Szepessy László: A közlegény

Csak közlegény! - a gúny éled
S legyint egyet a kezével.
Csak közlegény! - szól a leány
S sarkon fordul mind valahány
Én meg erre azt felelem,
Nem ragyog név fényesebben.
Legszebb szó ez a földtekén,
Legnagyobb cím: a közlegény.

Generális, az ezredes,
A kapitány, a tizedes
Könnyen beszél, vígabban él,
Csillagjának a fényinél.
Csillagjai közlegénynek
Csak egy pár szép szemben égnek.
Legszebb szó ez a földtekén,
Legnagyobb cím: a közlegény.

A közlegény az, ki sárban,
Ködben, fagyban, hófuvásban,
Síri csendben, fergetegben,
Sivatagban, rengetegben
Áll a poszton rendületlen,
Támadja bár ezer ellen...
Legszebb szó ez a földtekén,
Legnagyobb cím: a közlegény.

A közlegény az, ki harcban
Legelső a rajvonalban;
Sortüzeknek céltáblája,
Ki a sarat bátran állja;
S ha meg eldől: legutolsó,
Kit eltakar hantkoporsó...
Legszebb szó ez a földtekén,
Legnagyobb cím: a közlegény.

A közlegény boldog lehet,
Ha ráhintenek egy kis földet,
Mert legtöbbjét seregszámra
Temeti a holló, kánya...
Messze, messze, idegenben
Sose látott rejtekekben...
Legszebb szó ez a földtekén,
Legnagyobb cím: a közlegény.

A közlegény vére ára,
Hogy itt ülsz a biztos házba;
Sötét éji harcok vége,
Hogy rádsüt a béke fénye...
Kalapot le hát előtte,
És babért rá mindörökre.
Mert legszebb szó a földtekén,
Legnagyobb cím: a közlegény.