Január 3. - Ocskay László kuruc brigadéros kivégzése

A Vígszínház 1901. évi előadásán Herczeg Ferenc Ocskay brigadérosának címszerepében Fenyvesi Emil.
A Vígszínház 1901. évi előadásán Herczeg Ferenc Ocskay brigadérosának címszerepében Fenyvesi Emil.

Ocskay László (Ocskó, 1680. - Érsekújvár, 1710. január 3.) kuruc brigadéros, császári és királyi ezredes.

Az Ocskay család egyike volt a középkorból származó nemesi családoknak, amelyekkel általában nem történt semmi. Az 1700-as évek elején a család egy tagja, a huszonéves László láthatólag elhatározta, hogy egymaga végez annyi érdekes és valószerűtlen tettet, amennyi egy átlagos család több száz éves történetét is kellően kiszínezné. Mivel harminc éves korára már ki is végezték, erre nem sok ideje volt.

Nyitra vármegyei köznemesi család sarja, Ocskay Kristóf és Fitter Éva fia. 1703-ban Tisza Ilonát (?-1735. október), Kovách István verebélyszéki alispán fiatal özvegyét vette feleségül, kitől János és Erzsébet nevű felnőtt kort ért gyermekei születtek. Tisza Ilona utóbb (1713-ban) Ocskay unokatestvérének fiához, Ocskay Sándorhoz (tehát előző férje harmadfokú rokonához) ment nőül.

Tanulmányait 1695-1698 között a nagyszombati jezsuitáknál végezte. Tizenöt éves korában huszár lett Pálffy János gróf (1700-tól Ebergényi László) ezredében, és részt vett Savoyai Jenő hadjárataiban. Egy törvénytelen párbajban katonatársát megölte, ezért büntetésül levágták a fülét. Katonaszökevény lett, Temesvárra ment, ahol áttért a muzulmán vallásra. Tizennyolc évesen már elmondhatta magáról, hogy hóhér büntette, gyilkos és katonaszökevény volt. 1699-ben visszament a Pálffy-ezredhez. majd a spanyol örökösödési háborúban harcolt a franciák ellen. A spanyol örökösödési háborúban ugyan kitűnt, de botrányos, garázda életmódja miatt a tizedességnél nem jutott magasabbra. Ismét megszökött, ezúttal Franciaországba, ahol a francia király egyik testőrcsapatának hadnagya lett. Innen rövid időre visszatért régi ezredéhez. De nem bírta sokáig, elszökött és ezúttal Rákóczihoz állt be a magyar szabadság ügyét képviselni.

Ocskay lefejezése, korabeli fametszeten
Ocskay lefejezése, korabeli fametszeten

1703 júniusában Magyarországon volt, ahol egy gyorsan összeszedett lovascsapattal csatlakozott II. Rákóczi Ferenc akkoriban kezdődő felkeléséhez. Hőstetteinek hamar híre ment, teljesen reménytelen hadi vállalkozásokat vezetett sikerre, számolatlanul foglalta el az ellenséges várakat. Szépen gyarapodó huszárjaival gyors egymásutánban meghódította Lévát, Korponát, Selmecet. Érdemeiért csakhamar ezredes lett. Már ekkor elkezdte Ausztriába és Morvaországba pusztító, hosszú évekig tartó betöréseit, melyek félelmetessé tették nevét (Európa-szerte mint „a tűz fejedelmét” és „Rákóczi villámát” ismerték). 1704-ben már több mint hatezer ember volt parancsnoksága alatt. Az év végén a nagyszombati csatában (1704. december 25.) Rákóczi állítása szerint „csodákat mívelt”. Rákóczi büszke lehetett rá, de fenntartásai is voltak, Emlékirataiban többször is megjegyezte, hogy Ocskay leginkább tivornyázni szeretett.

Egy alkalommal Vak Bottyán, a császáriak tábornoka kihívta a kurucok legbátrabb katonáját pisztolypárbajra. Ocskay vállalta a küzdelmet. A tábornokkal kölcsönösen szétlőtték egymást. A hatvan éves Bottyán mellbe lőtte a huszonéves Ocskayt, aki viszont derékon találta a tábornokot. Felépülésük után - a korabeli golyók páncélingen keresztül nem mindig voltak halálosak - Vak Bottyán átállt a felkelők oldalára. Tábornoki rangját megőrizve így Rákóczinak még Ocskaynál is híresebb katonája lett.

Számos győzelmének jutalmául II. Rákóczi Ferenc 1705. augusztus 15-én brigadérossá léptette elő, 1707-ben pedig a sztropkói Pethő-uradalmat adományozta számára. Azonban nem maradt sokáig hű a fejedelemhez. A trencséni csata (1708. augusztus 3.) után Pálffy János császári tábornagy megbízásából Pyber László püspök megnyerte I. József pártjának Ocskayt, akit már régebben ismert. Ocskay gyanús veszteglésével felkeltette a fejedelemnek és vezérkarának figyelmét, de árulása csak akkor lett nyilvánvaló, amikor 1708. augusztus 28-án Pereszlénynél - katonáit I. József iránti hűségesküre kényszerítve - nyíltan egyesült Pálffy hadával. Ez a tette Rákóczi felvidéki hívei között roppant megdöbbenést és zavart keltett. Ocskay ezután már császári ezredesként szerepelt. Német tiszttársai azonban nyíltan kimutatták megvetésüket a többszörös árulóval szemben, katonái pedig lassanként otthagyták a rájuk kényszerített zászlót, és visszaszöktek a kurucokhoz.

Ocskay László lefejezésének a helyén, Érsekújvár főterén elhelyezett bronz tábla
Ocskay László lefejezésének a helyén, Érsekújvár főterén elhelyezett bronz tábla

Jávorka Ádám, érsekújvári főhadnagy elhatározta, hogy elfogja az árulót. (709. december 31-én kurucaival Ocskó elé érve megtudta, hogy Ocskay már Verbón, a Révay-kastélyban dőzsöl. 1710. január 1-jén koldusnak öltözve belopódzott a kastélyba és kikémlelte, mikor megy vissza Ocskay Ocskóra. Estefelé az országúton vitézeivel lesben állt, és kísérői nagy részének felkoncolása után élve elfogta Ocskayt, majd Érsekújvárra vitte. Itt a Csajághy János brigadéros elnökletével összeült haditörvényszék Ocskayt előbb karóba húzatásra ítélte, Unokaöccse, Ocskay Sándor közbenjárására, aki továbbra is a felséges fejedelem pártján harcolt, az ítéletet kegyelemből pallos általi halálra változtatták. Hiába tagadta most meg I. Józsefet, Rákóczihoz való visszatérését ígérve, 1710. január 3-án lefejezték, és fejét a vár bástyáján karóra tűzték. Kivégzése iszonyatos volt, a hóhér talán zavarba jött a híres elítélttől, és elsőre a vállába és a gerincébe irányozta a pallost, többször kellett lesújtania, míg a brigadéros meghalt. Fejét a kor szokása szerint karóra tűzték.

Alakját az irodalomban Jókai Mór regénye, a Szeretve mind a vérpadig, valamint Herczeg Ferenc legsikeresebb színműve, az Ocskay brigadéros örökítette meg.

Forrás: wikipedia.org