Szilveszter és a hagyományok

Konstantin gyalog vezeti a lovát a Lateránhoz, és térden állva adja át a főpapnak a pápai jelvényeket, jelezve a pápaság elsőbbségét a világi hatalom fölött.
Konstantin gyalog vezeti a lovát a Lateránhoz, és térden állva adja át a főpapnak a pápai jelvényeket, jelezve a pápaság elsőbbségét a világi hatalom fölött.

Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét.

I. Szent Szilveszter volt a 33. pápa a történelemben. 314 január 31-én választották meg a keresztény egyház vezetőjének és egészen haláláig - ami 335-ben éppen december 31-én következett be - töltötte be ezt a hivatalt.

Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére.

I. Szilveszter majdnem huszonkét évig volt pápa, története illetve legendái a Santo Quattro Coronati templom Szilveszter kápolnájának freskóin elevenednek meg. Szilveszter pápa elődje, Miltiádész pápa alatt szabadult meg Róma Maxentius zsarnokságától, amikor Nagy Konstantin legyőzte őt. Szilvesztert hitvallóként tisztelték, mivel az utolsó üldözésben állhatatosan megvallotta Krisztust. A szabad vallásgyakorlás első időszakában olyan férfiakat választottak és szenteltek püspökké, akik az üldözés idején hitvallók voltak.

Pontifikátusának legfontosabb eseménye volt a 325-ben összehívott nikaiai zsinat, amelyen maga Szilveszter nem vett részt, de két követével képviseltette magát. Ez volt az egyház történetének első egyetemes zsinata, amelyet I. Constantinus hívott össze. A zsinat célja az volt, hogy egységesítsék a Jézus személyéről és természetéről vallott nézeteket. A megbeszélés a 325 június 19-én elfogadott nikaiai hitvalláshoz vezetett, vagy másnéven a Nicaenumhoz. Ezt Euszebiosz püspök tárta a zsinat elé. Ebben elfogadják azt a hitelvet, miszerint az Atya és a Fiú egylényegű lények, és egyik sem áll alárendelt viszonyban a másikkal.

A freskósorozat 1248-ban készült, amelyen Szilveszter pápa megtéríti Konstantin császárt. Konstantinnak, a római anyák döbbenetére, azt jósolták, hogy csak akkor gyógyul ki pestiséből (leprájából), ha gyermekvérben fürdik. A tanácstalan Kontantinnak álmában megjelent Szent Péter és Szent Pál. Azt ajánlották, keresse fel Szilvesztert, aki majd meggyógyítja és megkereszteli. A hagyomány szerint Szilveszter kigyógyította I. Constantinust a leprából, aki olyan hálás volt a pápának, hogy felvette a keresztséget. Noha a hagyomány a keresztelést is Szilveszternek tulajdonítja, ez történelmileg vitatott tény.

Ünnepnapját december 31-én tartják, de talán ez a legismertebb névnap, hiszen az újévhez is kötődik.

Szilveszteri és újévi népszokások

Hozz reánk víg esztendőt
Hozz reánk víg esztendőt

Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az új év első napjának szokásai összefonódtak. A népi kalendárium szerint szilveszter az újév első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai, hiedelmei gyakran azonosak, illetve mindkét napra érvényesek. Közös céljuk, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak.

Az évkezdő újévi szokások más népekhez hasonlóan nálunk is abból a hitből nőttek ki, hogy ami az év első napján történik, az később, az év során újra megismétlődik. Ezért az emberek az egész évi jó szerencsét biztosítandó igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak.

Álljon itt most néhány népszokás és babona, akár okulásul, akár azért, hogy kipróbáljuk.

Szokások:

Az újévi szokások az idők folyamán nem változtak; még mindig úgy tartják az év első napja döntő szerepet játszik abban, milyen szerencsénk lesz az újévben. Mit tegyünk, illetve mit ne tegyünk az új év első napján:

Közismert szokás, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: az ártó és a rontó erők távol tartása, a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. Néha epikus eredetmondákat is fűznek e szokáshoz. Hajdúszoboszlói történet szerint az évzáró lármázás a török háborúk idejére megy vissza. A szoboszlói asszonyok szilveszterkor összeverték a tepsiket, meghúzták a harangot, s az így keletkezett zajjal megrémítették, elűzték a törököket. Azóta is minden év utolsó estéjén hasonló zajkeltéssel búcsúznak az évtől.

Magyar tájegységeken ennek a célnak felel meg az éjféli harangozás.

Január elsején nem mindegy, hogy kit engedünk először a lakásba: a férfiak szerencsét hoznak, a nők épp ellenkezőleg. Azt is jól meg kell gondolni, hogy mit teszünk először újév napján, mert jó eséllyel gyakran tesszük majd ugyanezt egész évben. Sokan ezért elsején le sem fekszenek napközben, nehogy a betegség, ágyhoz kötöttség nyűgjét vonják magukra.

