Rozványi Dávid: A gyűjtőfogház balladája

Egy napsugár
tör a cellarácson át
- egy fogolynak ennyi jár.

A fogoly feláll és vizel,
lesik minden mozdulatát
- egy fogolynak ennyi jár.

A fogolynak szólnak,
hogy eljött az ideje már,
elhagyja celláját,
a folyosón kiált
Istent és hazát,
a többiek hallgatják némán
- egy fogolynak ennyi jár.

Vezetik az udvaron át,
arcát utoljára simítja napsugár
- egy fogolynak ennyi jár.

Négy fal, egy szalmazsák,
álmatlan éjszaka,
reggel ordítás,
hogy ideje kelni már
- egy fogolynak ennyi jár.

A fogoly vigyázzban áll,
hallgatja az ítélet gúnyszavát,
cifrázzák hosszan a halált
- egy fogolynak ennyi jár.

A fogoly bitó alatt áll,
kezét hátra,
nyakát felkötik,
lábát rántják.
Egy reccsenés.
Vége már
- egy fogolynak ennyi jár.

A fogoly teste mocskos nedvet ereszt,
lába alatt homok fogja fel,
hisz fő a higiénia és a tisztaság!
Az orvos megállapítja a halált,
aláír, pecsétel, hisz ez a szabály
- egy fogolynak ennyi jár.

A hulla kezét megkötik,
arccal földbe fektetik
egy jeltelen sír, semmi más
- egy fogolynak ennyi jár.