Majthényi Flóra

Majthényi Flóra (Nyitranovák, 1837. július 28. - Budapest, 1915. május 18.) költő, Tóth Kálmán költő felesége, akitől később elvált. Kiváló zenetehetség, több zeneszerzeménye is fennmaradt.

Majthényi Flóra 1837. július 28-án született Nyitranovákon. Apja, Kesselőkeői Majthényi Flórián Nyitra megye adószedője volt. Anyja Nagykállói Kállay Johanna egy felvidéki nábob leánya volt. A korábban jómódú családot ekkorra utolérte az elszegényedés. Hét éves volt, amikor apja az elveszett vagyon roncsai felett öngyilkos lett. Fernand bátyja 21 éves volt ekkor, öccse csak apjuk temetése után jött világra.

A Nyitra folyó völgyében lévő családi birtokon nevelkedett. Flóra egy majdani jó házasság reményében - hogy megmentse a családot - remek nevelést kapott és nagy társasági életet élhetett. Idegen nyelveket tanult, angol nevelőnő oktatta, művészi álmokat dédelgetett. Fiatalon bejárta a legjelentősebb európai városokat, eljutott a Riviérára és Párizsba is. Fiatalon olyan értékes és ritka emléktárgyakat gyűjtött, mint egy száraz virág Goethe sírjáról, vagy egy kavics a Schilleréről és számtalan ereklyetárgy, melyeket e külföldi útjairól hozott. A zene rejtelmeibe is sikerrel vezették be. Tehetsége korán megmutatkozott, már tíz-tizenkét éves korában kisebb zeneműveket írt.

Édesanyja a Városligeti tavon található Páva-szigetet bérelte ki lányának, ahol a család szegény művészeknek is hajlékot adott, mintegy irodalmi és művésztársaságot szervezett lánya köré. Vélhetően mindez szerepet játszott lánya irodalmi ismertségének gyors növekedésében és sikereinek akadálytalan kibontakozásában. Így a kislánynak volt kitől tanulnia.

Kislányként járt apjával az apai ágon rokon Madách családnál. Ekkoriban Majthényi Anna volt a Madách-család feje. Itt ismerte meg a 14 éves Madách Pált. Az ismeretségből plátói szerelem alakult, melyet a fiú, majd férfi sosem viszonzott. Flóra életét végigkísérte ez az elérhetetlen, így beszennyezetlennek megmaradt ideál. Madách Pál fivérével a családnak kézzel írt lapot szerkesztett Litteraturai kevercs címmel. Álnéven publikált a Jelenkor, s irodalmi melléklapja a Társalkodó hasábjain. Saját nevén a kezdetekben nem kívánt a nyilvánosság elé lépni, később pedig már nem tehette ezt meg korai halála miatt.

1847-ben Flóra már verseket ír hozzá. 1848-ban Pál nógrádi alispán. Anyja akarata ellenére vett részt a szabadságharcban. Miután Görgey bevette Kassát, Kossuth futáraként Kassáról 22 óra alatt ért Debrecenbe a győztes csata hírével. Közben tüdőgyulladást kapott, ami hamarosan az életébe került. (A szabadságharc végén nem tette le a hódoló esküt, így ha elfogták volna, akkor is halál várt volna rá.) Flóra ekkor 12 éves. Hosszan gyászolja Pált, és később férjében való csalódása után lélekben vissza is tér hozzá.

Flóra 1849-ben találkozott Szemere Pállal, aki további versírásra buzdította és még jobban megszerettette vele az irodalmat. 1851 május 26-án jelent meg első verse nyomtatásban a Hölgyfutár-ban. (Ugyanebben az évben későbbi férje, Tóth Kálmán itt lett napirovat-vezető.) Az 1850-es évek elején már az újság ünnepelt költőnője. Kedvelték fiatalok, öregek, nők, férfiak. De az édeskés lány szívében kevélység és gőg is lakozott kortársai visszaemlékezései szerint. A pesti szalonok ismert tagja, élete minden téren sikeres. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a szabadságharc elvesztése után ez az az időszak, amikor a legtöbb költő és író még hallgat, s fájlalja az elveszített eszmét.

1855-ben egy szüretre öccsét, a kis Pált is magával vitte. A kisfiú agyhártyagyulladást kapott, s nemsokára meghalt. Flóra magát okolta, isteni jelre várt, biztosra vette, hogy a gyermek feltámad. A kisfiú nagyon hasonlított egykori szerelmére, Madách Pálra, s Flóra azt hitte, azért halt meg, mert ő hűtlen lett a halott férfi iránt érzett szerelemhez. Anyját még arra is megkérte, szúrják át a gyermek szívét, mert szerinte csak tetszhalott, ne kerüljön élve a sírba. Anyja nem engedett lánya tébolyult kérésének. Barátnője, Huszár Anna vezette vissza a valóságba a zavarodott Flórát.

Sikeres költőként indult: első kötete a Flóra 50 költeménye 1858-ban jelent meg, 21 éves korában. A Flóra dalai 1860-ban, 23 éves korában. Népszerűek ifjúsági versei (Jó gyerekek könyve). 1879-ben már harmadik verseskötete jelent meg.

A Hölgyfutár mellékleteként megjelenő Magyar Költők Arcképalbumába - 20 férfi és 4 nő szerepelt a válogatásban - Barabás Miklós megfestette az arcképét. A nők közt első a korán elhalt Ferenczy Teréz, a Flóránál 12 évvel idősebb költőnő, a második pedig Flóra.