Mágikus erejűnek tartják a jókívánságokat, köszöntő énekeket, melyekkel házról házra mennek az üdvözlők. Ilyen jókívánságokat minden télközépi ünnepen, karácsony előestéjétől egészen vízkeresztig mondhatnak. Hagyományát mutatja, hogy néhány mai újévi népének már a XVI. századi énekeskönyvekben is szerepel.

Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint „elszáll a tehén haszna”, ám ha nincs tehetnünk, akkor is "elszáll a hasznunk", kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is. Továbbá tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis a halálozásra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan. Tehát ezen a napon nem szabad sem kölcsönadni, sem kölcsönvenni semmit.

Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.

Kora reggel mosakodjunk friss vízben, hogy egészségesek maradjunk. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.

Szerencsét hoz, ha megtöltjük az összes félig teli/üres konyhai tartónkat. (kávétartó, cukortartó, sótartó, borstartó, lisztes edény, zsíros bödön, stb...) Ha ezek teli vannak, egész évben bőséget élünk, de ha üresek, vagy alig van bennük, akkor szükséget szenvedünk ezekben a dolgokban.

Jóslások:

Ólomöntés Jantyik Mátyás rajzán
Ólomöntés Jantyik Mátyás rajzán

Természetesen ilyen jeles napon nem maradhatnak el a jóslatok sem, hiszen a kíváncsiság ördöge egy tiszta lappal induló újév hajnalán biztos ott mocorog mindenkiben.

Szokás volt újév táján jósolni is, mivel az újesztendő megérkezése a jövő iránti érdeklődést is felkeltette

Már a XVIII. században megjegyzi a tudós Bod Péter, hogy újévkor fokhagyma kalendáriumokat készítenek, melyekből az év tizenkét hónapjának időjárására jósolnak. Például tizenkét gerezd fokhagymába sót tesznek. Minden gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd.

A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet hoz. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.

A jósló szokások közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig mindenféle mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük. A frissen öntött ólom formájából jósoltak a lányok jövendőbelijére.

Régi korok szokásai közé tartozott az ólomöntés vagy a gyertyaöntés. Az egyiknél ólmot olvasztanak, a másiknál gyertyafaggyút, vagyis viaszt. Mindkét eljárás azonos. A felmelegített anyagot hideg vízbe öntik, és megnézik milyen alakot vett fel. Az alakok, formák jellegzetességei utalnak a jövendőre, a formák egymásutánisága az időben előre haladó eseményeket vetítik előre.

Régen fokhagyma kalendáriumot is készítettek az időjárás megismeréséhez. 12 fokhagymába sót tettek, mindegyik hagyma egy-egy hónap megfelelője volt. Ha a hagyma reggelre átnedvesedett, arra a hónapra sok csapadékot vártak.

A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet hoz. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.

Étkezési szokások:

Az évkezdő hiedelmek között igen makacsul tartják magukat a táplálkozás fűződő, szerencsét hozó (vagy éppen vivő) babonák. Hazánkban pl. disznót kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az a szerencsét kikaparja.

Szerencsehozó étkek:

Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét. Gyakran került ilyenkor az asztalra az újévi malac, ami "kitúrja a szerencsét", sőt kunkori farkát meg is lehet markolni, így aztán garantálhatjuk szerencsénket a következő évre. A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malacpecsenye láttán. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat. Az egyébként értéktelennek tartott, olcsó húsféléknek a szakácsok ilyenkor nagy figyelmet szentelnek.

A szerencsehozó szimbolika másik jellegzetes étele a lencse. A már több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyéb szemes termények is hasonlóan hoznak szerencsét: a köles vagy a rizs. Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkongatása után néhány szem lencsét tettek zsebre.

Aki halra áhítozott, annak a farkánál kellett elkezdenie a fogyasztást, hogy nehogy elússzon a szerencséje, ugyanakkor egyes vidékeken nagyon szívesen látták ilyenkor a kopoltyúst az asztalon, mert pikkelye sok pénzt jelentett (ahány pikkely, annyi pénz).

A lencse és a malachús mellett érdemes sokféle rétessel "nyújtani" a gazdagságot. Nyújtsuk hosszúra a rétest! A boldogságot és az életet többféle rétessel is hosszúra lehet nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az újesztendőben.

Bibliai történet az éhes Ézsaiásé, aki egy tál lencséért adta el elsőszülöttségi jogát!

Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

Azt is tartják, hogy nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes, Szilveszterre készített ételt.

