- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Októberi jeles napok
- Szent Orsolya
Szent Orsolya
A II. vatikáni zsinat előtti kalendárium szerint október 21-én emlékezünk Szent Orsolya vértanú szűzre és társnőire.
Az Orsolya iránti tisztelet és a legenda kiindulópontját egy Kölnben, a Szent Orsolya-templomban talált felirat szolgáltatja. A 4. vagy az 5. században a felirat szerint egy Clematius nevű ember azon a helyen, ahol a szüzek valószínűleg Diocletianus római császár alatt keresztény hitükért mártíromságot szenvedtek, templomot építtetett tiszteletükre. A templom egy korábban meglévő, de leégett és rommá lett szentély helyén épült. A felirat tartalmazza néhány ősi mártírnő nevét is (Alexandriai Szent Aurélia, Cordola, Cunera, Pinnosa, Kunigunda és a britanniai Odialia). Szent Orsolya tiszteletének első bizonyságai a 8-9. századból valók. amikor az említett templom körül temetőt találtak, és az ott talált csontokat relikviának tekintették. Orsolya története és ereklyéi kb. a 10. század környékén terjedtek el.
Szent Orsolya legendájának több változata ismert, de történelmileg hiteles adatot nem ismerünk róla. Emléknapját a II. vatikáni zsinat után törölték is a Római Kalendáriumból. Egyes források még Orsolya nevét sem említik, csupán szüzek egy csoportjának vértanúságáról szólnak, azonban sem a vértanúság helyét, sem idejét nem ismerjük biztosan. A régre nyúló tisztelet alapján valószínű, hogy Kölnben Istennek szentelt életet élő nők haltak meg hitükért. Haláluk időpontjaként azonban a különböző írók más-más dátumot jegyeztek fel: volt, aki 238-ra, más 640-re tette vértanú halálukat, de a legvalószínűbb, hogy valamikor a 4. században történt.
Az Orsolyáról és társnőiről szóló legenda szerint Orsolya egy brit király leánya volt. Szépsége, bölcsessége és jámborsága messze földön híres volt. Szüzességet fogadott, ezért elutasította a pogány herceg házassági ajánlatát, majd társnőivel együtt menekülni kényszerült Angliából.
Egy másik forrás szerint csupán három év haladékot kért kérőjétől. Ez idő alatt a legenda szerint tizenegyezer keresztény lány gyűlt köré, akikkel közösséget alapított. Társnőivel zarándokútra indult Rómába. A kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Ott a hunok, akik éppen a várost ostromolták, elfogták és megölték őket.
Egy harmadik legenda elmondja, hogy Orsolya egy brit király leánya volt. Szüzességet fogadott, de apja eljegyezte őt egy angol fejedelem fiával. Orsolya egy angyal tanácsára három év haladékot kért, és feltételül szabta, hogy leendő férje keresztelkedjen meg. Társnőivel együtt hajón menekült el Angliából, és a kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Egyes legendák szerint, amikor Orsolya és társnői elérték Kölnt, a várost épp a hunok ostromolták, akik elfogták és megölték őket. Megint más legendák hősként mutatják be Orsolyát, aki egyetlen nyíllal védte meg magát a hunok királyával szemben.
Az Orsolya-legendának van magyar vonatkozású változata is. Eszerint Orsolya a magyar király és királyné leánya. A szüzek itt is először Rómába zarándokoltak, majd innen a pápa és számos bíboros kíséretében a szlavóniai király elhagyott birodalmán át Jeruzsálembe mentek. Ez a király - aki a babilóniai szultánnak rokona és barátja - egy sereg katonát küldött ellenük. Megtudva, hogy keresztények, hitük megtagadására akarta őket kényszeríteni. Szándékával nem ért el eredményt, ezért az állhatatos zarándokokat végül megölette.
E legenda elterjedésére és elfogadására nagy hatással volt a német misztikus bencés apáca, Schönaui Szent Erzsébet (1129--1164) „kinyilatkoztatása". Orsolya tisztelete Kölnből kiindulva szinte egész Európában elterjedt. A 11.000 társ említése egy középkori olvasási hibából eredhet. A legenda csak „11 M", azaz tizenegy mártír társáról beszél. Ezt az M-et – ami mint római szám ezret jelent – olvasták ezernek. Egy másik elmélet is cáfolja a tizenegyezer szűz számát, ugyanis az undecim milia (vagy undecim miliarium) a tizenegy (vagy a tizenegyedik) mérföldet is jelentheti Köln városától.
