Pécsi Ágnes: Gulág és az 58. § áldozatainak emlékére

Túlélted?
Csak azt hitted!
Hazajöttél?
Máris visznek!

Minek jöttél, s honnan?
Mit akarsz itt, mondjad!
Hova tartasz, mit hagysz itt,
kid kivel bratyizik?

Melyik oldal, s melyik nem?
Az miért igen, az miért nem!
Bibliázol vagy tisztelegsz,
kit takarsz, és kit nem?

Súgsz vagy sírsz,
talpad vesszőn siklik,
“betörsz, kutya, most ugass,
mondd utánam: így igaz!”

Vagon marha, még az sem,
nem jár neki szalma sem,
korgó has, szikkadt vese,
megérkeztünk, fázol-e?

Csupasz testek, szégyenek,
tetves ingek, számnevek,
fagyott lábak, aszott bőrök,
káposztában répa szörcsög.

Ötösével sorakozz!
Ennél mi? Hát ne habozz!
“Tartsd a markod, leveske,
nézd, a lyukas a tenyere!”

Addig élsz, míg követ törsz,
tuskó alatt összetörsz,
ha mégis túlélted,
hálni jár beléd a lélek!

Kik onnan megjöttek,
túlélő, holt lelkek,
szemeikben mély alom,
bennük zokog a fájdalom!