Pázmány Péter

Pázmány Péter portréja az ELTE Jogi Karának dísztermében
Pázmány Péter portréja az ELTE Jogi Karának dísztermében

„Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok, sok szeretet."

„Nincs olyan megbízhatatlan tenger, mint a népszerűség."

„Nincs olyan atya meg anya, aki tulajdon gyermekeit rútnak tartaná, s a szellemi szülöttek körül ez a tévedés még sokkal gyakoribb."

„Sokkal többre kell becsülni az alacsony sorsú erényest az előkelő állású vétkesnél."

„A természet tövisek közé rekeszti a gyenge rózsát, nem azért, hogy szaggassa, hanem, hogy oltalmazza. Az atyák dorgálása efféle tövis: oltalmazza, nem hervasztja a fiakat."

„És te Magyarország, édes hazám, a pálosokkal együtt növekedsz és velük hanyatlasz."

„Ha tudni akarod az ország soros állapotját, tekints Remete Szent Pál rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll szénája, de ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország is felemelkedőben van."



Pázmány Péter (Nagyvárad, 1570. október 4. - Pozsony, 1637. március 19.) esztergomi érsek, bíboros. A magyarországi katolikus megújulás vezető alakja, jezsuita szerzetes, egyházi író, a nagyszombati egyetem megalapítója. A magyar nyelv egyik legnagyobb mestere, akinél a magyar nyelv európai rangú kifejezőeszközzé emelkedett.

Pázmány Kalauzának második kiadása
Pázmány Kalauzának második kiadása

A magyar nyelv, a szép stílus megszállottjának történelmi szerepét ugyan sokan vitathatónak tartották, de az elvitathatatlan, hogy mindig a nemzet megmentését és felemelkedését tűzte ki céljául. Pázmány az ellenreformáció fő alakjaként helyzeténél is, szándékainál fogva is a politikai reakció irányító főnöke volt nemcsak életében, de még évszázadokkal később is. És mégis úgy nőtt a humánus erkölcs nagy formátumú képviselőjévé, hogy sok mindenben egy mai haladó ember is tanítómesterének tekintheti.

1570. október 4-én Váradon született ősrégi magyar nemesi családban. Anyai ágon már az első Turul-házi királyok idején szerepeltek a magyar történelemben. Apja Pázmány Miklós bihari alispán. Anyja Massai Margit, a protestantizmust erőteljesen támogató Massai Imre főnemes lánya. Mindketten hitvalló protestánsok voltak. Anyja halála után apja másodszor is megnősült. Mivel új felesége katolikus volt, fiával együtt áttért a katolikus vallásra. Ebben a korban az ilyen váltás nem számított ritkaságnak. A vallási hovatartozás egyúttal politikai hitvallást, társadalmi világnézetet is jelentett. Különböző egyéni vagy családi érdekek mentén is sok váltás történt. Így volt ez a Pázmány családnál is. A harcosan protestáns Pázmányok harcosan katolikusok lettek. Elfogadták és támogatták a Habsburgokat szolgáló egyháznak a tömegek visszakatolizálására vonatkozó törekvéseit. Az ellenreformáció legfontosabb szervezete a jezsuita rend volt, így Pázmány Péter jezsuita lett és hamarosan a magyar ellenreformáció legfőbb szellemi vezérévé vált.

Pázmány Péter tanulmányait 1580-ig Váradon folytatta, majd a kolozsvári jezsuita gimnáziumban nevelkedett. 1588-ban elvégezve a filozófia első évét belépett a rendbe. A tehetséges ifjú előtt aztán megnyíltak a legjobb külföldi iskolák kapui. Pázmány 1588-ban a krakkói jezsuita kollégium novíciusa lett, a bölcseletet Bécsben tanulta. 1593-1597 között Rómában a Collegio Romano teológusnövendéke volt. Egy rendházban lakott a kor és az ellenreformáció egyik szellemi vezérével, Roberto Bellarminóval. Ismeretségük egész későbbi gondolkodását meghatározta.

Rugendas metszetén
Rugendas metszetén

Pappá szentelése és tanulmányainak befejezése után előbb felügyelő a rend grazi nevelőintézetében, majd következő évben ugyanitt az egyetem bölcselet tanára lett. Aquinói Szent Tamásnak Arisztotelészre épülő rendszerét (dialektikát, fizikát, metafizikát) tanította.

1601-ben elöljárói a vágsellyei rendházba helyezték. Itt kezdte meg hazánkban a katolikus vallás emelésére folytatott hithirdető munkáját. Kassán és Nyitra vármegyében működött nagy sikerrel. 1603-ban megírta első vitairatát Magyari István sárvári prédikátor könyvére felelve.

