Aprószentek

Giotto_di_Bondone: Az ártatlanok mészárlása
Giotto_di_Bondone: Az ártatlanok mészárlása


A bibliai történet szerint azok a gyermekek viselik ezt a kedves nevet, akiket a napkeleti bölcsek látogatása után a hatalmát Jézustól féltő Heródes megöletett Betlehemben. Heródes ugyanis úgy akarta megmenteni királyságát és dinasztiát alapítani a zsidók országában, hogy megöleti Jézust. De mert nem tudta pontosan, hogy mikor és hol születik a gyermek, csak annyit, hogy Betlehemben, ezért minden két éven aluli fiúgyermeket megöletett, abban a reményben, hogy az újszülött Messiás is közöttük van. Bár nem tudnak Jézusról, mégis Jézusért adják életüket... Aprószentek napján rájuk emlékezünk.

Szent Józsefet álmában egy angyal figyelmeztette a veszélyre, így ők időben elhagyták a várost.

Ünnepüket a keleti egyház december 29-én, a római egyház a 4. század óta december 28-án, a Karácsony közvetlen közelében üli.

Hányan lehettek ezek az ártatlanul megölt kisdedek? Heródes nem készíttetett jegyzőkönyvet, és számukat a helyi hagyomány sem őrizte meg, bármilyen lényegesnek tartja is ezt az adatot a mai tudomány. Becslésekbe sem nagyon bocsátkozhatunk, mert ahhoz ismerni kellene Betlehem akkori népességének számát. A tudósok azonban úgy vélik, hogy mintegy 20-30 gyermekről lehetett szó.

Valószínűleg a legrégibb az ünnepek között, melyeket az egyház a mártírok tiszteletére rendelt; már a II. században említés történik róla (Szent Iren. adv. Haeret. III. 16.). A karácsonyhoz azért fűződik, mert mindjárt Krisztus születése után ontották véröket ezen „virágai és zsengéi a mártíroknak".

Karácsony örömét és békéjét ma is mennyi békétlenség árnyékozza be. Ma is számtalan Heródes van, aki hatalmát féltve kegyetlen és kíméletlen a környezetéhez. Karácsony ünnepe erősítse bennünk a szeretetet, a tiszteletet a másik ember iránt.

A naphoz sok, elsősorban gyermekekhez köthető népszokás is kapcsolódik. A legtöbb európai országban, akárcsak a magyar nyelvterületen is sokáig élő hagyomány volt a vesszőzés. Ilyenkor a legtöbb helyen a fiú gyermekeket, néhány helyen a házról házra járó legények a lányokat, más helyen az egész családot, sőt még az állatokat is megcsapkodták frissen vágott vesszővel. Ezzel a szokással azt akarták kifejezni, hogy Betlehemben csak a fiúkat ölték meg, ezért most a lányoknak kell szenvedniük. A bibliai magyarázat mellett a vesszőzés termékenység- és egészségvarázslást is jelent, amit kísérő mondókák fejeznek ki. Vesszőzés után a legényeket borral kínálták, a lányok pedig színes szalagot kötöttek a vessző végére. Néhol úgy tartja a néphit, hogy a megvesszőzött emberek testén nem lesznek kelések, máshol pedig úgy tartják, hogy ezzel a rossz szellemeket hajtják el.

A római korban ezen a napon ajándékozták meg a gyerekeket, ezzel is magyarázható, hogy miért volt szokás a vesszőzni járó fiúknak régebben diót, mogyorót, esetlen néhány forintot adni.