Nagy Gáspár: Ők már kivárják...

(fohász a temetetlen holtakért

és a jeltelen sírokban várakozó vértanúkért)

Ők már kivárják
ott a föld alatt
hűségesen simul
homok agyag - és
nápolyiként a
megtört deszkaprés
nyelvük helyére hull
akár a kés
s fölvérzi utolsó szavuk
mihez alig volt joguk
itt hol végórán szólni is
rebellió: fényes tüntetés -
és kinő szájukból
rettenet virág
sírjukat ott keresd
VILÁG! - s ha vak rá?
süket és béna vagy nem meri?
Isten a Világ gyáváit akképp
bünteti hogy görnyedjenek
élve ítéletnapig -
de Ők már kivárják
ott a föld alatt
kivárja ott velük
homok agyag - és
csöndben kivájják fényük
a deszkaprés alól
mikor föltámadnak
halottaiból