Szalézi Szent Ferenc

„Nem látjátok? Isten szinte nyomon követ bennünket, hogy megmentsen. Mi pedig menekülünk előle, hogy a vesztünkbe rohanjunk."

„Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel."

„Néha olyannyira szeretnénk angyalokká válni, hogy elfelejtünk emberekként viselkedni."

„Ne kívánj más lenni, mint ami vagy, és próbálj meg tökéletesen azzá válni."

„Semmi sem olyan erős, mint a gyengédség, és semmi sem olyan gyengéd, mint a valódi erő."

„Légy türelmes mindenkihez, de leginkább magadhoz."

„Nem a munkánk mennyiségében telik Isten öröme, hanem abban a szeretetben, amivel dolgozunk.”

„A barátok közötti veszekedés, ha kibékülnek, új köteléket ad a barátságnak.“

Szalézi Szent Ferenc (született: Francois de Sales de Boisy) (Savoya, 1567. augusztus 21 - Lyon, 1622. december 18): savoyai születésű francia katolikus teológus, lelkiségi író és egyházszervező, a Tridenti Zsinat utáni katolikus szellemi, lelkiségi és intézményi megújulás jelentős alakja, egyházmegyés pap, 1602-től Genf püspöke, több pápa személyes tanácsadója.

Szalézi Szent Ferenc Francois de Sales de Boisy-ként 1567. augusztus 21-én arisztokrata családban született a franciaországi Thorens közelében, a salesi kastélyban. Családja az ősi savoyai nemességhez tartozott és az erősen kálvinista környezet ellenére is mélységesen ragaszkodott katolikus hitéhez. A család legidősebb gyermeke volt, még kilenc testvér született utána. A keresztségben Assisi Szent Ferenc emlékére kapta nevét. Vallásos édesanyja már születése előtt, Boldogasszony napján az Úristennek ajánlotta.

Édesanyja vallásosan, míg katonaviselt édesapja keményen nevelte. Már fiatalon megtanult írni, olvasni. Engedetlensége miatt gyakran ostorral is fegyelmezték. Első tanítója és nevelője a kastély káplánja, Jean Déage volt, aki egész pályáján kitartott mellette. 1573-tól La Roche-ban, 1575-től Annecyben tanult. Bár atyja jogásznak szánta, hogy egyházi javadalmakat élvezhessen, 1578-ban fölvette a tonzúrát.

1588-ban apja Padovába küldte, ahol a család kívánságára engedelmességből jogot tanult. Személyes érdeklődésének kielégítésére a teológián képezte magát. 1591. szeptember 5-én elnyerte a jogi doktorátust. Egy római és loretói zarándoklat után 1592 tavaszán végleg elhatározta, hogy pap lesz. Visszatérve Savoyába visszautasította a családja által számára előkészített házasságot. 1593. december 18-án szentelték pappá.

Először Chablais vidékén kezdett a reformáció által megtépázott egyházszervezet és hitélet ujjászervezéséhez. Nyilvános vitákat tartott, prédikációk és kiadványok révén igyekezett a katolikus tanokat terjeszteni. Röpiratokat szerkesztett, amelyeket később Viták címen összefoglalt; majd kiadta első művét „A szent Kereszt zászlajának védelme" címen. Hatására állítólag hetvenezer református tért át a katolikus hitre. Sikereinek köszönhetően segédpüspökké nevezték ki, majd 1602-ben Genf püspökévé választották.

Vizitációs apácarend alapítása

Püspökként pedig ugyanezt a munkát Annecy környékén folytatta. 1605 és 1608 között 450 plébániát látogatott meg. A hitoktatást laikusokból szervezte meg, tankönyvül Bellarmin Szent Róbert katekizmusát adta kézbe, Annecyben maga is tanította a gyermekeket. Híresek voltak nagyböjti beszédsorozatai, melyeket 1604-ben Dijonban, 1606-ban Chambéryben, 1616-18-ban Grenoble-ban tartott. Ezeken a helyeken a francia katolicizmus megerősítésének ügyét és a szerzetesi élet, a katolikus spiritualitás megújítását mozdította elő.

