- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Decemberi jeles napok
- Szent Miklós
Szent Miklós
„Ha ajándékot adsz: add a szíveddel, nehogy a kinyújtott kéz ott maradjon viszonzást várni."
Szent Miklósnak, a keleti egyházak legtiszteltebb szentjének életéről hiteles forrásokkal nem rendelkezünk. Csak legendákra, mondákra támaszkodhatunk, melyek a különböző népek ajkán különböző változatokban élnek. Élettörténete először a 13. században írt Jacobus de Voragine Legenda Aurea című munkájában tűnik fel. Magyar nyelven a legnagyobb középkori legendagyűjteményünkben, az 1524-1527 között keletkezett Érdy-kódexben jelent meg élettörténete.
Krisztus után 260-270-es évek környékén Kis-Ázsiában, a lykiai Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Szülei a Miklós nevet választották. A Miklós név (görögül Nikolasz) jelentése: a nép vitéze. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. A hagyomány azt tartja, hogy már születése napján, fürösztés közben felállt a mosdóteknőben, illetve böjti napokon csak egyszer szopott. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, melynek következtében elvesztette szüleit. Az árva kisgyermek a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához Patara város kolostorába költözött, aki megismertette a kereszténységgel. Iskolái befejeztével a papi hivatást választotta. Fiatalon bejárta a Szentföldet és Egyiptomot, majd hazatért Kis-Ázsiába, és Myra városának püspöke lett. Püspökké választásához legenda fűződik, égi jelre választották meg. Az előzmény az volt, ez alkalommal nem tudtak megegyezni a leendő püspök személyéről, így az egyik főpap látomására a püspöki kar azt határozta, az lesz Müra városának püspöke, aki “felszentelt papként elsőnek jön be a városkapun.” Ekkor érkezett a városba a jeruzsálemi zarándok útról hazafelé tartó Miklós pap. Bár nem értette, hogy miért fogadták főméltóságként és vezették a püspöki kar elé, de végül püspökké választották.
Egy lezüllött, eretnekké vált egyházmegye élére került, melyet nagy gonddal és erős hittel igazgatott. Mindenkivel jótékony volt, szerette és segítette az embereket. Életét az emberiség és különös figyelemmel a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészsége híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét.
52 évig volt püspök. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az egyházzal, halála után ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Diocletianus és Galerius császár idején a keresztényüldözések alatt őt is elfogták. A börtönben éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. Részt vett a 325-ben tartott niceai zsinaton. Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, tettei miatt már életében szentnek tartották.
343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja zarándokhellyé vált. A legenda szerint lelkét angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. Az egykori Myra, a mai Demre közepén áll a Szent Miklós templom. Mellette az 1956-os ásatások során előkerült sírhelye. A Myra-folyó teljesen betakarta homokkal, ma 3 méterrel a felszín alatt van.
1087-ben olasz tengerészek a sírt feltörték, és elrabolták Szent Miklós csontvázát. Néhány csont ott maradt, ezeket ma Antalyában őrzik. Már a 4. században állt ezen a helyen a templom, de a mai Szent Miklós templom a 7. században épült. A 9. és a 11. sz.-ban megrongálódott a keresztény és arab tengeri háborúban. A 11. sz. végén helyreállították. A ma látható mozaikok abból az időből származnak. 1860-ban az orosz cár megújította. A Szent Miklós sírján látható rongálás az olasz tengerészek 1087-es műve, amikor a csontok egy részét és a sírban levő ereklyéket Bariba vitték. Itt bazilikát építettek tiszteletére, ereklyéit Orbán pápa helyezte el a főoltáron. A rablás célja az volt, hogy a tengerészek védőszentjének maradványai olasz földre kerüljenek, abban bízva, hogy a védőszent onnan nagyobb védelmet biztosít hajózásaik során.
Tisztelete a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a hatodik században - azóta ülik temetése emléknapját december 6-án -, majd átterjedt Itáliába is. Ereklyéinek az olasz Bari városába vitele után, 1087-ben vált valóban egyetemes szentté. Szent Miklós volt tehát a Mikulás-figura atyja, akinek nevében szerte a világon megajándékozzák a gyermekeket.
A nyugati egyházban csodatévő híre akkor bontakozott ki igazán, amikor ereklyéit 1087-ben a dél-itáliai Bari városába szállították. Kultusza a 11. századtól Európa szerte elterjedt, alakjához egyre több legenda kapcsolódott. Tisztelete Magyarországon is viszonylag korán kialakult, például a Szepességbe és Erdélybe vándorló szászok által. Emlékét templomok, települések, illetve képzőművészeti alkotások őrzik. Hazai patronátusai szinte áttekinthetetlenek. Legendáit számos hiedelem övezi.
