Nagyváthy János

Nagyváthy János (Miskolc, 1755. január 19. - Csurgó, 1819. február 13.) mezőgazdász, szakíró, az első magyar nyelvű rendszeres mezőgazdasági munka szerzője.

Elszegényedett ősrégi nemes család sarjaként Miskolcon született 1755 január 19-én. Apja, Nagyváthy Ferenc (aki a római katolikus hitről áttért az evangélikus vallásra) nemes származású asztalosmester volt. Iskoláit Miskolcon kezdte, majd Sárospatakon végezte, ahol jogi és teológiai tanulmányokat folytatott.

Sárospatak után két évig gróf Szapáry Istvánnál, a gróf két fia mellett volt házitanító. Ezután Losoncra került, ahol költészettant tanított. Szemei annyira megromlottak, hogy egy év múlva kénytelen volt tanári állásáról lemondani, s gyógykezelés céljából Pestre utazott. A gyógyítás ideje alatt eljárt a Pesti Egyetemre, ahol Mitterpacher agrártudományi előadásait hallgatta. Miután szemei meggyógyultak, katona lett és hét év múlva kapitányi rangot kapott a Duka ezrednél. Katonakorában lett szabadkőműves Bécsben, s rövidesen szabadkőművesként a kor haladó gondolkodású egyéniségeivel került kapcsolatba. Mint katona, s mint élelmezési titkár végigjárta Ausztriát, Belgiumot és Olaszországot. Mindenütt figyelemmel kísérte a gazdasági viszonyokat.

'A szorgalmas mezei gazda'
'A szorgalmas mezei gazda'

Közben látása ismét romlott, 1786-ban már azt hitte, hogy megvakul, ezért szemei gyógyíttatására ismét Bécsbe ment. Itt a szabadkőművesi páholyban találkozott Festetics György és Széchényi Ferenc grófokkal, régi ismerőseivel. Itt ismerkedett meg Jordán Péterrel, Laxenburg és Vösendorf uradalmak kormányzójával, aki őt egy Bécs melletti birtokra tette gyakornoknak.

1788 tavaszán elhagyta állását és utazni ment, különösen Belgium kötötte le vizsgálódó szellemét. Ezután Pesten telepedett le, itt ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel, Báróczy Sándorral és Batsányi Jánossal a szabadkőműves páholyban.

Ettől kezdve csaknem kizárólag a gazdászati irodalomnak élt. 1790-ben - névtelenül - három felvilágosult utópista társadalompolitikai röpiratot jelentetett meg, 1791-ben adta ki fő művét, az első magyar nyelven írt rendszeres mezőgazdasági munkát, „A szorgalmatos mezei gazdát...". A könyv túlmutatott a hagyományos feudális gazdálkodáson, s kiállt a váltógazdálkodás és takarmánytermelés mellett. Festetich György gróf 1792-ben meghívta teljhatalmú jószágkormányzójának („Directornak”), az akkor alakult központi birtokirányítási szerv, a Keszthelyen működő „Directio” vezetőjének, ezért Keszthelyre költözött. Azok a talajjavítási és egyéb eljárások, gazdasági utasítások, amelyekről a Festetics-birtok ismert volt, Nagyváthy nevéhez fűződnek.

Nagyváthy János mellszobra a Városligetben
Nagyváthy János mellszobra a Városligetben

A gróf Nagyváthy buzdítására Csurgón gimnáziumot és templomot épített. Előbbi 1792. október 1-jén nyílt meg, utóbbi 1796- ban készült el. Nagyváthy három év alatt a gróf elhanyagolt 162000 holdas uradalmát rendbe tette és jövedelmét tekintélyes mértékben emelte.

Tevékenységével előkészítője volt a Georgikonnak, de az intézet munkájában érdemben már nem vett részt.

Nagyváthy neve hamarosan bekerült az 1790-es évek bizalmas rendőrségi jelentéseibe. Festetics, aki szintén gyanús elemnek minősült Bécsben, a Martinovics-féle jakobinus szervezkedés vérbe fojtása után nem engedhette meg, hogy új vállalkozásában közvetlen szerepet szánjon a rebellisségre hajló jószágigazgatónak.

Így 1797-ben szerződésének lejártával negyvenkét évesen nyugállományba vonult. A gróftól végkielégítésül kapott birtokára, Csurgóra vonult vissza. Huszonkét évig, haláláig élt Csurgón egy tágas házban kerttel, szőlővel és 40 hold szántófölddel. Gazdaságát mintaszerűen művelte, valóságos paradicsomkertet rendezett itt be, melyben a mezőgazdaság minden ága képviselve volt. Miközben a szellemi és cselekvő közélettől igen távolra sodródott, aktívan részt vett a gimnázium ügyes-bajos dolgainak intézésében. Itt halt meg tüdőgyulladásban 1819. február 13-án. Síremléke 1939-ben méltán került át a csurgói református gimnázium parkjába.

Munkássága

Síremléke Csurgón, a Csokonai gimnázium parkjában
Síremléke Csurgón, a Csokonai gimnázium parkjában

A kezdetektől magyar nyelven írt, hogy az ismereteket minél szélesebb körben terjessze. Első rendszeres magyar nyelvű munkája A szorgalmas mezei gazda címmel 1791-ben jelent meg. Ebben a földek fajtáitól és a talajváltástól kezdve a vetés, aratás, cséplés teendőin át a szőlőművelés, az erdészet és az állattenyésztés kérdéséig a mezőgazdasági termelés minden oldalát feldolgozta.

További munkái: „Magyar házi gazdasszony”, A Magyar Practicus Termesztő, A Magyar Practicus Tenyésztő és A magyar gazdatiszt már csak 1819-ben bekövetkezett halála után jelentek meg.

Az egyik első magyar nyelvű erdészeti író, aki részletesen foglalkozott az erdőkkel, fákkal, az erdőgazdálkodással és a vadászattal. A magyar erdőgazdálkodás első magyar nyelvű összefoglalóját írta meg, melyben fellelhetők a zalai tapasztalatok is. Munkái - amelyek közül több csak halála után jelent meg - hosszú ideig hatással voltak a magyarországi mezőgazdaság fejlődésére. Keszthelyen növényvédő szakközépiskola viseli nevét. Miskolcon, Bábolnán és Kaposváron utca viseli a nevét. Mellszobra megtalálható a Városligetben, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum délkeleti oldalában.

Forrás: zalai.dfmk.hu; wikipedia.org