Táncsics Mihály: Biztatás

/részletek/

(...)

Félre címzetes hiúság! Ne légy akadály;
Való jó helyett te még csak
Füstöt s gőzt adál.

Minek nekünk rangkülönbség,
Hisz mind dolgozunk:
Ki szánt, ki gyárt, ki pedig ír,
És - gondolkozunk.

Egyetlen cél: „Boldogulni”,
Mit mind akarunk:
Ez meglesz, már nem hevervén
Eszünk és karunk;

Mert tudjuk, hogy csak ész s munka
Boldogít hazát,
(Nem kiváltság), s ha tiszteljük
Egymás igazát.

(...)

Őrjöngött, ki legelőször
Bírta mondani:
Hogy a „magyar sírva táncol”.
Ilyet hallani!

Ámde legyen! S ő ezért nyert
Bár bohó nevet;
De való, hogy ki előbb sírt,
Aztán nevet.

(...)

Hazug a példaszó is, hogy
Éppen a magyart
Átok verte volna, s azért
Soh’ együtt nem tart.

Ily esztelen önámítás
Kárhozást tenyészt:
Pujává tesz, kétségbeejt,
S nemzetet enyészt.

Hogy Isten csak mirántunk
Volna mostoha,
Józanésszel ezt elhinni
Nem lehet soha.

Párt, viszály volt, lesz, míg létez
Külön vélemény,
Másutt is volt, utóbb is lesz
Ily korcsszülemény.

Véleményért eszes többé
Polgárvért nem ont,
Más hit, s nyelvűt ölelünk, mint
Testvért és rokont.

(...)

Gyáva vár, míg a sültgalamb
Szájába repül,
Aki férfi, példát mutat
Másnak szerepül.

(...)