Az MTA palota felavatása

A. Slowikowski: A Magyar Tudományos Akadémia épülete - színezett litográfia
A. Slowikowski: A Magyar Tudományos Akadémia épülete - színezett litográfia

A Magyar Tudományos Akadémia székházát 1865. december 11-én avatták fel.

Előzmények

Az Akadémia megalapítása a 19. század első felében kibontakozó magyar nemzeti törekvések egyik jelentős, jelképértékű eseménye. Az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál lelkesítő beszéde nyomán Széchenyi István gróf kezdeményezte egy tudós társaság pénzalapjának megteremtését birtokainak egy évi jövedelmének felajánlásával. Széchenyi példáját nyomban követte Vay Ábrahám, gróf Andrássy György és gróf Károlyi György.

Az Akadémia megalapítását - ekkor még Magyar Tudós Társaság néven - az országgyűlés az 1827. évi XI. törvényben rögzítette. Alapszabályának első pontja kimondja: az intézmény célja, „hogy a tudományok és szép művészségek honi nyelven míveltessenek".

A Magyar Tudós Társaság igazgatósága 1830 novemberében ülésezett először Pozsonyban. Az alapszabályban Pestet jelölték meg székhelyül. A társaságnak ekkor még nem volt saját épülete. Sokáig bérelt épületekben működött a társaság. Először a Kirakodó tér (a mai Széchenyi István tér) oldalán álló Deron-házban bérelt néhány helyiséget, majd a mai Petőfi Sándor utca 3. szám alatti Trattner-Károlyi házba költözött a Tudós Társaság. Saját reprezentatív terme nem lévén az Akadémia üléseit jobbára a pesti Vármegyeháza dísztermében tartotta. Nagygyűléseit a Nemzeti Múzeum dísztermében rendezte. Dessewffy Emil elnöksége idején (1855-66) a kitűzött cél a „házépítés és vagyonöregbítés” volt.

Építése

A Habsburg-abszolutizmus korában a magyar kultúra ápolása politikai kérdéssé vált. A magyar tudományosság legfőbb intézményének székháza, illetve annak létrehozása nemzeti üggyé vált. 1858-ban báró Sina Simon nagy összegű, 80 000 forintos adományt tett a Magyar Tudományos Akadémia székházának megépítésére. Az adomány országos mozgalmat indított el. Váratlanul nagy visszhangra talált és 1860-ra már annyi pénz gyűlt össze - és a politikai viszonyok is oly mértékben megenyhültek -, hogy meg lehetett tenni a tervezés és az építés előkészületeit. A palota céljára igen kitűnő helyen, a Lánchíd pesti hídfőjének közelében Pest városa féláron adott egy 1300 négyszögöles telket a reprezentatív klasszicista palotákkal és házakkal szegélyezett Kirakodó téren. A tér eredetileg a kereskedés céljait szolgálta. Utóbb nem utolsósorban éppen az Akadémia palotájának köszönhető, hogy jellege megváltozott, és a főváros egyik díszterévé vált. A hely szimbolikus voltát fokozza, hogy az itt található Lánchíd, Pest-Buda első állandó hídja - a magyar főváros egyik emblematikus építménye - szintén Széchenyi kezdeményezésére jött létre.

Múltjának kiemelkedő eseménye volt, hogy a tér közepén emelték 1867-ben a királydombot, amelyre a koronázási ceremónia után Ferenc József fellovagolt, hogy elvégezze a jelképes kardvágást. Ezt 1877-ben, a tér rendezésekor elbontották. Több évi előkészület után 1880-ban állították fel az Akadémia főhomlokzatának tengelyében Széchenyi István nagyszabású emlékművét, amelyet Engel József szobrász és Wéber Antal építész alkotott. A hasonlóan monumentális Deák-szoborral kiegészülve az immár Széchenyi István nevét viselő tér a magyar főváros egyik kultikus helye lett.

