Petzval József

„Uralmam alá hajtottam a fényt. Erősen a kezemben tartom, mivel a világban túl sok a sötétség.”

: „... mint magyar honunk hű fia, annál is inkább azon tisztelet a magasztos tudományos intézet tagjává lenni, legmélyebb köszönetre köteleztetett.” (akadémiai külső taggá választása alkalmából írt levelében)

„Petzval József lángeszű és rendkívül érdekes egyéniség volt, kinek életpályája a külső élet és szellemi kifejlés közti viszonthatásai mellett bizonyos romantikában sem szűkölködött, úgy, hogy költői hévvel megajándékozott író ez élet leírásában rendkívül hálás tárgyat talált volna.” (Erményi Lajos)

„Sok esztendő kemény és megfeszített munkája után jutott Petzval oda, hogy a fényképezést kiszabadította a laboratóriumok kísérleti stádiumából, és ő volt az, aki ezt a tudományt, hivatást, művészetet vagy szórakozást - nevezze ki-ki hite szerint - az életre hívta.” (Wilhelm Wirtinger bécsi egyetemi tanár)

Egykori szülőháza ma múzeum

Petzval József Miksa (Szepesbéla, 1807. január 6 - Bécs, 1891. szeptember 17.) mérnök-matematikus, egyetemi tanár. Kutatásai az elméleti és gyakorlati fénytan területén jelentősek, találmányai pedig forradalmasították a fényképezést. Bízvást mondhatjuk a fotótechnika-történet legismertebb magyarjának. Nevét valamennyi, a kezdetek történetét taglaló könyv megemlíti, rögtön a fényképezés feltalálói - Niepce, Daguerre, Talbot - után.

Szepességi német család gyermekeként született 1807. január 6-án a Magyar Királyság területén fekvő Szepesbélán. Ma három nemzet - a magyar, a szlovák és az osztrák - verseng azért, hogy az ő fiaként ismerjék el a nemzetközi hírű tudós feltalálót. Így nevét több formában is láthatjuk: Petzval vagy Petzvál József, Jozef Maximilián Petzval, Joseph Petzval, Josef Petzval. Mi magyarok egyértelműen magyarnak tartjuk őt, hiszen Petzval József egész életében magyarnak vallotta magát. Apja iskolai tanítóként tevékenykedett. Két fivére volt, ezek egyike Petzvál Ottó, a neves egyetemi tanár.

Édesapja, Jan Fridrich Petzval egy morvaországi tanítócsalád leszármazottja, rendkívül tehetséges, sokoldalú ember: kitűnő zenész és zeneszerző, kiváló mechanikus volt. 1799-től a szepesbélai evangélikus elemi iskola tanítójaként, valamint a plébániatemplom orgonistájaként működött.

Petzvál József ifjúkori sorsáról nem sokat tudunk, mert személyes ügyeit, életrajzi adatait, sőt találmányait illetően is igen titkolódzó volt. Ismert azonban, hogy Lőcsén és Kassán végezte iskoláit, s bár jó tanuló volt, a matematika valahogyan nem ment a fejébe; bukásra állt. Tanítója behívatta apját, s közölte vele, hogy kár minden fáradságért és pénzért, mert fia „gyenge koponya”, és jobb lenne, ha iparos pályára küldené. A kétségbeesett apa a késmárki Schweng csizmadiamesterhez akarta adni fiát tanoncnak, de az ifjú Petzvál kijelentette: „Nem leszek suszter!”, és a nyári vakáció alatt úgy elsajátította az anyagot, hogy a vizsgabizottság kitüntetésre javasolta. A kassai líceum ösztöndíjával került Pestre az Institutum Geometricum-ba, melyet 1828-ban végzett el, s „Geometer Approbatus”", azaz okleveles mérnök lett.

1836-ban Petzval József megpályázta a bécsi egyetem matematikai tanszékének tanári állását. A kedvező döntésről 1836 telén értesítették, a következő évben Bécsbe költözött és az 1877. évi nyugalomba vonulásáig, negyven éven át tanított az egyetemen.

