A kommunizmus áldozatainak emléknapja

„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek.”
(Milan Kundera)

„A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér - acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!"
(Szamuely Tibor népbiztos győri beszédéből)

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én emlékezünk Kovács Béla, a volt földművelődésügyi miniszter koholt vádak alapján történt elhurcolására, és tágabb értelemben a kommunizmus áldozataira.

1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, jóllehet a politikust országgyűlési képviselő lévén védte mentelmi joga. Az akció a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítését szolgálta, egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt is. A politikus emblematikus letartóztatása annak a tudatos folyamatnak volt a része, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásán keresztül a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. Nem sokkal később leváltották Nagy Ferenc miniszterelnököt, és a választójogi törvény önkényes módosítását követően megtartott kék-cédulás választásokkal végleg felszámolták a demokrácia utolsó pilléreit.

Kovács Béla 2002-ben leleplezett szobra Budapesten
Kovács Béla 2002-ben leleplezett szobra Budapesten

A szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával megvádolt Kovácsot 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd 1952-ben a Szovjetunióba vitték, s bírósági tárgyalás nélkül 25 évi kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Az 1956-os forradalom idején földművelési miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a Nagy Imre-kormánynak. A forradalom leverése után kereste a kiegyezés lehetőségét, de amikor világossá vált számára, hogy ez nem lehetséges, ismét visszavonult. 1958. novembertől haláláig országgyűlési képviselő volt, de betegsége miatt ténylegesen nem politizált. Az igazságtalan meghurcoltatás és fogság megpróbáltatásai következtében 1959-ben 51 évesen meghalt. Sorsa egyfajta típus-példája lett azoknak, akiket ma már a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon. A szovjet hatóságok 1989-ben rehabilitálták. Az Országház előtt álló bronzszobrát 2002. február 25-én, letartóztatásának és elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.

A kommunizmus áldozatairól először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban. Azóta is minden évben sor kerül az emlékünnepségekre, emlékeztetőként és figyelmeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására.

Melocco János domborműve,<br/>'művelt, tehát veszélyes...'
Melocco János domborműve,
'művelt, tehát veszélyes...'

„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek" - írta Milan Kundera cseh író. A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata, a téma nem lezárt, a számadatok nem véglegesek, a közelmúlt folyamatos viták tárgya.

Sokan mondják ma is, hogy a XX. század legtöbb halálos áldozatot követelő ideológiája a fasizmus volt, de érdemes tudni, hogy a fasizmus 20 milliós nagyságrendű áldozata mellett a XX. században a kommunizmus számlájára körülbelül 100 millió áldozat írható. (1997-ben A kommunizmus fekete könyve címen jelent meg egy francia könyv, a hat szerző által jegyzett mű levéltári kutatások és becslések alapján 80-100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát.) Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Önmagában Sztálin csak a saját országában több ember haláláért felelős, mint a II. világháború összes áldozata. Az Ukrajnában mesterségesen előidézett éhínségben 10 millió ukrán halt meg kínok kínjával. És akkor még nem beszéltünk azokról, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

A Gulág áldozatainak emlékköve
A Gulág áldozatainak emlékköve

A világ számos pontján állítottak emlékművet a kommunizmus, illetve a totalitárius rendszerek áldozatainak, Prágától Budapesten át Washingtonig. Egy közülük a belvárosi Ferences templom Kossuth Lajos utcai oldalán Melocco János újságírónak állít emléket, akit 1950. szeptember 10-én tartóztattak le, majd koncepciós perben ítéltek halálra. Pere gonoszul megtervezett volt, a vád hamis, a legfőbb bűne pedig: úriember volt, művelt, nagy tudású. 1952. február 22-én Budán, a Mártírok úti fegyházban felakasztották, mert műveltsége „veszélyes” volt a rendszerre. „Művelt, tehát veszélyes” (a halálos ítélet szövegéből, 1950. november 20.) hirdeti az emléktábla szövege. Akkoriban ennyi is elég volt. A 2009. február 25-én felavatott emléktáblát bronzból és süttői mészkőből fia, Melocco Miklós szobrászművész készítette.

A csömöri Gloria Victis ikeremlékművet az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a kommunizmus 100 milliónyi áldozatának tiszteletére közadakozásból állították. Víg János gödöllői szobrászművész és restaurátor török mészkőből készített alkotását 2006. október 21-én több ezer emlékező jelenlétében avatták fel.

'A négy kontinensen pusztító kommunizmus<br/>100 milliónyi áldozatának emlékére'<br/>áll Csömörön a Gloria Victis emlékmű
'A négy kontinensen pusztító kommunizmus
100 milliónyi áldozatának emlékére'
áll Csömörön a Gloria Victis emlékmű

Az íves „világfalon” négy kontinens elcsúsztatott térképrajzolata, rajta ólomrozettákkal jelölve az érintett területek, melyek a pusztítás mértékét vizuálisan magyarázzák. A fal tetején elhelyezett keresztek az áldozatok emléke előtt tisztelegnek, míg a szabálytalan drótháló a haláltáborok, börtönök embertelenségét mutatja. A fallal egybeépített harangláb egy rozsdamentes keresztet integrál, mely kultúrkörünknek megfelelően az emberi szenvedések fölötti győzedelmes hit jelképe, a jövő ígérete. Az áldozatok emlékére konduló lélekharang Gombos Miklós munkája.

Az emlékmű zászlóshajóként értelmezhető, utalva rá, hogy 1956-ban a magyar forradalomnak sikerült először rést ütnie a világkommunizmus falán. Kereszténységünk dőlt jelképe utalás arra, hogy 1956-ban hazánk vállára vette a vérszomjas tanok elleni küzdelem keresztjét.

Forrás: multkor.hu; mediaklikk.cms.mtv.hu; gloriavictis.hu