Révai és Descartes szobra az épület sarkán
Révai és Descartes szobra az épület sarkán

A tervezés előkészítésére az első érdemi lépések 1860 derekán történtek. Az Akadémia vezetősége felkérte az akkor Magyarországon építészeti szaktekintélynek számító Henszlmann Imrét a palota ügyeinek szervezésére. Meghívásos pályázatot hirdettek, melyen Henszlmann Imrét, Ybl Miklóst, az akkor már országosan ismert és az arisztokráciával jó viszonyt ápoló építészt, továbbá a bécsi Heinrich Ferstelt, a neogótikus stílusú Votivkirche tervezőjét kérték fel, hogy készítsenek pályamunkát az épülethez. Az épület stílusának meghatározásában komoly viták voltak, melynek eredményeképpen Ybl vissza is vonta kész pályamunkáját, majd az akadémiai Építési Bizottság döntése értelmében minden tiltakozás ellenére a Monarchián kívülről kértek fel két vitathatatlan tekintélyt újabb tervek benyújtására: Leo von Klenze bajor királyi építészt és Friedrich August Stülert, Poroszország rangidős mesterét, a berlini Építészeti Akadémia tanárát. Rájuk nézve az eredeti építési program előírásai már nem voltak kötelező érvényűek. Stüler szerencséjére Dessewffy Emil, az Akadémia elnöke különösen kedvelte a velencei reneszánsz építészetet - amivel végeredményben elébe ment a Magyarországon formálódó közízlésnek -, s így a berlini építész tervét fogadták el.

A palota építése 1862 tavaszán indult meg. Kivitelezését Friedrich August Stüler képviseletében Szkalnitzky Antal, a mester egykori berlini tanítványa, az Akadémia részéről pedig Ybl Miklós irányította.

Az épület kétemeletes, kora eklektikus-reneszánsz stílusú, homlokzatát Newton, Rafael, Galilei, Descartes, Leibnitz szobrai díszítik: Emil Wolf berlini szobrász alkotásai. Dísztermének freskóit Lotz Károly (1887-91) festette. A kis üléstermet Ligeti Antal tájképei ékesítik. Ugyancsak később, 1891-ben helyezték el az Akadémia utcai homlokzaton Holló Barnabás domborművét az alapításról.

A palota alapjai 1862-ben készültek el. 1863-ban húzták fel a falakat, a befejezésüket jelző bokrétaünnepélyre az év augusztus 29-én került sor. 1864-ben megtörtént a belső kialakítás és díszítés nagy része, de a munkálatokból 1865-re is maradt. 1865 tavaszán megkezdődött a beköltözés, az első ülést április 24-én tartották a Heti ülésteremben. Az ünnepélyes megnyitóra 1865. december 11-én került sor.

A homlokzaton feliratok és szobrok összetett rendszere emlékeztet az intézmény történetére és az épület rendeltetésére. A középső emeleti ablak fölött Magyarország angyalokkal közrefogott címere, Izsó Miklós alkotása látható. Kétfelől feliratos táblák idézik az Akadémia és palotája megalapításának, illetve építésének főbb mozzanatait:

Az Akadémia megalapításának pillanatát megörökítő dombormű a Székház oldalhomlokzatán (Holló Barnabás alkotása)
Az Akadémia megalapításának pillanatát megörökítő dombormű a Székház oldalhomlokzatán (Holló Barnabás alkotása)

Hazafiak alapították MDCCCXXV.
Működni kezdett MDCCCXXXI.
Nemzeti részvét emelte MDCCCLX.
Háza felépült MDCCCLXIV.

Az osztópárkányon a MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA felirat aranyozott betűi olvashatók. A szobrok egyik része allegorikus jellegű, másik része a tudomány nagy alakjait ábrázolja. A tudományágakat nőalakok jelenítik meg. Közülük hat a főhomlokzat középtömbjének felső emeletén sorakozik: HISTORIA, JURISPRUDENTIA, MATHEMATICA, PHILOLOGIA, PHILOSOPHIA, PHYSIOGRAPHIA, négy pedig a dunai homlokzat felső szintjének közepén: ARCHEOLOGIA, COSMOGRAPHIA, POESIS, POLITIKA. A tudomány jeles képviselőinek szobrai az oldalszárnyak sarkain, illetve végein kaptak helyet. Az épület Duna felé eső sarkán Lomonoszov (a második világháborúban elpusztult Raffaello-szobor helyén) és Galilei figurája látható, az Akadémia utca felé eső sarkon Révai és Descartes alakja tűnik fel. A dunai homlokzat végén Newton, az Akadémia utcaién Leibniz szobra helyezkedik el. A szoborgaléria az egyetemes tudomány alakjaiból áll; az egyetlen magyar, Révai Miklós (1750-1807) mint az akadémiai gondolat korai képviselője kapott köztük helyet.

