Rácz Aladár

„Engem mindig minden érdekelt. Soha nem vagyok semmivel se megelégedve. Mindig többet akarok. Kísérletezem, újat keresek. Lehet, hogy így lettem cimbalomművész”

„10 évig dolgoztam, míg elkészítettem az új típusú cimbalomverőt….Mikor aztán elkészültem az új verővel, úgy éreztem, olyan erős vagyok, hogy most már akár az ördögöt is le tudnám győzni, fáradtság nélkül."

„Szívesen tanítok és igyekszem tudásomat átadni. Ez kötelessége minden muzsikusnak, aki a zenekultúra fejlődését a szívén viseli. Nagy öröm a tanítványok fejlődését figyelni."

Rácz Aladár (Jászapáti, 1886. február 28. - Budapest, 1958. március 28.) cimbalomművész; Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész.

1886-ban született Jászapátiban. Tizennégy gyermekes, írástudatlan cigányzenész családból származott, apja cigányzenész, anyja magyar parasztasszony volt.

3 éves korában cigányprímás apjától - aki brácsás volt - tanult muzsikálni hallás után, mert a kottát még nem ismerte. Úgy emlékezett, az volt akkor a szokás, hogy a gyermeket megkérdezték, milyen hangszeren szeretne játszani. Az asztalon feküdt egy ócska cimbalom, ami nagyon tetszett neki és rámutatott, azt szeretné. Apja megmutatta hegedűn, hogyan kell a nótákat játszani. Igyekezett fél óra alatt ledarálni az egészet, mert a gyerekek az utcasarkon fütyültek, hogy menjenek már fürödni. Ott hagyta a cimbalmot, mint ki jól végezte dolgát.

Körülbelül nyolc-kilenc éves korában ugyanabba a zenekarba vették fel, melyben apja játszott. Azt mondták, hadd fejlődjön a gyerek, itt a zenekarban legalább minden nótát megtanul, amit nem ismer. Tizenkét esztendősen szülei Pestre küldték zenei képzésre, de nem sokáig, ugyanis hamar kiderült: Aladár cimbalmos tudása, zenei szárnyalása kottaismeret nélkül is messze meghaladja okítóinak képességét. Tizenhat éves volt, mikor Pestre került és először az EMKE kávéházban játszott. „Az volt akkor számomra a világ közepe. Nekem nagyon tetszettek itt a fényes lámpák. Valami szénféle égett bennük. Én petróleumlámpás kis házba születtem, így hát persze meg voltam illetődve a fénytől, a ragyogástól” - emlékszik Rácz Aladár az ötven évvel ezelőtt készült interjúban.

Első koncertjét a jászberényi Lehel kávéházban adta, majd 14 éves koráig a helyi cigányzenekarban cimbalmozott. Ekkor elindult a fővárosba szerencsét próbálni. Esténként a pesti EMKE kávéházban muzsikált. Jászberényben és Budapesten cigányzenekarokban játszott és világhódító tervekről álmodott. Tagja volt 36. Rácz Laci zenekarának is. Egy impresszárió felfedezte, és Párizsba szerződtette. Az egzotikus magyar cigányzene vonzotta a közönséget. Különböző cigányzenekarokban muzsikált, akikkel Franciaországban, Spanyolországban, Skóciában és Észak-Afrikában is turnézott. Híres muzsikusok nyilatkoztak róla elismeréssel. 1913-ban, Kairóban Camille Saint-Saëns figyelt fel a szokványos szórakoztató zenétől eltérő játékára, és „a cimbalom Liszt Ferencének” nevezte.

Rácz Aladár cimbalomművész 1931

Az első világháború kitörésekor Svájcba költözött. Itt ismerkedett meg Ernest Ansermet professzorral, Jaques-Dalcroze-zal, Igor Sztravinszkijjal, akik felfigyeltek játékára, művészetének tökéletesítésére ösztönözték és a komoly muzsika irányába terelték. Sztravinszkij cimbalmozni tanult tőle, s komponált is erre a hangszerre. 1926-ban Lausanne-ban adta első önálló cimbalom hangversenyét. jelentősen megújította technikáját. A maga készítette újfajta cimbalomverőkkel fokozta a hangképzés finomságát, ezekkel egészen más hangzás elérésére volt képes.

Ez a népszerűség nem elégítette ki Rácz Aladárt, többre vágyott. Könyveket vásárolt, tanulni kezdett. Egy genfi antikváriumban talált egy láda kottát, csembalódarabokat, és megpróbálta ezeket cimbalmon eljátszani. Rendkívüli hatást gyakoroltak ezek a művek Rácz Aladárra. A barokk zenét a maga végtelen változatosságával és mozgalmasságával rokonnak érezte a cigányzenével. E barokk művek átírásával teljesen kitágította a régi népi hangszer repertoárját. 1927-35. között Franciaországban élt. 1931-ben feleségül vette Yvonne Barblant, aki ettől kezdve állandó zongorakísérője lett.

1935-ben a honvágy hazahozta Magyarországra. A kortárs műzene legkiválóbb képviselői között itthon is hamar támogatókra talált. Közeli barátai és csodálói közé számított a Bartók Béla és Pásztory Ditta, a Tóth Aladár és Fischer Annie házaspár, illetve Szabolcsi Bence, Füst Milán. Néhányszor szerepelt a Rádióban, majd következett a sorsdöntő bemutatkozás, az első hangverseny a Zeneakadémia dobogóján. Ettől kezdve nemcsak koncertezett, hanem tanított is. Budapesten 1937-ben a Nemzeti Zenede, 1938-tól haláláig a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára volt, ahol számos kitűnő tanítványt nevelt. „Szívesen tanítok és igyekszem tudásomat átadni. Ez kötelessége minden muzsikusnak, aki a zenekultúra fejlődését a szívén viseli. Nagy öröm a tanítványok fejlődését figyelni. A legtöbb örömöt Gerencsér Ferenc, Szalai József és Tóth Elek szerzik nekem." - hangzott el egy rádiófelvétele alkalmából. A cimbalomjátékot tulajdonképpen ő emelte művészi színvonalra, a cimbalom általa lett hangversenyhangszer. Barokk és preklasszikus mesterek főként csembalóra írt műveit adta elő többnyire felesége, Yvonne Barblan zongorakíséretével.

Rácz Aladár és felesége, Yvonne Barblan

Élete utolsó éveiben súlyos beteg volt. Reumatikus és szívpanaszai miatt kötelezettségeinek csak részben tudott megfelelni. Néhány szólóest után 1943-ban végleg vissza kellett vonulnia a nyilvános szerepléstől. 1945 után lakásán adott házi hangversenyeket, itt készültek rádió- és hanglemez felvételei is, amelyek megörökítették játékának kivételes varázsát. Tanítványait is a farkasréti kis házában fogadta, és itt látogatták meg a világ minden tájáról érkezett csodálói, mint pl. Yedudi Menuhin.

Rácz Aladár 1958. március 28-án, Budapesten hunyt el. Hamvait az Új Köztemető szóróparcellájában szórták szét.

Káprázatos pályája az olcsó szórakoztató zene világából a legkifinomultabb műzene világába emelte hangszerét. Miközben kivételes tökélyre fejlesztette a népi és népies dallamkincs elődöktől örökölt, a rögtönzés hevétől átfűtött, virtuóz és szenvedélyes előadásmódját, a barokk zene megszólaltatásában is önálló, a kor interpretációs stílusaitól független előadói nyelvet alakított ki. Működése és hatása nélkül aligha válhatott volna a cimbalom az 1960-as évek óta a magyar zeneszerzés egyik kedvelt hangszerévé.