Nagyszombat

Szentsír
Szentsír

„Nagy csend van ma a földön. Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben.”


Nagyszombaton az Egyház Krisztus sírjánál időzik, szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Az oltár minden díszétől megfosztva áll. Nincs szentmise, az Eucharisztiát is csak a haldoklóknak viszik el.

Húsvéti vigília

A vigília szertartása visszamutat a 4. századra. Már akkor szerepelt a szertartás négy lényegi része: a fény liturgiája, az igeliturgia, a vízszentelés és az áldozati liturgia (Eucharisztia).

A fény liturgiájában a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött ki. A tűzszentelés a frank birodalomban már a 8. században szokás volt a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására, amit Róma a 12. században vett át. Ekkor vált általánossá a bevonulási körmenet is. A húsvéti gyertyához kapcsolódó ősi szertartást ugyancsak a gall liturgia bővítette ki (a kereszt jelének, az évszámnak és az alfa és omega betűknek a bevésése, a tömjénszemek ráhelyezése.) Az olvasmányok minden vigília velejárói voltak kezdettől fogva. A keresztség szentségének kiszolgáltatása húsvét éjjelén is már az ősegyház gyakorlata volt. A vigília ünnepség koronája az Eucharisztia ünnepélyes bemutatása.

Túrmezei Erzsébet:

Nagyszombat reggel

Nagypéntek este az ég feketére
vált, s hullt a könnye , mint a zápor.
Mosta a kormot, szennyet, port a fákról,
mint szivünkről a vétket Krisztus vére.

Ma reggelre már kicsi ablakok
nyíltak rajta, egyre több kéklő ablak.
Sugarak törtek át, és simogattak
rügyet , bimbót és új akaratot.

Minden azt hirdeti: húsvét lesz holnap.
A madarak új himnuszt gyakorolnak,
és a világ könnyben tisztulva várja,

hogy legyen átoknak , halálnak vége,
hogy felragyogjon Krisztus dicsősége,
felzendüljön húsvét hallelujája.

A húsvéti vigília szertartása az évszázadok folyamán először nagyszombat délutánjára, majd nagyszombat reggelére került. XII. Piusz pápa 1955-ben helyezte vissza ismét a szombat esti, illetve az éjszakai órákra.

A húsvéti szent vigíliát követően az 5. századtól húsvét hajnalán volt még egy szentmise, a húsvéti ünnepi mise. A szentlecke után a 11. században vezették be a sequentiát, amelyben a feltámadt, győztes Krisztus dicsérete hangzik el, Mária Magdolna tanúságtételével, amely ma is szerepel a misében.

Nagyszombaton szentelték meg a tüzet: a templom előtt vagy a templom mellett raktak máglyát. A megszentelt tűz lángjával vagy parazsával gyújtották meg a templom óriási húsvéti gyertyáját. A szentelt tűz maradványait az emberek hazavitték. Sok háznál tartották azt a szokást, hogy nagycsütörtöktől nagyszombatig nem raktak tüzet, majd nagyszombaton az új tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték meg az ünnepi ételt. A megszentelt tűz parazsából és szenéből tettek az állatok ivóvízébe, szétszórták a házban és a földeken.

Ugyancsak nagyszombati szertartás a vízszentelés, azaz a templom keresztvizének megszentelése. A házakat is, a középkorban még talán a felnőtteket is megszentelték. Valószínűleg innen származik a keresztgyerek húsvéti megajándékozásának szokása.

Húsvéti szokások: Feltámadási körmenet

A leglátványosabb nagyszombati szertartás a feltámadási körmenet volt. A középkorban még vasárnap hajnal, ma már nagyszombat estéjén tartják. Régebben a körmenetben a falu legtekintélyesebb embere hordozta körbe a feltámadt Jézus szobrát. Nagyszombaton ért véget a böjt is: a körmenetről hazatérve fogyasztották el az ünnepi vacsorát. Éjszaka Jézus keresésére indultak az emberek. Ekkor a hívők énekelve körbejárták a helységbeli kereszteket, majd a legtávolabbinál megtalálták az általuk előzőleg elrejtett Jézus szobrot.

Forrás: katolikus.hu macosz.hu