Dijonban ismerte meg Chantal Szent Franciskát, akivel 1610-ben megalapították a vizitációs nővérek rendjét.

Szalézi Szent Ferenc buzgón prédikált a gyülekezeteknek. Beszédei, Isten igéjének hirdetései egyszerűek és természetesek voltak, és eltértek a korban szokásos túldíszítettségtől; hasonlatosak voltak az evangélium szövegére. Szalézi általában mindenhová gyalog járt az egyházmegyéjében is, hihetetlen erővel végezte missziós tevékenységét.

Szalézi Szent Ferenc írásaival és levelezéseivel nem csak saját kora, hanem a későbbi idők emberére is hatott. Irodalmi működésének - többezer fennmaradt levele mellett - legjelentősebb darabja a Philothea című lelki kalauza volt, amelyben az istenszeretetet méltatja, az elmélkedés és az ima világába, a mindennapok erkölcsös életvezetésének elveibe igyekezett beavatni olvasóit. Ezzel a művével nem pusztán a barokk kor lelki megújulásának, de a katolikus morálteológiai és spirituális irodalomnak is az egyik klasszikusává vált. Kisebb írásai között hitvitázó műveket, elmélkedéseket, konferenciabeszédeket, a hit fő kérdéseiről szóló értekezéseket is találunk. Művei, levelei jelentős hatást váltottak ki, azokat mai napig az egyházirodalom legfontosabb írásai között tartják számon.

Szalézi Szent Ferenc halotti maszkja

A távolság ellenére is aktívan vett részt a pápai udvar egyházkormányzati lépéseinek kialakításában; egyike volt azoknak a főpapoknak, akik a jezsuita rend tevékenységét hatékonyan támogatták, teológiai tanácsainak pedig komoly része volt abban is, hogy Róma elvetette a molinista kegyelemtan elmarasztalásának lehetőségét.

A betegeskedő Szalézi Szent Ferenc 1622. decemberében - hívei ellenkezése ellenére - elkísérte a savoyai herceget a francia királlyal való találkozóra, Avignonból Lyonba. Itt Szent János napján, december 27-én még meg tudta tartani a szentmisét, de gyorsan romlott az állapota, és az orvosi beavatkozások ellenére elveszítette beszédképességét. 1622. december 28-án, Aprószentek napján, este 8 órakor hunyt el.

VII. Sándor pápa 1661-ben boldoggá, majd 1665-ban szentté avatta. 1877. november 16-án egyháztanítóvá nyilvánították. Védőszentje a hitvallóknak, a tanítóknak, a nevelőknek, az íróknak, az újságíróknak és a hallássérülteknek. Ünnepét a római naptárba 1666-ban vették föl, január 29-re. 1969-ben áttették január 24-re, amely napon 1623-ban Annecyben eltemették.

Attribútumai: kereszt, könyv, szív.

Hatására a szegény olasz parasztcsaládba született Giovanni Melchiorre Bosco Ochienna (Bosco János) 1859. december 18-án Torinóban alapította meg az elhagyott és szegény ifjak nevelésére a szalézi rendet. Szalézi Szent Ferenc és Bosco János iránymutatásai alapján beszélhetünk szalézi lelkiségről és pedagógiáról.

Nálunk Csernoch János hercegprímás hívására a mai Komárom-Esztergom vármegyei Péliföldszentkereszten 1913-ban telepedtek le az első szaléziak. 1950-ben (a szerzetesrendek betiltásakor) 250 szalézi szerzetes életét törték derékba. A tiltásokba belenyugodni nem akaró szaléziak közül Sándor Istvánt (1914-1953) a pártállam halálra ítélte és kivégezte. 2013-ban avatták boldoggá. 1989-ben 83 magyar szalézi révén kezdődött újra a rend élete, ennyien térhettek vissza alapításaik egy részébe. A rendalapító szent ereklyéje Don Bosco születésének 200. évfordulója alkalmából 2009-től „zarándokol” a világban, Magyarországon 2013 májusában vitték körbe, és 16 helyszínre jutott el.

Forrás: nyitottegyetem.phil-inst.hu; ujkor.hu; ktp.hu