dr. Petz Aladár

„Gyomor bélvarrógépemet, mint klinikai tanársegéd, 1920-ban szerkesztettem. Egyrészt abból az elgondolásból és szükségből kiindulva, hogy a sebésznek súlyosan fertőző tartalmú széles lumeneit kell az emésztőcsatornának megnyitni, melyekből eredő szennyezés a következményes hashártyagyulladás miatt a betegre nézve a legnagyobb fokú életveszélyt jelenti. Másrészt, az ilyen fertőzött tartalmú, széles lumenek kézi úton történő elvarrása sok időt vesz igénybe, ami a műtétet igen meghosszabbítja és ez a körülmény főleg altatott betegnél további komoly veszélyt jelent."

Petz Aladár (Győr, 1888. december 10. - Győr, 1956. február 27.) a budapesti sebészeti klinika tanára, majd évtizedekig a győri kórház igazgatója, egy világszerte elterjedt sebészeti eszköz feltalálója.

Petz Aladár 1888. december 10-én született Petz Lajos győri városi főorvos, kórházigazgató és Beszedits Róza tanítónő második gyermekeként. Jómódú keresztény-polgári környezetben nőtt fel két lánytestvérével, Margittal és Edittel. Apja a város törvényhatóságának és több egyesület tagja, a város közéletének aktív, ismert személye. Nevéhez fűződik a Zrínyi utcai győri közkórház felépítése 1895-ben. Petz Lajos Felpéczi előnévvel 1913. augusztus 20-án kapott magyar nemességet. 1927-től az országos törvényhozásban felsőházi tagként tevékenykedett 1931-ben bekövetkezett haláláig.

Petz Aladár a középiskolát a győri Állami Főreáliskolában végezte, majd 1906-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán tanult. Diplomáját summa cum laude minősítéssel 1911 novemberében szerezte.

Már tanulmányai alatt is gyakornokoskodott az I. sz. Kórbonctani Intézetnél. A diploma megszerzése után az I. sz. Belklinikán dolgozott. A háború idejét leszámítva 1913-tól 1919 szeptemberéig a budapesti I. Számú (Dollinger) Sebészeti Klinikán dolgozott a műtőorvosi oklevél megszerzése után tanársegédként. A világháborúban a szerb és az olasz harctéren szolgált orvosként, sebészként, majd 1917-től a „K. u. K. Chirurgische Kfartwagen Ambulanz No. 1. Stiftung Erzherzogin Maria Therese” mozgó sebészcsoport főorvos parancsnoka volt. Több háborús kitüntetést szerzett: a Ferenc József Rend Lovagkeresztjét, Koronás Arany Érdemkeresztet és a Vöröskereszt II. oszt. Díszjelvényét. 1919 szeptemberétől a budapesti II. számú (Kuzmik) Sebészeti Klinikán volt tanársegéd.

1922-ben édesapja saját kérésére 45 évi orvosi szolgálat után nyugdíjba vonult. A meghirdetett kórházigazgatói állást Petz Aladár nyerte el. Így a kórház vezetése, fejlesztésének ügye a családban maradt. Petz Aladár hazaköltözött, 1925-1928 között irányításával két ütemben megvalósult a kórház fejlesztése és bővítése. Vezetése alatt a férőhely megduplázódott. A főbb klinikai szakmák képviseletére osztályvezető főorvosokat nevezett ki. 1925-ben létesült a fertőző betegosztály, megépült a fertőtlenítő, majd 1927-től új belosztály, elme- és idegosztály épült. Gondnoki és portáslakások épültek, a gyermek- és bőrosztály és prosektura épületeit emelet ráhúzással bővítették. A megújult kórházépületet 1929. január 8-án avatták fel. Még ebben az évben jelent meg a Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Közkórházának múltja és jelene 1749-1928 című nagyszabású kötete. Sok sikeres műtéte közé tartozik Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát vakbélműtéte 1930 januárjában, kapcsolatuk az idők során barátsággá alakult.

1921-ben mutatta be a Magyar Sebésztársaság nyolcadik kongresszusán a később híressé vált gyomorvarrógépét, melyet 1924-ben világszabadalomként jegyeztek be. Az orvosi szakirodalomban Petz-varrógépnek nevezik, módosított változatát napjainkban is használják.

1936-ban a Magyar Sebészeti Társaság elnökének választották, számára ez a legnagyobb szakmai elismerést jelentette. 1933-ban az ún. distractiós készülékkel korszerűsítette a nyílt alkar és lábszártörések kezelését. 1929-ben megjelent a Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Kórházának Múltja és Jelene című könyve. Művében összefoglalja a város egészségügyének egész történetét 1749-től 1928-ig. Orvostörténeti alapmű. Minden ezirányú kutatásnak nélkülözhetetlen forrása.

A második világháború alatt sikerrel védte meg a kórházat és felszerelését a rombolástól. 1950-ben politikai okokból leváltották igazgatói állásából, de a sebészeti osztály vezetését megtarthatta. Továbbfejlesztette a gyomorvarrógép szerkezetét. Műszaki érdeklődését ennyi eredmény sem elégítette ki, több szabadalmi bejegyzéssel rendelkezett: többek között az autók szerkezetének célszerűsítése, combnyakszegezéshez szerkesztett egy célzókészüléket, univerzális szögmérőt a combnyaktörések törési síkjának meghatározásához. 1956-ben hunyt el váratlanul. Családja szellemi és tárgyi emlékeit Győr városára hagyta. A megyei kórház viseli nevét.