Az Akadémiai Könyvtár a palota megnyitása idején. Ruszt Károly fametszete 1865-bôl
Az Akadémiai Könyvtár a palota megnyitása idején. Ruszt Károly fametszete 1865-bôl

A kivitelezési munkák döntő részét magyar iparosok végezték. A kőfaragómunkát Kauser János és Hofhauser Lajos, a homlokzatok ornamentális szobormunkáit Halász László, az asztalosmunkát Szabó József. A márványoszlopokat Gerenday Antal faragta, Schlick Ignác pesti cége gyártotta az öntöttvas oszlopokat, a lépcsőkorlátokat és a kandelábereket is. A homlokzat szobrászati díszítése azonban lényegében külföldi munka volt. A homlokzatok szoborfiguráinak mintáit Emil Wolf és más berlini szobrászok készítették. Egyedül Révai Miklósét mintázta a kor jeles magyar szobrásza, Izsó Miklós.

Az Akadémia palotája Budapest várostörténetének és építészettörténeti fejlődésének egyik fordulópontján született, a historizáló neoreneszánsz egyik első, mégis legérettebb és legértékesebb példájaként. Ez az építészeti irányzat, mely a hetvenes években kezdődő budapesti építési konjunktúrában szinte egyeduralkodóvá vált, egy évtizeddel korábban még idegen, vitatott és új tendencia Magyarországon. Míg tőlünk keletre és nyugatra, akár Párizsban, akár Pétervárott a klasszicizmus töretlenül fejlődött a neoreneszánsz, majd később, a századvégen a neobarokk irányába, addig Magyarországon 1848 az építészet, sőt a városfejlődés terén is cezúrát hozott, ezért az új stílus nem jöhetett létre belső szerves fejlődés eredményeképpen. Éppen ezért robbanhatott ki szenvedélyes vita a palotaépítés kapcsán.

Keletkezésének fordulatos és viharos története nem hagyott nyomot a kívül-belül gazdagon díszített, harmonikus, európai rangú épületen, mely városképileg is mindig meghatározó szerepet játszott. Ez részben azért alakult így, mert léptékében soha nem egyezett meg közvetlen környezetének épületeivel. Túllépte a tér klasszicista épületeinek még a reformkorban kialakult méreteit, megtörve azok szabályozott egységét és harmóniáját. Fél évszázaddal később azonban már az Akadémia palotája bizonyult alacsonynak az új, hatalmas bank- és biztosító székházakhoz, majd a mi korunkban a közigazgatási és szállodaépületekhez képest. Mégis, a palota zárt, körülhatárolt tömegével, rizalitjának súlyos tömbjével s architektúrájának kiérlelt gazdagságával ma is a tér egyik hangsúlyos pontjaként érzékelhető.

Magyar Tudományos Akadémia címer-allegóriája
Magyar Tudományos Akadémia címer-allegóriája

Az Akadémia-palota építkezésével egy időben az épülethez csatlakozva épült fel Dessewffy Emil elnök indítványára az Akadémia bérháza, amely szerény jövedelmet biztosított az intézménynek. A négy emeletes bérházat sikerült Yblnek a palotával összhangba hozni, a dunai és Akadémia utcai homlokzat az Akadémia stílusához igazodik, míg az Arany János utcai oldal egyszerűbb, bérház jellegű. A bérház három alsó emelete szinte egyenlő magasságban épült egymás fölé, a negyedik pedig alacsony tetőtérként kapcsolódik a palotaépülethez. Így a bérház földszinti és a negyedik emeleti párkánya kapcsolódik a palota földszintjének és második emeletének párkányához.

A székház építési költsége a berendezéssel és díszítéssel együtt mintegy 800 000 forintot tett ki, a bérházzal együtt pedig közel egymillió forintba került.

Az új főtitkári lakásba először Arany János költözött be, aki 1870-79-ig volt főtitkár, de ezt követően is, haláláig ott lakott. Az épületet eredendően több funkció ellátására tervezték. A magyar fővárosban még kevés középület állt, a meglévőknek pedig gyakran többféle rendeltetésnek kellett megfelelniük. Az Akadémia palotájának helyiségei elsődlegesen természetesen a tudós intézménynek adtak otthont. Idekerültek különböző hivatali helyiségei, kétszintes Díszterme és Heti ülésterme. Az Akadémia könyvtárát az épület földszintjén rendezték be, itt kapott helyet az olvasóterem és a könyvgyűjtemény raktára is. Az épületben kapott helyet a kiadóhivatal, az Esterházy képtár valamint a Kisfaludy Társaság is.

Forrás: mta.hu