Székely László: Szent Imre sírja

A szentek hamva termő, drága mag.
Ha el is porlad lent a föld alatt,
A sár alól is egyszer csak kikel
Ezerszeres, megnőtt erőivel.

Az elszállt lélek rálát, rávigyáz.
Míg lent zokog a vaksi földi gyász,
És lelket öl a bűn, a szív-aszály :
Ő meghall mindent s néha visszaszáll.

A megtagadott, megtört földi test
Halála után működésbe kezd.
Ereklye lesz -'- erő - kapu - kilincs -
Felpattan nála minden bűn-bilincs.

Mikor viharra kondul a harang,
Villámhárító lesz a drága hant,
S ha már a gáton férfi nem akad,
Minden kísértést magába fogad.

Ég s föld között harc dúl a lelkekért.
ó, százszor boldog, aki ide tért.
Szent Imre sírja oltár, oltalom :
A Bűn fut tőle s győz a liliom.

Jaj, ifjúság, birkózó Anteusz,
Akit sok simán-gyilkos kar lehúz :
Ez a hant áld, erősít, prédikál,
Az lesz a győztes, aki rátalál !

De jaj, ki .tudja, merre szállt pora?
Rég elhordotta zord idők sora.
A szél, ahol akarja, ott lehel :
S a kincses porral egy hon telhet el