1603-tól három évig ismét Grazban tanította a hittudományokat. 1606-ban a teológiai doktor lett. Ebben az időszakban született meg a legnagyobb hatású irodalmi műve, az Imádságos könyv, az első magyar katolikus imakönyv. Nagy hatását mutatja, hogy Pázmány életében többször is megjelent, a katolikus hívek napjainkban is használják.

1607-ben már Forgách Ferenc esztergomi érsek, bíboros közvetlen környezetében tevékenykedett. Az ellenreformáció egyik leghíresebb prédikátora lett. Felismerte, hogy az anyanyelv sokkal közelebb hozhatja a katolikus vallást a hívőkhöz, ezért hitvitázó írásait is magyarul adta ki. Hatalmas szónoklatai és hitvitái sokakat vezettek vissza a protestantizmusból az elhagyott egyházba, így Forgách Miklós és Zsigmond grófokat, Thurzó Kristófot és Esterházy Miklóst.

Részt vett az 1608-as országgyűlésen, ahol tiltakozott a jezsuiták száműzetését kimondó határozat ellen, de ugyanakkor állást foglalt a protestánsoknak adható vallásszabadság mellett.

1609-ben az ország egyik legtekintélyesebb protestáns prédikátora, a kassai pap Alvinczy Péter írására az „Alvinci Péter uramhoz írt öt szép levél" című polémikus, szatirikus munkájával válaszolt. Ebben eltúlozva pellengérezi ki ellenfele alacsony szellemi színvonalát. Alvinczi válaszára szinte azonnal replikázott az Alvinczi feleletének megrostálása című írásával. A legnagyobb vihart Az nagy Calvinus Jánosnak Hiszek-egy-Istene (1609) című írása keltette, melyben pamfletszerű eszközökkel támadta a kálvinizmust. Írása a protestáns rendeket úgy fölháborította, hogy perbefogását követelték.

Szobra a Bazilikában
Szobra a Bazilikában

1613-ban jelent meg legfontosabb műve, az Igazságra vezérlő kalauz. Ebben hitvitáinak tanulságait leszűrve, korábbi műveinek tételeit összefoglalva és ezeket kiegészítve adta meg a katolikus hitvédelem monumentális szintézisét. Művében Pázmány az addigi viták gyújtópontjába került kérdésekben fejtette ki álláspontját, így többek között a jócselekedetekről, a szentségekről, az üdvözülésről, a papi nőtlenségről, a pápaságról és a Biblia értelmezéséről.

Munkásságával külföldön is elismerést vívott ki magának. Ennek köszönhetően Forgách érsek halála után az érseki székre ő volt a legesélyesebb. 1616-ban a pápa feloldotta jezsuita fogadalma alól és április 25-én turóci préposttá, majd szeptember 28-án esztergomi érsekké nevezte ki. E tisztséggel egyben az ország főkancellárjává is vált, s a királyi tanácsban is jelentős szerephez jutott. Politikusként az erdélyi török-orientációval szemben a Habsburgokra támaszkodva vélte kiűzhetőnek a törököket. Ezért a gyermektelen II. Mátyás életében erőteljes propagandát folytatott Ferdinánd főherceg magyar királlyá választása érdekében. 1618 júliusában aztán ő koronázta meg az uralkodót, aki II. Ferdinánd néven lépett trónra.

Politikusként Pázmány közvetítőként próbálta elősegíteni az erdélyi és királyi részek közötti békét és együttműködést, I. Rákóczi Györggyel jó barátságot ápolt, többször vissza is tartotta az erdélyi fejedelmet a harmincéves háború során Magyarország megtámadásától.

Írói és politikusi tevékenysége mellett lankadatlan buzgalommal dolgozott a katolikus egyházi kultúra fellendítésén is, s támogatásával sorra létesültek a jezsuita rendházak, kollégiumok, iskolák, könyvtárak, nyomdák. Pozsonyban a jezsuitáknak kollégiumot és iskolát, Érsekújvárt és Körmöcön a ferencrendieknek kolostort alapított. Felismerte azt is, hogy az oktatásnak rendkívüli nagy szerepe van a nemzet fejlődésében, s ennek érdekében 1623-ban Bécsben létrehozta a Pázmáneumot, a magyar papnevelő intézetet, majd 1635-ben megalapította a nagyszombati egyetemet, amelynek jogutódja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, folyamatosan bővülve és átalakulva a mai napig fennáll.

Szobra a budapesti Egyetem téren
Szobra a budapesti Egyetem téren

1629-ben VIII. Orbán pápa bíborossá nevezte ki. 1632-ben II. Ferdinánd követeként a pápánál járt, hogy bírja rá a pápát egy új törökellenes szövetség létrehozására. Küldetése nem járt sikerrel.

1636-ban az erdélyi fejedelmi trónért folyó küzdelemben sikeresen közvetített I. Rákóczi György és Bethlen István között, s addigi Erdély-ellenes álláspontját feladva, egy Habsburgoktól független, erős és önálló Erdély szükségességét hangoztatta.

