Mindenszentek ünnepe

Fra Angelico: Mindenszentek

November 1-je Mindenszentek ünnepe (latinul Festum Omnium Sanctorum), november 2-a halottak napja a keresztény világban. Mindenszentek ünnepe örömünnep. Isten dicsőségét ünnepeljük, mely az ő szentjeiben nyilvánul meg. Azokat a szenteket ünnepeljük, akik eljutottak életük végső céljára, szerető Istenünk örök Országába.

Sokszor esik szó a szentekről, tiszteletükről, de kik is ők valójában a szentek, és hogyan is lettek ők szentek? A szó szűkebb értelmében, az Ószövetség szerint egyedül csak Istenre lehet azt mondani, hogy szent. Az Újszövetség a szent jelzőt már emberre is alkalmazza. Pál apostol a keresztény közösségek tagjait hívja szentnek. Eszerint szentnek lenni annyit jelent: Istenhez tartozni, az ő szentségéből részesedni.

A katolikus egyházban az idők előrehaladtával azokat kezdték kiemelt módon szentnek nevezni, akik vagy életük feláldozásával (vértanúk), vagy a Krisztus mellett való hűségükkel, a szenvedésben való kitartásukkal, a tetteikkel és példájukkal (hitvallók) tanúságot tettek a hitükről.

A kereszténység kezdeti szakaszában csak a vértanúkat és a hitvallókat tisztelték szentként. Gyakran, amikor haláluk évfordulója volt, a sírjuk fölött mutattak be szentmisét. Ez volt körülbelül 1000-ig. 1000-től a középkorig a helyi püspök, ha úgy látta, hogy a vidékén nagyon tisztelnek valakit, aki életében tiszta erkölcsű, másokon segítő ember volt, az illetőt szentnek nyilvánította. Így lett szentté Szent István, Szent Imre, és Szent László is. A középkortól - ahogy ma is - szentté csak a pápa avathatott valakit.

Franz Skarbina: Allerseelentag

Még később megkülönböztették a „boldogokat” és a „szenteket”. Mind a boldogok, mind a szentek az üdvösség állapotában vannak, életük pedig példakép. A különbség az közöttük, hogy a boldogokat csak egy helyi egyház (pl. Boldog Özsébet a lengyel és a magyar egyház, illetve a pálos rend) részesíti liturgikus ünneplésben (az emléknapján róla emlékeznek meg az imádságokban), míg a szenteket (pl. magyarországi Szent István királyt) az egész katolikus egyház megünnepli.

E meghatározások alapján világos, hogy igen hamar kevéssé vált az év 365 napja ünneplésükre. Valahányszor újabb szentet avatott a pápa, ahhoz, hogy az új bekerülhessen a naptárba, a régebbi szentek közül ki kellett hagyni valakit. Így viszont nem kevés olyan szent is van, akit ma már nem ismer a világegyház, és nem tiszteli úgy, mint azokat, akik nevei benne vannak a naptárban. Ilyenek pl. a mi magyar szentjeink is. Mindenszentek ünnepén nem a világhírű egyházi szentekre emlékezünk, Mindenszentek azon szentek ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Ezért is fontos ez az ünnep, mert így ezek a szentek sem szorulnak a háttérbe. A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe 2000 óta - fél évszázad után - újra munkaszüneti nap hazánkban.

A IV. században Mindenszentek ünnepét még a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg (az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja.) Az ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, valószínűleg azért, hogy ezzel szenteljék meg a kelták régi népi új esztendejét. 835-ben Jámbor Lajos frank császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a Mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett. A hagyomány szerint VI. León bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanukról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére. Mivel nem engedték, hogy a templomot a császárnénak szenteljék, León úgy döntött, hogy azt a mindenszenteknek ajánlja fel.

Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél" ma is elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját, és megáldják az új síremlékeket. Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban.

Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket, és ekkor újították meg az egész tanácsot. A mindenszentek ünnepe az utána következő halottak napja miatt annak vigíliája lett. A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetű Halloween-ünnep is. Elnevezése, az angol "All Hallows Eve" magyarul azt jelenti: mindenszentek előestéje, ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.

Mindenszentek ünnepe, a remény ünnepe nemcsak arra szolgál, hogy emlékezzünk és büszkélkedjünk Istenhez jutott testvéreinkkel. Az ő példájukra Szt. Ágoston szavai jussanak eszünkbe: „Ha sikerült ennek és annak szentté lenni, neked miért ne sikerülhetne?”

A szentek életpéldája aprópénzre váltja számunkra az evangéliumot, hogy igenis mindenkinek, minden helyzetben megvan a szentté válás lehetősége. Rajtunk áll. Minden szent élete kiáltja nekünk: „én is voltam, ami te vagy, és te is lehetsz azzá, ami én vagyok!”