Petzval József Miksa mérnök-matematikus, egyetemi tanár, akinek kutatásai az elméleti és gyakorlati fénytan területén jelentősek, találmányai pedig forradalmasították a fényképezést.

Nevét leginkább az 1840-ben szerkesztett, nagy fényerejű akromatikus kettős objektívei tették világszerte ismertté, amelyekkel a másodperc töredékére lehetett csökkenteni az addig szükséges 5-20 percnyi megvilágítási időket.

1843-ban Petzval nyilvánosságra hozta felismerését, miszerint egy sík tárgy képe akkor lesz sík és asztigmatizmustól mentes, ha teljesül az un. Petzval-feltétel.

Ugyancsak 1843-ban számításokat végzett messzelátók és mikroszkópok optikáinak tökéletesítésére. Átdolgozta, javította a Galilei-féle távcsövet. Elsőként olyan binokuláris távcsövet szerkesztett, amelynek elvét máig alkalmazzák a színházi látcsőben és a tengerészeti távcsövekben.

Márvány domborműve a Bécsi Egyetem falán

1846-ban „ködfátyol készülék”-et konstruált, melynek igen fényerős lencséje a modern vetítőberendezések optikájának előfutára. 1847-ből származik tábori fényszórója és az a megállapítása, hogy az izzó szilárd testek több fényt bocsátanak ki, mint a lánggal égő gázok.

42 éves korában választották az Osztrák Tudományos Akadémia tagjává; a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja 1873-ban lett.

Egy Petzval hagyatékában talált feljegyzés és a Voigtländer-hagyatékban fellelt néhány tárgy és dokumentum alapján Petzvalt kell tartanunk a korszerű anasztigmát lencserendszer feltalálójának is.

1877-ben, hetvenedik születésnapján lemondott professzori állásáról, amely alkalomból az őt és tudományos eredményeit méltányoló I. Ferenc József császár magas kitüntetésben részesítette, a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta meg. Tanári ténykedésének utolsó éveit nagyon megkeserítette tanártársai rosszindulata, akikkel állandó versengést folytatott. A visszavonult tudós fokozatosan emberkerülővé és magányossá vált. Látogatókat csak ritkán és kizárólag a régi barátok köréből fogadott. Halálát 1891-ben öregkori elgyengülés okozta. Örökösei, végakarata szerint, azok lettek, akik utolsó éveiben gondját viselték. Azonban az örökösök nem ismerték fel az ölükbe hullott örökség jelentőségét, így az addig megmaradt dokumentumok egy része elpusztult.

Bécsben temették el. A város azzal rótta le iránta érzett háláját, hogy sírhelyet adományozott neki és utcát neveztek el róla. Emlékművét 1901-ben a bécsi egyetemen állította fel a bécsi Fotográfiai Társaság, melynek egyik alapítója volt. Síremléke 1905-ben készült el, amit Bécs akkori polgármestere, Karl Lueger leplezett le. Méltató beszédében a következőket mondta:

Nagy ember volt, nagy tudós, aki fényt és dicsőséget hozott a bécsi egyetemre, de magára Bécs városára is, mivel Bécset tette meg a fényképezés világközpontjává.

Bécs, Zentralfriedhof

Emlékezete

1928 óta a tudományos fényképezés terén létrejövő, kimagasló eredményeket jutalmazzák az osztrák közoktatásügyi minisztérium által alapított Petzvál-éremmel. A magyar Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület 1962-ben alapította a Petzval József-emlékérem kitüntetést. Nem sokkal halála után utcát neveztek el róla Bécsben és Braunschweigben, Budapesten 1957 óta a Petzval József utca őrzi emlékét Kelenföldön.

Szlovákia 200 koronás ezüst emlékérmét bocsátott ki születésének 2007. évi 200. évfordulójára. A Szepesbélán található szülőházában emlékmúzeumot nyitottak a tiszteletére.

A bécsi egyetem Pantheonjában Petzvál József márvány domborművét 1901-ben állították fel.

Az Antonín Mrkos cseh csillagász által 1980. október 2-án felfedezett 3716 sz. kisbolygót róla nevezték el. A Hold egyik krátere is az ő nevét viseli.

Forrás: tanszertar.hu és omikk.bme.hu