCSI MAGYARORSZÁG VÁNDOR POÉTÁJA.
HÁLÁS KEGYELETTEL A SZOMBATHELYI FALUDI TÁRSASÁG.
Emlékezete
Mindkét vélt születési helyén, Sárbogárdon és Rózsafán is nagy hagyománya van Tinódinak. Sárbogárdon utcát neveztek el róla. 1981-ben Rózsafán emléktáblát avattak és felállították Tinódi mellszobrát. A falu központjában a zenélő kúton dombormű örökíti meg a históriás énekek szerzőjét. A község 1986-ban alakult közművelődési egyesületét Tinódi Lantos Sebestyénről nevezték el. Nemrég a község címerébe bekerült Tinódi hangszere is.
Szobor őrzi emlékét Dombóváron, Szigetváron a vár bejáratánál, Budapesten a Népligetben, Egerben.
Sárváron Idegenforgalmi, Vendéglátói Szakképző Iskola, Enyingen református iskola őrzi nevét.
Dombóváron Tinódi Lantos Sebestyén nevét utca és emlékmű őrzi, róla nevezték el a Művelődési Házat Tinódi Háznak, valamint a Városi Könyvtárat Tinódi Könyvtárnak.
Kassán a Kovács utcában egykori háza falán a 1900-ban avattak emléktáblát.
A költő emlékére 1999-ben a Magyar Régizenei Társaság Tinódi-lant elnevezéssel elismerést alapított, amelyet minden év október 20-án, Balassi születésnapján adnak át a magyar énekelt vers legavatottabb előadóinak.