Szent Rita

Casciai Szent Rita (1381-1447) a lehetetlennek tűnő kívánságok beteljesítője, Umbria gyöngye, Olaszország egyik legismertebb szentje

Olaszországban, az umbriai kis hegyi faluban Roccaporenában született 1380-ban. A Lotti házaspár már nem reménykedett a gyermekáldásban, mégis hittek az angyaloknak, akik jelezték kislányuk születését. Az égi hang azt kérte tőlük, nevezzék a kislányt Ritának, vagyis igazgyöngynek. Már bölcsője mellett is hihetetlen csoda, de összeforrt annak a férfinak a sarlóval megvágott keze, aki segítségére sietett, hogy megmentse a méhektől, melyek rajban szálltak az alvó csecsemőre.

Szülei a hegyek között elterülő kis birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. Rita gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte.

Amikor eladósorba került, szülei egy helybeli helybéli zsoldos katonához akarták férjhez adni. Szülei sokáig győzködték, mert a jelölt heves, meggondolatlan, erőszakos ember volt. Sok imával készült a házasságára, elhatározta, hogy férjét megváltoztatja.

Házasságuk alatt férjéből előtört rossz természete. Ritát verte, szidalmazta, és dorbézoló, erőszakos életet élt. Rita rendelkezett azzal a képességgel, hogy szüntelen példamutatásával alakítsa a környezetében élő durva és önző embereket. Férje rossz természetét hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal a feltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével, jóságával, következetes szeretetével végül is sikerült legyőznie férje rossz természetét, és lelkét Istenhez vezetnie. Megtérésének együtt örült Ritával az egész falu, mert korábban a férj összeférhetetlensége miatt sokat szenvedett a pártoskodásoktól és viszálykodásoktól. 18 évig éltek békében és két fiuk született.

Idős szülei halála után újabb gyász érte Ritát. A szomszédjával egyszer mégis összeverekedett a férj és a verekedésben a szomszéd meggyilkolta Rita férjét. Fiai ekkor a helyi szokás szerint vérbosszút esküdtek. Rita élete legnagyobb feladatát kellett, hogy megoldja: megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni a megbocsátásra. Sikerült neki. A vérbosszú elől menekülő szomszédot ő vezette biztonságba, fiait is lecsillapította.

Egy év múlva meghalt Rita két fia, akikért úgy imádkozott, hogy az Úr vegye őket magához, mielőtt még az apjuk halála miatti bosszú beszennyezné lelküket.

Miután sok fájdalom árán eloldódtak e földi kötelékek, Rita megkezdte régi vágyának beteljesítését, a kolostorba lépést. Vagyonát szétosztotta és Casciában a Mária Magdolna ágostonos kolostorba jelentkezett. Özvegysége miatt azonban egymás után háromszor is visszautasító választ kapott, mert az apácák tartottak férje családjától. Rita kitartóan imádkozott vágya megvalósulásáért. Végül azonban 1407-ben csodálatos módon bejutott: Az éjszaka folyamán, amikor a kolostor kapui már zárva voltak és a testvérek aludtak, Rita segítségére megjelent Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Szent Nicholas of Tolentino, és csodálatosan bejuttatták a betárt kolostorba. Amikor az apácák reggel a kollégiumban rátaláltak és meghallották, hogy lépett be, úgy érezték, nem tudják eltéríteni.

Fogadalomtételének éjjelén egy égig érő létrát látott, amelynek tetején Krisztus állt, majd intett, hogy Rita menjen fokról- fokra egyre feljebb. Ezt követően 40 éven át élte a zárdában önfeláldozó életét. Szüntelenül mások helyett vezekelt, ápolta a betegeket, a rászorulókat.

Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban.

Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. 15 éven át, haláláig viselte Rita a sebet.

Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. 66 évesen, 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg.

Sírja a casciai kolostor templomában zarándokhellyé vált.
Sírja a casciai kolostor templomában zarándokhellyé vált.

Néhány évvel halála után, tűzvész volt a kolostorban, és Rita cédrusfából készült koporsója porrá égett. Ám Rita sértetlen testét sem tűz, sem oszlás nem érintette. Új koporsóját a szent nagy tisztelője, Cesco Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségből gyógyult meg közbenjárására. Testét Casciában, az 1937-47 között épült Szent Rita-templomban őrzik.

Ritát már halála előtt szentnek tartották, s halála után 10 évvel, még mielőtt az Egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. Végül boldoggá 1626-ban, szentté 1900. május 24-én avatták. XIII. Leó pápa „Umbria gyöngyének" nevezte őt.

Rita jóságáról és szeretetéről sok legenda született, a „lehetetlen ügyek pártfogójának" nevezték el. Mintakép volt a szeretet, fegyelem, engedelmesség területén. A szenvedéseket, amit betegsége okozott, óriási türelemmel viselte.

Különleges esemény Roccaporenában és Casciaban a rózsák áldásának ünnepnapja. Ezen a szép ünnepen a katolikus hívek egy-egy szál piros rózsával mennek a templomba, melyet a szentmise végén a pap megáld. A piros rózsa a reménytelen helyzetben bizalommal mondott imádság erejét szimbolizálja, hisz egyszer Szent Rita imájára, télvíz idején kivirágoztak a piros rózsák. Ezért a vörös rózsa nagyon sok ember számára azt jelenti, hogy a térden álló, alázattal imádkozó ember előtt semmi sem lehetetlen.