Április 25. - Szent Márk

Márk a hagyomány szerint Kr. u. 14-ben született Jeruzsálemben, és édesanyjával Máriával lakott együtt. Házuk az első keresztény gyülekezet központja volt. Jézus is e szent házban költötte el az utolsó vacsorát. Márk a lévi törzshöz tartozott, és ennek megfelelően papi szolgálatra szánták. Már a kiképzés kellős közepén tartott, amikor 19 éves korában megtörtént az első sorsélménye, amely megváltoztatta az életét. Látomásban, közvetlen közelről élte meg a nagypéntekre virradó éjszakán, Krisztus elfogatásakor a Getsemáné kertben lejátszódott eseményeket. Ezenkívül tudomása volt arról, hogy a zsidó papoknak köszönhető, hogy Jézust keresztre feszítették.

Ennek hatására arra a döntésre jutott, hogy nem akar pap lenni, pedig a léviták törzséhez tartozó törvény ezt kívánta tőle. Márk így trükkhöz folyamodott: tudta, hogy pap csak egészséges ember lehet, ezért levágta a hüvelykujját. Innen kapta az „ujjcsonkos" nevet.

A következő sorsforduló 30 éves korában történt: találkozott Pállal, akinek beszéde a kereszténység elterjesztéséről fellelkesítette. Ehhez társult még az is, hogy keresztények gyűltek össze Mária házában, hogy Péter apostolért imádkozzanak - ugyanis Heródes lefejeztette Jakabot, Pétert pedig térítés közben elfogták és börtönbe zárták. Az imádkozás előtt azonban kinyílt az ajtó, és Péter apostol lépett be, aki elmesélte, miként szabadította ki egy angyal. Márk ennek az élménynek a hatására úgy döntött, hogy Pállal megy téríteni. Bejárták Antiochiát, Kis-Ázsiát, de mielőtt Ciprusra mentek volna, Márk megtagadta Pál utasításait, és visszament Jeruzsálembe. Szellemtudományi szempontból azt mondhatjuk, hogy nem ugyanazon a helyen kellett téríteniük. Rudolf Steiner arra mutatott rá egyszer, hogy Pál küldetésének körzete az olajfák világával azonos. Egyiptom azonban nem tartozott e világok közé, Egyiptomban Márknak kellett térítenie.

A Kr. u. 49. év különösen mélyreható változásokat hozott Márk életében. Ebben az évben volt az apostoli zsinat, aminek végére három áramlat bontakozott ki: a Jakab által képviselt zsidó kereszténység, a Pál által hirdetett pogány kereszténység és a harmadik áramlat, a Péter-féle római keresztény irányzat. Pétert küldték Rómába téríteni, és vele ment Márk is, ahol lefektették a Péter-féle kereszténység alapjait. Márk így Péter apostol munkatársa lett. Az evangélista nem hallgatta közvetlenül Jézust; Péteren keresztül jutott a tanokhoz. Azonban Rudolf Steiner tanításaiból tudjuk, hogy Péter nem a személyes emlékezést, hanem a tisztánlátó szemléletmódot hagyta örökül. Ketten ideálisan kiegészítették egymást: Péteré volt az idősek türelme és bölcsessége, Márké az ifjúság buzgalma és tettereje. Szent Péter prédikációit tolmácsolta és ezeket írta le evangéliumában.

Térítésük után Márk - Péter szavára - újra Egyiptomba ment, és megalapította a kopt egyházat, melynek ő lett az első püspöke. (Az egyiptomiakat régebben koptoknak hívták.) Az egyház körülbelül 600 évig uralkodott. Mai püspöke a 117. Márk után. Egyiptomban is voltak ellenzői a Jézusi tanításoknak. Húsvét napján elfogták Márkot, és lovakkal vonszolták végig az utcákon. Mivel túlélte, börtönbe zárták. Ezen az éjszakán jelent meg neki Krisztus feltámadott testben, és átélte a „damaszkuszi élményt". Másnap kínzói nem tágítottak. Újra végighurcolták, amibe bele is halt. Márk Kr. u. 64-ben halt vértanúhalált. Ezekiel próféta jövendölése alapján oroszlánnal ábrázolják, mert azzal kezdi evangéliumát: „A pusztába kiáltó szava: Készítsétek az Úr útját!".

I.sz. 70 után Jézus Krisztus tevékenységéről, személyiségének szerepéről szóló különböző görög nyelvű írásokat egy szent írásgyűjteményben, az újtestamentumban fogták össze. A legkorábban keletkezett részeihez tartoznak Pál apostol levelei, amelyeket az egyes közösségekhez intézett. Az epheszosziakhoz írott vagy az úgynevezett pásztorlevél csak 80 vagy 90 körül keletkezett. Az evangéliumoknak eredetileg megfogalmazott részletei régebbiek, mint a Pál-levelek, azonban csak az apostol halála után kerültek végleges formájukban leírásra. A Márk-evangélium keletkezett elsőként (70 előtt).

Márkról még érdemes tudni, hogy eredetileg Jánosnak hívták, és később kapta - beavatási névként - a Márk nevet. A Marcus név a „marco" (nehéz kalapács) szóból ered. Márk úgy formálta az embereket, ahogy a kalapács alakítja a vasat.

Márk egy olyan beavatáson ment keresztül, amely a magasabb világok megismeréséhez az oroszlán csillagkép szellemi lényeinek segítségét használja föl. Innen ered Márknak a bátorság és az erős akarat különleges tulajdonságait jellemző szimbóluma, az oroszlán. Velence címerén is ott látható az oroszlán. A Szent Márk tér róla lett elnevezve, hiszen ő Velence védőszentje. A szentté avatott Márk evangélista Albánia és Korfu, valamint az írók, titkárok, jegyzők és az építőmunkások védőszentje is.

Forrás: napfenyes.hu