Tálas Ernő

„Engem ma is az éneklés öröme motivál, meg az, hogy ezt át tudjam adni a közönségnek. A világos, tiszta artikuláció a legfontosabb. A bell canto, a szép ének iskolája az alapja a klasszikus zenei éneklésnek."

Tálas Ernő (Jászladány, 1926. július 23. - Budapest, 2018. január 17), a Svéd Királyi Opera magánénekese, az európai koncerttermek, operaszínpadok ismert magyar operaénekese.

Tálas Ernő 1926. július 23-án született Jászladányon. A gimnáziumot Jászladányból bejáróként a jászapáti Királyi Katolikus gróf Széchenyi Gimnáziumban végezte, ahol 1944-ben érettségizett. Az énekléssel már az általános iskolában megpróbálkozott. A mutálás után kellemes tenorrá nemesült a korábbi szopránja, és az iskolai énekkar mellett az önképző körben is sokat gyakorolt. Noha elmondása szerint már a bölcsőben is énekesnek készült, mégis 18 évesen mérnök akart lenni, és beiratkozott a műszaki egyetemre.

Néhány egyetemi hét is elégnek bizonyult, hogy kiderüljön, nem neki való a mérnöki pálya. A Zeneakadémia egyik tanárától, Walter Margittól vett órákat, aki a művész világ bizonytalanságára hivatkozva arra ösztökélte, hogy legyen „tisztességes” végzettsége is. Így a budapesti Műegyetemen végzett 1 év után tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán folytatta. Német-olasz szakos gimnáziumi tanári oklevelét 1949-ben szerezte meg. Az 1949/50-es tanévben a XIII. kerületi Gömb utcai fiú általános iskolában magyart és történelmet tanított. A tanári diploma megszerzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének szakán tanult, ahol Luigi Renzi tanítványa lett. Mestere tanácsára abbahagyta az iskolai tanítást, és csak az énekléssel, valamint magántanítással foglalkozott. 1956 nyarán kapta meg énekművész-énektanári diplomáját. Más lehetőség nem lévén a budapesti cirkusz Csepi zenekarával járta a vidéket, és Giovanni Tallini néven itáliai dalokat énekelt.

az Egyetemes Kultúra Lovagja

A forradalom és szabadságharc eseményei őt is megérintették. A bukás után Ausztrián át a svéd vöröskeresztesek hívó szavára Svédországba ment, ahová november 20-án érkezett. A Királyi Operánál - ahol a nagy magyarbarátként ismert Wagner tenor, Svet Svanholm volt az igazgató - sikeres próbaéneklést követően 1957. február. 1-től ösztöndíjas szerződést kapott.

Az elsô nagyobb feladatot egy itthon alig ismert magyar szerző, az Amerikába távozott Romberg Zsigmond A sivatag dala című operettjében kapta a Svéd Királyi Operaházban.

Egy németországi szerződés miatt fizetés nélküli szabadságot kért, és a münsteri színház énekese lett. Később a svájci St. Gallenben játszott főszerepeket, majd Ausztriában és Olaszországban koncertezett. Mindvégig megmaradt a stockholmi operaház tagjának, ahol a hetvenes évek közepén lépett fel újra. Az ottani szokásoknak megfelelően viszonylag fiatalon nyugdíjazták a nyolcvanas évek elején, s ettől kezdve járta Európa és Amerika koncerttermeit. Különös szeretettel látogatta az emigráns magyar közösségeket. Az Egyesült Államokban élő magyarok meghívására többször énekelt Torontóban, Clevelandben és Los Angelesben is.

Amikor ezt a körülmények lehetővé tették, Magyarországra is hazalátogatott. 1990-ben hazatért és Zuglóban telepedett le.

Sírja a maglódi temetőben

Minden országban Tálas Ernőként lépett fel, soha sem Ernestként. A sok évtizednyi távollét ellenére egyetlen apró akcentus sem érződött a beszédén. A magyarság kulturális nagyköveteként sokat tett azért, hogy Stockholmban legyen magyar ház, ahová rendszeresen meghívják a hazai művészeket. Szűkebb hazája, a Jászság is fontos helyet foglal el az életében.

Rendszeresen közreműködött jászsági rendezvényeken, így a Jász Világtalálkozókon is. Állandó partnereivel számos templomi és hangversenytermi fellépése volt Magyarországon. Egykori iskolájában, a mai jászapáti gimnáziumban ösztöndíjat alapított a legtehetségesebb diák elismerésére. Önéletírása Énekes életem címmel jelent meg 2001-ben, Budapesten.

Tálas Ernő, Jászladány díszpolgára 2005-ben Jánoshidán, a jászok XI. világtalálkozóján vehette át a munkásságát elismerő Jászságért Díjat. 2016-ban „A zeneirodalom népszerűsítése érdekében végrehajtott életművéért” az Egyetemes Kultúra Lovagja címmel tüntették ki.

2018. január 17-én, életének 92. évében, Budapesten hunyt el. 2018. február 8-án Maglódon, szülei mellett helyezték örök nyugalomra.

Koncertfellépéseivel mindig a magyar zene nemzetközi jó hírnevét öregbítette, s mindenhol büszkén hirdette jász származását.