Szent Mór

Pécsi Szent Mór, illetve másutt pannonhalmi Szent Mór (1000 körül - 1070 körül) bencés szerzetes, később pécsi püspök.

Boldog Mór pécsi püspökről nem írtak legendát, vagy ha igen, az nem maradt ránk. Egyéb irodalmi emlékekben elszórtan található adatokból mégis megrajzolható az egyik első magyar származású bencés alakja.

Pannonhalmán

A hagyomány szerint magyar szülőktől született 1000 körül. Szent András és Benedek legendájában olvashatjuk, hogy István király uralkodása elején iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán, ahol a bencés szerzetesek nevelték. Ebből is megerősíthető, hogy magyar szülők gyermeke.

Felnőve a szerzetesi életet választotta, a Maurus, Mór nevet kapja a rendben. Szent Mór pedig az egyik első magyar származású bencés lett.

Szent Imre herceg legendájából tudjuk, hogy Mór Szent Márton hegyén volt benedekrendi szerzetes. Amikor Imre egyik látogatásakor a testvéreket csókkal köszöntötte, Mórt hét csókkal illette, jelezve ezzel, hogy egészen tiszta, önmegtartóztató életet él.

A fennmaradt legenda szerint a Pannonhalmi Apátságban játszódott le a herceg és Boldog Mór találkozása. A gyermek Imre herceg az eléje járuló szerzeteseket apja szeme láttára csókokkal üdvözölte. Egyesek csak egyet, mások többet is kaptak. Legtöbbet - hetet - Mór kapott, mert őt érezte Imre herceg a legerélyesebbnek. Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, csupán két kísérőt véve maga mellé, titokban visszatért a monostorba, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlelte, majd amikor személyesen is meggyőződött Mór érdemeiről, kiszólította őt a kolostor csendjéből, és a pécsi püspökség élére állította.

Szent Imre látogatása
Szent Imre látogatása

Fiatalon, 1030 körül a Szent Hegy kolostorának apátja. Élénk kapcsolatot tartott fenn a Nyitra melletti Zobor-hegyi monostorral. Ebben az időben történhetett a király és Szent Imre nevezetes látogatása, mely után 1036-ban a király akarata kiszólította őt a kolostor csendjéből, és a pécsi püspökség élére állította.

Pécsett

Az Annales Posonienses évbejegyzése szerint Szent István hívására 1036-tól lett a pécsi egyházmegye második püspöke. Az 1046-ban történt Vata vezette lázadáskor - amely Szent Gellért és több püspök halálát is okozta -, Mórnak nem esett bántódása.

Egyike volt a három püspöknek, akik I. Andrást Székesfehérvárott megkoronázták. Mór kézjegyét olvashatjuk a nevezetes tihanyi apátsági alapítólevélen. Ezzel 1055-ben I. Endre újabb bencés apátságot hívott életre. Feltételezhető, hogy jelen volt 1061-ben Szekszárdon az apátság alapításánál, és két évre rá ő temette ugyanott el I. Béla királyt. 1064 húsvétján Pécsett békült ki egymással Salamon és Géza királyfi. Géza személyesen helyezte a koronát Salamon fejére, Mór püspök pedig Salamonnak ajándékozta András remete ciliciumának egy darabját.

Nem sokkal ezután, első magyar íróként írta meg az első magyar legendát - természetesen latinul - a két Zobor-hegyi remetéről, Szent Zoerárd (Szórád) Andrásról és és Szent Benedekről.

1070 körül halt meg, valószínűleg Pécsett.

A 15. századból származó misekönyvek szentként említik, illetve martirológiumokban szerepel a neve, ezért az akkori pécsi püspök kérésére Boldog IX. Piusz pápa jóváhagyta és megerősítette a pécsi egyházmegyében kialakult nyilvános tiszteletét.

Az emberemlékezetet meghaladó, folyamatos tiszteletét a Szentszék 1848. július 22-én hivatalosan is megállapította. A jóváhagyó bullában IX. Pius pápa a következőket írta: „Életének nyilvánvaló szentsége halálától fogva méltán részesült a hívek részéről nyilvános egyházi tiszteletben: bár a régi kort sok homály fedi, bár az országot ért sok csapás folytán a régi magyar egyház emlékei csaknem mind hiányoznak, a történelemből és a hagyományokból ennyi világos. Azt pedig, hogy a tisztelete mindmáig fennállt, bizonyítja mindazoknak az íróknak egybehangzó tanúságtétele, akik Mórról úgy emlékeznek meg, mint boldogról és szentről. Hozzájárul ehhez, hogy képét nem egyszer festették meg szent fölirattal. Vannak 1499-ből való misekönyvek, melyek Mór dicséretét zengik, a martirológiumokban is szerepel a neve. Vannak tetteiről és rendkívüli életszentségéről tanúskodó kommentárok. Mindezeket mérlegelve és igazolva látván Boldog Mór emberi emlékezetet meghaladó nyilvános és egyházi tiszteletét, Pécs püspöke (akkor Scitovszky János volt) alázattal kérte, hogy ez a tisztelet annak rendje és módja szerint jóváhagyást nyerjen."

Székely Bertalan: Szent Mór megkoronázza I. Endrét <br/> falfestmény
Székely Bertalan: Szent Mór megkoronázza I. Endrét
falfestmény

Ez a pápai jóváhagyás alapozta meg Boldog Mór újkori tiszteletét. Egy év múlva a püspök körlevélben jelentette be: „IX. Pius pápa Mórnak, a 11. századi pécsi püspöknek nyilvános tiszteletét elrendelte és életbe léptette. Szent Mór hitvalló és püspök egyházi ünnepét évente az egész pécsi egyházmegyében a szerzetes templomokban is szentmisével és zsolozsmával október negyedik vasárnapján kell megülni." (A két idézet Rónay György fordítása.) Az ünnepet 1913-ban október 25-re helyezték át.

XI. Piusz pápa pedig 1925. december 4-én az egyházmegye társ védőszentjévé nyilvánította.

Emlékezete

Pannonhalmán, a főapátság területén szobor őrzi emlékét, az apátságtól nem messze pedig egy kilátó viseli a nevét. Pécsett utca, a székesegyházban és a Gyertyaszentelő Boldogasszony (Belvárosi) plébániatemplomban kápolna, a bazilikától nem messze pedig katolikus iskolacentrum viseli nevét. Annak idején a helyi Erzsébet Tudományegyetem egyik kollégiumát is róla nevezték el.