1636-ban utoljára prédikált hívei előtt, ezt követően romló egészségi állapota visszavonulásra kényszerítette. 1637. március 19-én hunyt el Pozsonyban, végakaratához híven az itteni Szent Márton székesegyház kriptájában temették el egyszerű fakoporsóban. A tényleges sír pontos helyének megállapítása és a maradványok azonosítása csak napjainkban történt meg. A sír újraszentelése 2013. március 18-án történt.

Munkássága

Írói munkásságát elsősorban gyakorlati célok irányították: „Nekünk nem hímes szók, hanem erős valóságok kellenek.” A katolikus egyházi irodalomnak szinte minden műfajában fontosat alkotott. Elévülhetetlen érdeme a mai irodalmi nyelv megteremtése. A „magyar bíboros Cicero" nevet kapta tisztelőitől.

Hatalmas irodalmi munkát fejtett ki. Irodalmi alkotásait elsősorban a katolikus egyházért való szolgálatnak tekintette, mégis az egyetemes nemzeti értékek hordozói lettek. Félelmetes tekintélyt szerzett protestánsokat támadó nagyszámú vitairataival. Ezekben a szenvedélyes s indulatos érveléssel támadó polémiákban a szatíra, a gúny és a humor stíluseszközei gyakran összekapcsolódnak személyes sértegetésekkel, gyanúsítgatásokkal is.

Szónoki beszédei közelítik meg legjobban a mai felfogásunk szerinti szépirodalom fogalmát. Élete végén jelent meg legfontosabbnak tartott alkotása, a Prédikációskönyv. A terjedelmes kötet 101 szentbeszédet, 12 tanúságot (elmélkedést) és egy pásztori intést tartalmaz. Pázmány beszédeinek jóformán egyetlen tartalma: az erkölcsi tanítás. Beszédei témájuknál fogva is a morál körébe vágnak. Ezekben a beszédekben a magyar élőbeszédet emelte szónoki művészetté. Kerülte bennük a barokkos zsúfoltságot, a retorikai fogásokat, s elsősorban a követhető, logikus felépítésű fejtegetésekre összpontosított arányosan tagolt, kiegyensúlyozott körmondataival.

Sírja a pozsonyi Szent Márton székesegyház kriptájában
Sírja a pozsonyi Szent Márton székesegyház kriptájában

Írásaiban bőven élt a barokk stílus díszítőelemeivel, de ezeket mindig a logikus érvelés szolgálatába tudta állítani. Nagyszabású körmondatai grammatikai bonyolultságuk ellenére is mindig tiszták, áttekinthetőek, egyértelműen vezetnek egyik gondolatról a másikra. Stílusára jellemző az érzékletes, realisztikus képek, közmondásszerű megállapítások s az elvont, misztikus tartalmak összekapcsolása. Bizonyítékul ide kívánkozik egy példa: „Mert igaz a mondás, hogy agg lóból nehéz poroszkát (csikót) csinálni, agg fából nehéz gúzst tekerni, horgas tőkét nehéz igyenesíteni, fehér gyapjat, ha egyszer fekete festékben mártod, ki nem tisztul, az új fazékrul nehéz lemosni az először belévett szagot …, a szerecsent úgy nem szappanozhatni, hogy fehéredjék: így nehezen hagyja vétkét, aki ahhoz szokott és abban nevelkedett.”

Műfordítóként is jeles személyisége volt irodalmunknak. Kempis Tamás Krisztus követése című híres munkájának anyanyelvünkre történő átültetése során megfogalmazta a műfordítás máig érvényes alapelvét. Eszerint egyformán fontos követelmény „az értelem hív magyarázása” és „a szólásnak kedvesen folyó módja”, azaz a tartalmi pontosság és a szép magyar stílus. Az előszóban olvashatjuk: „Igyekeztem azon, hogy a deák bötűnek értelmét híven magyaráznám; az szólásnak módját pedig úgy ejteném, hogy ne láttatnék deákból csigázott homályossággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha először magyar embertűl, magyarul íratott volna.”

Kosztolányi így méltatta: „Tollán forró tinta csordogál, kalamárisában pedig tűz van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is. Füstölgő állapotban kotorja ki szavait, melyeken még érzik egy barbár élet nyersesége, s minden tő és gyök messze-messze időről regél. Ő a magyar próza atyja és törvényhozója, öntudatos stílművész, aki már a XVII. század elején becsüli a művészi gondot, inti a prédikátorokat, nehogy rögtönözzenek. Mindig leírja szentbeszédeit, gyalulgatja a mondatokat. Elődje nincs, senki... Nincs többé lehetetlen ezen a nyelven. Még csak néhány húrja van, de azért úgy játszik rajta, mint hangszeren. Csodát művel... Egyedülvaló mestere a magyar szónak, alkotó lángelme."