Elkészült Széchenyi első könyve

Sterio Károly: Gróf Széchenyi István lóháton

„A kisded makkbul, ha nem romlott, idővel termő tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja."

Széchenyi sokat utazott a fejlett polgári államokban. A külföldön tett utazások ráébresztették a külhoni és a magyar közállapotok között fennálló lényeges kulturális és gazdasági különbségekre. A látottak és tapasztaltak arra ösztönözték, hogy hazája elmaradott állapotán változtasson s erre megnyerje elsősorban a nagybirtokos osztály tagjait.

A változtatást sürgető írásai közül az első, melyet szárnyra bocsátott, a Lovakrúl írt könyve volt, amit „röpirat"-ként is aposztrofált. A lótartás és lónevelés megismertetésén keresztül a lóverseny hazai meghonosítása volt a célja, amit ebben az időben Ausztriában és Magyarországon még nem ismertek.

Céljai megvalósítása érdekében többször is külföldi tanulmányúton vett részt. 1822-ben Wesselényi társaságában indult útra, azzal az elhatározással, hogy tanulmányozzák a külföld gazdasági és egyéb viszonyait, kiemelt figyelmet fordítva a lótenyésztésre. Az út nevezetesebb állomásai München, Stuttgart, Párizs, a Soligny-la-Trappe-i trappista monostor és London voltak.

Kezdeményezésében olyan támogatóra is lelt, mint I. Ferenc király. Az angliai út után angol mintára meghonosította Pesten a lóversenyeket és 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet, melynek védnökéül József nádort nyerte meg.

Naplójából ismerjük a napot is, amikor a hazai állapotok jobbítására szánt írásaiból az első elkészült. Ez a nap 1827. november 18 volt. Majd a könyv nemsokára, a következő év februárjában meg is jelent. Mégpedig magyar nyelven! Német fordítása is csak két évvel ezután követte.

A Széchenyi István javaslatára megvalósított első pesti lófuttatás
(Johann Erdmann Gottlieb Prestel színezett litográfiája)

Széles látókörét és magasabb céljait már ezen első műve bevezetésében is jelzi. Jeligéje a lóhoz semmit sem értő utódoknak az emlékezetében is megmaradt. „A kisded Makkbul, ha nem romlott, idővel termő tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja."

A Röpirat - a lótartást, lónevelést és futtatást (versenyeztetést) törekszik népszerűsíteni, mégpedig a legkorszerűbb közgazdasági ismereteket is összegző tanulmány igényével. Pontról pontra veszi sorra tanácsait, hogyan hozható magasabb színvonalra a hazai "lóállapot": versenyek, pályadíjak, nyilvántartás, intézmények, nevelés, felkészítés, vásárok stb. S akinek szeme van, túllát a ménesek jószágain - a versengésben nem maga a nyereség, hanem a „jutalmas nyereség lehetősége" inspirálja a vállalkozókat. Példák során bizonyítja, miért érdemes itthon befektetni, a némelykor csak hosszú távon is visszatérülő üzletekbe.