A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Egyes feljegyzések a halászok és révészek védőszentjeként is számon tartják, ugyanúgy a folyók mellé települt bencés apátságok patrónusaként is feltűnik. Általában a polgári élet, a polgárvárosok védőszentje Nyugaton, de Magyarországon is. A pékek, kereskedők (gabona, bor), révészek, vizimolnárok, diákok, eladósorban lévő leányok, gyógyszerészek, jogászok, polgárvárosok pártfogójukként tisztelték. A házasság és az anyaság, valamint a gyermekek oltalmazója.
Legendák
Amilyen kevés hiteles adat birtokában vagyunk, olyan sok történetet ismerhetünk Miklós püspökről, akiről hagyományunk olyan bensőséges tisztelettel beszél, hogy népszerűségben és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között. Szent Miklós alakjában a fennmaradt legendakincs és a keleti (görög és orosz) egyház hagyományai alapján valószínűleg több szentéletű férfiú alakja keveredik össze.
Megszámlálhatatlanul sok történet szól a segíteni siető Miklósról, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket. Holttestüket mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.
Mikor pedig egy napon viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után a vihart is lecsillapítva biztonságban hagyta ott őket.
Egy legenda szerint püspöksége idején Lyciában hatalmas éhínség tombolt. Szicíliában (ahol viszont bőséges volt a termés) ekkor egy kereskedő olyan álmot látott, hogy menjen Myrába, s adja el ott terményeit. Mikor felébredt, rádöbbent, hogy mindez nemcsak álom volt, hiszen tenyerében három aranyat talált előlegként. Elhajózott tehát Myrába, ahol a város jótékony püspöke felvásárolta tőle rakományát, s szétosztotta a szegények között.
Egy másik esetben pedig Bizáncba tartó hajósoktól szerzett élelmet éhező városának. A tengerészek vonakodva, de adtak a gabonájukból, a szentnek köszönhetően pedig nem kerültek bajba, ugyanis a hiányzó rakományt egy ismeretlen kéz pótolta az úton. Szent Miklósról emellett számos olyan legenda is fennmaradt, amelyben ártatlanul elítéltek mellett állt ki, vagy pedig bűncselekményt - gyilkosságot - derített fel, és fordított vissza imái erejével.
A Szent Miklós nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz mint népszokás. (A Mikulás a Miklós név cseh és szlovák alakja.) A hagyomány, mely szerint december 5-én este fényesre tisztogatott kiscipők kerülnek az ablakokba, melyeket a Mikulás tele pakol mindenféle földi jóval, minden bizonnyal a következő történethez köthető:
Miklós püspök esténként órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt ez esetünkben is: A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőjébe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és az pont beleesett. Az idő múltával mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban az egyik darabot a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! A legenda szerint Miklós vörös püspöki ruhát viselt és nagy szakálla volt, erre vezethető vissza a jelenleg is a fejünkben élő Mikulás alakja.
Számtalan pravoszláv ikon, katolikus oltárkép ábrázolja Szent Miklóst, a derűs, szívélyes, bölcs embert, illetve a csodatettekkel, legendákkal átszőtt életét. Nálunk például a Magyar Nemzeti Galériában látható, 1476 táján készült Jánosréti oltár őrzi az emlékét.
A forgatható oltárszárnyak belső felén nyolc képben a szent legendájának legismertebb jelenetei láthatók. A bemutatott kép a bal szárnyat mutatja. A bal felső képe az elszegényedett, koldusruhába bújt nemest ábrázolja, aki éppen megköszöni Miklós püspöknek az aranyakat, mellyel megakadályozta, hogy lányait prostitúcióra kényszerítse. A jobb felső kép kontaminációval két csodás eseményt foglal egybe. Az egyik a viharba került hajósok megmentése, melynek köszönhetően Szent Miklós a hajósok védőszentje lett, a másik Diana istennő kultuszának üldözése és szent fájának kivágása miatti bosszújának lelepleződése, az égő-robbanó olaj tengerbe öntése. A két alsó kép, Miklós püspök ökumenikus voltát szimbolizálva, egy zsidótól korábban pénzt kölcsönző keresztény hamis esküjét és a botjába rejtett aranyak csodáját ábrázolja.