Nagy Bálint: A hős tüzér

Uriv körül véres harcok dúltak,
A Don vize vitte a piros vért.
Akna robbant… és ágyúk zuhogtak…
Vér öntött el egy haldokló tüzért.

Hősök ajkán, óh, szörnyű intelem -!
Nem maradt más, csak egy szó: Istenem.
-Szólott hozzám a haldokló tüzér,
Homlokán folyt a vér és veríték.

Ujjai nyúlva, mind halott - fehér -
Bajtársak a halottakat vitték…
-Nyisd ki zsebem, zubbonyom bal zsebét,
Mutasd meg még, ott van egy drága kép.

- Édesanyám, most itt meg kell halnom.
Én jó Anyám, hisz még nem is éltem.
Ismeretlen lesz majd a sírhalmom
S valahol Te imádkozol értem.

Meghalok, de ugyan miért, kiért?
Nem azért a szép magyar hazáért.
Véres füvön ahogy térden - állva
Tartottam a haldokló hős fejét,

A magyar sors jött zokogva, szállva
És szaggatta a szívem gyökerét.
A Don vízében piroslott a vér
S kiszenvedett a hős magyar tüzér.