Karthauzi Szent Brúnó

„Amikor gondosan, és minden igyekezettel megtartjátok az igaz engedelmességet, abból már nyilvánvaló az is, hogy bölcsen éltek a Szentírás édes életet adó gyümölcseivel.” (Szent Brúnó áldozópapnak lelki fiaihoz, a karthauziakhoz írt leveléből)

„Stat crux dum volvitur orbis - A kereszt szilárdan áll, míg a világ forog." (A karthauzi rend jelmondata)

Karthauzi Szent Brúnó 1030 körül egy kölni nemesi családba született, La Torre-ban halt meg 1101. október 6-án.

Gyermekkoráról keveset tudunk. Családjáról csak annyit, hogy az alsó‐rajnai tartomány nemességéhez tartozott. Egy 12. századi krónika szerint Brúnó alapos műveltségre tett szert a vallásos és a világi irodalomban. A kölni Szent Kunibertről nevezett káptalani iskolában kezdte iskoláit. Papi tanulmányait Reimsben, fejezte be. Felszentelése után a reimsi katedrális kanonokja és a káptalani iskola tanára lett. 1056-ban átvette az akkor már híressé vált iskola vezetését. Itt írta bibliamagyarázatait. Brúnót tanítványai nagyon szerették, a köré sereglettek között volt a későbbi II. Orbán pápa is. Azonban sem fényes állása, sem a szellemi élet örömei nem elégítették ki. Ez nyilvánult meg abban is, hogy VII. Gergely pápa oldalán harcba szállt a simónia és a papság erkölcsi romlása ellen.

1075-ben a reimsi érsek kancellárrá nevezte ki. Amikor Brúnó felismerte, hogy az érsek visszaél püspöki hatalmával, megcsömörlött az egyházpolitikától. Fogadalmat tett, hogy elhagyja a világot, és a szegény Krisztust fogja követni. A „Krisztus szegényei” elnevezés a latin egyházban nagyon sok remetecsoport megjelölésére szolgált. Ezek a remeték visszavonultak a világtól, rendszerint magányban, vezeklésben és szegénységben éltek. Brúnó is erre készült. Kanonoktársai nem értették meg, így egyedül indult útnak.

Vándorlása közben eljutott Chartreuse völgyébe, ahol úgy döntött, itt véglegesen megtelepedik. Később a karthauziak nevüket éppen Chartreuse-ről vették. Itt már hat társ volt mellette: négy pap és két laikus testvér. Hat évig éltek itt a csendes magányban, elrejtve a világ elől, anélkül, hogy regula szabályozta volna az életüket. Brúnó nem gondolt rá, hogy szerzetesrendet alapítson, csak azt tekintette fontosnak, hogy a nagy szent remeték hagyományainak megfelelően egymás közelében éljenek, közös épületük, templomuk, kolostoruk legyen. A területet a közeli Grenoble városának püspöke bocsátotta Brúnó és társai rendelkezésére. Ma is itt található a Grande Chartreuse kolostor, a karthauzi rend anyakolostora.

1090-ben véget ért a zavartalan remete-élet: a korábbi tanítvány, aki időközben II. Orbán néven pápa lett, magához hívta tanácsadónak. Brúnó késlekedés nélkül Itáliába indult, de a remeteség szeretetét magával vitte. A pápa megértette mestere és tanácsadója vágyát, ezért engedélyezte számára, hogy Rómában kísérelje meg a remeteéletet. Azonban hamarosan Orbán pápa kénytelen volt Dél-Olaszországba menekülni, Brúnó is vele ment. A squillacei egyházmegyében megkapta a La Torre nevű vadont, ahol létrehozta a második karthausi kolostort. Itt élt nyugalomban, Isten közelében és lelki tökéletességben egyre jobban előre haladva és a szigorúságból nem engedve.

A karthauzi rend címere

A karthauziak történetének megírói beszámolnak arról, hogy a remete-élet idővel szervezeti keretet kapott, de szigorúságukból még pápai szóra sem engedtek. A 12. századi krónikák, a kortársak tanúságai szerint Brúnó korának egyik legjelentősebb személyisége és szentje volt. Az „igen mély szívű ember” kora legmagasabb szintű műveltségének birtokában volt, és mégis megtette, amit követeltek tőle. Megállta a helyét, mint tanár, s mint érseki titkár is. Noha az egyházkormányzati teendőkből kiábrándult, mégis amikor kedves tanítványa pápaként a remeteségből hívta, hajlandó volt a segítségére sietni.

Itt halt meg 1101. október 6-án. Társai azonnal szentként kezdték tisztelni. Amikor a remeteséget 1193-ban feloszlatták, testét a nem messze lévő, s ugyancsak Brúnó által alapított Szent István-kolostor templomába szállították át. X. Leo pápa avatta szentté 1514-ben. Ünnepét október 6-i dátummal 1623-ban vették fel a római naptárba.

Hazánkban az idők során három karthauzi férfikolostor működött, a 13. században Ercsiben, a 14. század közepétől a 16. század közepéig pedig Felsőtárkányban és Városlődön.

Forrás: arckepcsarnok.wordpress.com; kattima.hu