Sok családban szokás szilveszter napján szerencsepogácsát sütni. A szerencsepogácsa úgy készül, hogy a sima pogácsák egyikének közepébe érmét teszünk, és aki megtalálja, azt éri abban az évben a legnagyobb szerencse. Fontos azonban, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon! különben az egész a visszájára fordul!

Tilalmak

Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára visszaadta a tulajdonosnak.

Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

Újév napján tilos a mosás és a teregetés, mert az valakinek a halálát hozza, továbbá tilos levinni a szemetet, mert kiöntjük vele a szerencsét a házból. Ezen a napon tilos kölcsönkérni vagy kölcsönadni bármit is, beleértve a pénzt és a használati tárgyakat is. Ha újév napján az első látogató asszony vagy lány, az szerencsétlenséget jelent, viszont ha férfi csenget be elsőként, az éppen az ellenkezőjét jelenti, mégpedig szerencsét.

Rendkívül fontos: újév napján ne veszekedjünk! Tartózkodjunk a viszálykodástól, perpatvartól, mert különben az egész évet veszekedéssel fogjuk tölteni.

Ne együnk pulykát, mert mérget hozunk a házhoz!

Ezen a napon tilos baromfit enni, mert a lábasjószág, csirke vagy tyúk hátrafelé rúg, elkaparja szerencsénket.

Jó tanács, hogy a szerelmeseknél, házasulandóknál tele legyen a mézes bödön, ill. legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk.

A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük. A tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.

Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól.

Szerelemjóslás

Eladósorban lévő lányok közkedvelt foglalatossága volt ilyenkor a gombócfőzés. 13 gombócból tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis papírcetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, és amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a gombóc üres volt, abban az évben a lány nem számíthatott komoly kérőre.

A malacok a lányok férjhezmenetelükről adtak hírt: a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.

A vénlánycsúfolás is része volt a csínyeknek. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak.

Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.

A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani.

Szerencsehozók

A kéményseprők mint a tűz őrzői gazdagságot hoznak, ha láttukra megfogjuk a kabátgombunkat. A patkó és a lóhere kultusza régi időkre nyúlik vissza. A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a népszokás szerint termékenységet biztosít. Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől. Más népek a hajókra és az ajtófélfájukra szögezték a szerencsehozó tárgyat. A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen.

A patkó szerencsehozó mivolta abban rejlik, hogy régebben a lovat sokáig szent állatnak tartották. A hiedelmek szerint azonban csak az az igazán hatásos patkó, amelyet nem vásárolnak, hanem az út mentén találnak.

A négylevelű lóhere védelmező funkciója abból adódik, hogy formája keresztformára emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése előtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta. Valószínűleg a négylevelű lóhere ritkasága is hozzájárult ahhoz, hogy különleges növénynek tekintsék, ám a babonák szerint ereje akkor teljesedik ki igazán, ha véletlenül bukkanunk rá.

Pezsgős koccintás

A pezsgő nagyon sokáig csak a leggazdagabbak itala volt. Don Perignon francia szerzetes az 1600-as évek végén állított elő először - véletlenül - borból pezsgőt. A habzó ital létrejöttéhez szükséges erjesztést ezután egészen a XIX. század közepéig egyedileg, üvegenként végezték, ami azt jelentette, hogy egy üveg pezsgő elkészítése 2-3 évet is igénybe vett. Az 1850-es évek óta ismert a tankpezsgő-készítés, vagyis az az eljárás, amellyel hatalmas tartályokban egyszerre 7-8000 palacknyi pezsgő is előállítható egyszerre. Érthető módon az új gyártási technika a pezsgő árának jelentős csökkenéséhez vezetett, és ezáltal a kiváltságosok itala az egyszerű földi halandók számára is elérhetővé vált. A luxus érzete azonban mind a mai napig hozzákapcsolódik a pezsgőiváshoz. A szilveszteri szokás lényege tehát az, hogy ha drága, úri italt iszunk az újév első perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fényűző lesz.

Szilveszter éjféli Himnusz

Egyedül ránk magyarokra jellemző szerte a nagyvilágban, hogy szilveszter éjfélkor elénekeljük nemzeti imánkat, a Himnuszt. Erdélyben e felemelő perceket kétszer is átélik. Először az ottani hivatalos idő szerint, majd ezt követően a magyar idő szerint is elhangzik a magyar és a székely Himnusz is.

A Himnuszhoz kötődik még egy másik hungarikum is, mivel ezidáig kizárólag csak mi magyarok emeltünk szobrot szent éneküknek. Ne szégyelljük énekelni imádságunkat (imádságainkat), hisz nemzeti összetartozásunk egyik legszebb része, mely minden magyarhoz szól, éljen bárhol is a világban. Sorait ne pusztán üres szavaknak tekintsük, hanem valóban kérjük, „Isten, álld meg a magyart”.