Orsolyát, akinek neve a latin Ursula (jelentése kis medve) szóból származik, tisztelték egész Európában, de már 8. században felvették a tizenegyezer szűz kultuszába. Lehetséges, hogy legendája a távolba vesző pogány mítoszban szereplő istennő, Freyja alakját eleveníti fel, aki Horsel vagy Ursel néven üdvözölte a túlvilágon a halott leányokat.
Az 1200 és 1500 között alapított néhány szerzetesrendet az Orsolya hajócskái névvel illették. Közöttük talán az első a Misericordia di Pisa volt. A hívek vállalták, hogy részt vesznek közös imában, abban a reményben, hogy Orsolya ezért egyengeti a Paradicsomba vezető útjukat.
Az 1535-ben Merici Szent Angéla az általa alapított rendet Szent Orsolya oltalma alá helyezte, ezért orsolyitáknak nevezik őket. A bresciai Szent Orsolya-rendet lányok oktatásának szentelte, azóta tekinthető a tanárok védőszentjének. Ursula a pedagógusok mellett az egyetemek, a kelmekereskedők és a beteg gyermekek patrónája.
Hazánkba német telepesek hozták el Orsolya és társai tiszteletét - a Képes Krónika szerint a szüzek Attila parancsára szenvedtek vértanúhalált.
Orsolya és a tizenegyezer szűz évszázadok óta kedvelt, ismétlődő, rendkívül elterjedt történet a középkorban, számos irodalmi kompozíciót és műalkotást ihletett, amelyek között, a leghíresebb Hans Memling Brugge-ben írt ciklusa, és Vittore Carpaccio, Gallerie dell'Accademiában (Velence) őrzött festményei.
Kolumbusz Kristóf második amerikai útján felfedezett egy szigetcsoportot a Karib-térségben, amelyet Szent Orsolyáról és a 11 000 szűzről nevezett el. Ezek lettek a Virgin-szigetek, amelyek egyike Tortola, a Brit Virgin-szigetek része a szent napját, október 21-ét nemzeti ünnepként megtartja.
Orsolya nevezetes kölni temploma őrzi a szüzek ereklyéit. A Háromkirályok mellett éppen Orsolya tisztelete avatta Köln városát Európa egyik leghíresebb középkori zarándokhelyévé. Orsolyáék ereklyéiből hazánkba is jutott. Így a hajdan Pozsony belvárosában álló középkori Szent László-kápolna őrizte a Tizenegyezer Szűz három fejereklyéjét. Az egri székesegyháznak is jutott kettő és volt a nagyszombati klarisszáknak is.
Ikonográfia
A művészet Orsolyát élete különböző pillanataiban ábrázolja: az álom, a találkozás Cyriacus pápával, az utazás, a mártíromság. Hercegnőként, királyi ruhákban, rendszerint koronával a fején; attribútumaival: a vértanúság pálmája, a nyílvessző, amely megölte, egy fehér zászló piros kereszttel mint a győzelem jele a halál felett mártíromság által, s egy hajó. Gyakran ábrázolták a séma szerint Szűz Mária, az irgalom anyjaként: egy nagy, nyitott köpeny alatt jelenik meg, amely először társai, majd a legenda többi szereplője, végül a szerzetesrend tagjai fölé borul. Orsolya szokatlan ábrázolása a pisai Szent Máté Nemzeti Múzeumban: a festmény fatáblára készült, a pisai iskolában 1375-ben, a szent koronával a fején, baljában a pisaiak zászlajával, jobbjával a város allegóriáját (felismerhető a ruhájára hímzett parlagi sasról) segíti kilábalni a vizekből, egyértelmű hivatkozás egy árvízre az Arno-folyón, amelyet a szent hivatott megelőzni, vagy a károkat enyhíteni.
A Misericordia di Pisa négy ábrázolása: egy fából készült szobor, amely képviseli hozzáállását az imához, koronával a fején, pálmával a kezében. Még egy festmény a késő tizenhetedik századi mellkép, koronával a fején, a zászló a kereszttel, majd pedig egy nyíl, amely áthatol a torkán. Aztán ott van jelképe, a pala, a bizonytalan korú képen, a séma szerint Mária, az irgalom anyjaként: a nyitott köpeny, menedékül a mártírtársaknak. Végül van egy kis arckép, egy tizenhetedik századi ábrázolás, amelyen szerepel a szent korona, a zászló, a nyíllal, amely átüti a nyakát.
Vigo di Cadore kis templomot szentelt neki, festményciklusa a falon jó állapotban megmaradt a tizennegyedik század közepéről, s van egy csontereklye is a szenttől.