Részlet Prohászka püspök naplójából (1923)

A nyugat-európai kultúra gazdasági struktúrája tarthatatlanná lett. A kapitalizmus túltengése, a munka s a tőke ütközése, a munkásnak elnyomatása s elnyomorítása tűrhetetlen egyenlőséget s újdivatú rabszolgaságot teremtett. A liberalizmus bűnei s a liberális állam mulasztásai a termelést teljesen a tőke karmai közé csúsztatták. Másrészt pedig a munkást s a munkaerejét a mechanika butító s kedvet szegő jármába hajtották. Ideológiájuk, mely tele van téves nézetekkel a társadalmi szervezet természetéről s higiéniájáról, a tőke és a munka viszonyáról, a munkás és munkája közti kapcsolatról végzetes és kegyetlen érzéketlenséget nevelt a társadalomba s politikában a közösségnek s a munkásosztályoknak bajai s szenvedései iránt...

A mai gatdasági berendezkedés előbb utóbb megbukik s új társadalmi szervezkedésre lesz szükség. Erre kell majd a közösségnek s a testvériségnek az a Lelke, amely új körülmények között új lehetőségeket lát meg s azok megbalósítására segít.

Három nagy veszedelem fenyedeti a konstrukciónak jövőbeni munkáját.

(1) a szociáldemokrácia, mely teljesen zsidő befolyás alatt áll, amilyen a szovjet-oroszországi s a hozzá hasonló magyarországi, kegyetlenül irtja a nemzeti gondolatot. A nemzeti elgondolásokat gúnyolják, a nemzeti érzületet megvetik, azt burzsoának, maradinak s babonának mondják, mialatt így a tömegekben megrendítik a hitet, a tiszteletet s a faji összetartást, addig a maguk faji érdekeinek az uralmát biztosítják. Nekik minden nemzet idegen, csak a zsidófaj kiváltságos, és annak még a hajaszála se görbüljön meg.

(2) A második veszedelem, hogy a szociáldemokrácia írtja a keresztény gondolatot. Neki az kezdet óta oktalanság és botrány. s érzi, tudja, hogy térfoglalásának a kereszténység a legnagyobb ellensége. ezért kell kiirtania.

(3) A harmadik veszedelem, hogy meggyengülvén a keresztény s a nemzeti gondolat, szükségképpen az ugyanakkor meg nem gyengített, hanem csak palástolt zsidó faji gondolat és érzés kerekedik felül, s kiterjeszti a világra denevérszárnyait.

A szociáldemokrácia szovjet-zsidó kiadásban s egyáltalában a zsidó vezetés alatt bármely országban végleges tatárjárás, a keresztény és nemzeti lét tagadását és lerontását jelenti, zsarnokságot, nagyzást és képtelenséget jelent."