Szenvedélyes házasság, hangos válás

1853-ban találkozott az akkor már sikeres költőnek számító Tóth Kálmánnal, aki a Petőfi költészetét utánzó poéták egyik jeles képviselője volt. Anyja sokáig ellenezte a házasságot, szegény művész helyett gazdag vőről álmodozott.

Egy anekdota, egy különös jelenet keringett róluk ebben az időben: Flóra vizet hozatott két pohárban s e szavakkal lépett a rajongó fiatal költőhöz: anyám nem engedi, hogy egymáséi legyünk, így legjobb, ha mérget iszunk és együtt halunk meg. Tóth Kálmán rögtön ráállott, Flóra fehér port hintett a poharakba és megitták. Mikor egy idő múlva a költő már erős fájdalmakat vélt érezni, Flóra felkacagott: hiszen csak cukor volt!

Az eset után Tóth Kálmánt barátai le akarták beszélni a házasságról. Szerintük az ilyen tréfa szívtelenségre vall, de ő állhatatosan megmaradt szándékánál. Végül Flóra anyja mégis engedett, a költő Szerelem csipkerózsái címmel jelentette meg Flórához írt verseit az eljegyzés után. A verset a lány egy arany serleggel jutalmazta. Gyulai Pál lesújtó kritikát írt a versről. A kritikus szerint a költő érzelmei hamisak, nem szereti tiszta szívből a nőt, akihez a verseket írta. Tóth Kálmánt mélyen megsértették szavai, ezért úgy döntött, párbajra hívja a férfit. Sikerült Gyulai Pált lábon lőnie, aki a hagyomány szerint így búcsúzott tőle: „Hát lőni, azt tudsz Kálmán, de verset írni nem!

19 éves amikor egybekelnek. Flóra és Kálmán házassága nehézségekkel indult, s a folytatás sem volt reménytelibb. Kevés boldog pillanat jutott nekik. A férj ivott és kártyázott. Flóra mindene volt a rend, Kálmánt annyira nem zavarta a rendetlenség. Flórát mardosta a féltékenység. A költő nem tudta túltenni magát a Flóra családja által okozott sérelmeken, így sértett büszkeségében egyszer érzelmeit is megtagadta. Házasságuk két ideggyenge ember kapcsolata volt, akik örökös harcban álltak egymással. Flóra nem tűrt tovább, egy év után anyjához költözött.

A látszat kezdetben az, hogy Flóra gazdag, Tóth Kálmán szegény. Mire a házasság után egy évvel elhagyták egymást, (ekkorra megszületett közös fiuk is, Tóth Béla), fordult a kocka. Amikor elváltak, Tóth Kálmán már ünnepelt költő, sikeres és gazdag üzletember volt. Politikai vicclapja, a Bolond Miska évi 20-25e Ft jövedelmet biztosított számára 15 éven át. Közben sikeres politikus is lett, egymás után négyszer választották Baja képviselőjévé. Akár volt neje, akár nem, körülrajongták a nők.

Flóra eddigre pedig szegény, az irodalmi és társasági körök által megvetett, elfeledett nő lett, aki külföldi útjaiban keresett menedéket. Válásuk jóval később következett be. Elégiák kisfiamhoz című kötetében Flóra kiadta fájdalmát és megírta a válás és a gyermek elvételének történetét. Ebben a korban a válás és az ilyen jellegű személyes, belső ügyek kiteregetése igazi botrány volt. Kritikusai - ha írtak is róla - sokáig nem is tettek említést a kötet létezéséről. Fiát sosem kapta vissza. Az ivás és a kártya mellett Flóra a tettlegességig fajuló durvaságban, a féltékenységben és ingerlékenységben látta a különválás legfőbb okait.

Béla, a gyermek előbb Flóránál élt, mert Tóth Kálmán ideiglenes családi szerződésben lemondott a fiáról. A válást Flóra kezdeményezte. Válaszul 8 nappal a beadott válókereset után Tóth Kálmán már magának követelte a fiút. Mindent elkövetett, hogy megszerezze a kisfiút. Nem a gyermekért - inkább a bosszú kedvéért. És alig két hét múlva a képviselő meg is nyerte a gyermekkövetelési pert.

Flóra a válás és fia elvesztése után utazgatni kezdett. Trieszt, Németország, Andalúzia, Sevilla, Barcelona, Algír, majd Jeruzsálem - néhány helyszín, melyeket utazásai során bejárt. Útjairól cikkeket küldött haza, idegen kultúrákról, népekről, szokásaikról tudósította az ország lakóit. Elsőként Spanyolországban élt, itt írta Spanyolországi képek című könyvét, amely először spanyolul jelent meg, s csak utána magyar nyelven. 1890-ben Sevillában jelent meg egy versszerű, rövid mondatokban fogalmazott imakönyv, Flora de Majthenyi név alatt: ez az Adoraciones. Írásai honoráriumaiból élt. Jeruzsálemben idegenvezetőként, kegytárgyak árusításából tartotta el magát. Istenes öregasszonnyá lett, majd 1910-ben már bomlott elmével tért haza.

Siker és bukás

Tóth Kálmán 29 évesen a Kisfaludy-társaság, 30 évesen pedig az Akadémia tagja. Baja város megrendelésére Benczúr Gyula festményt készített róla. 25 éves írói jubileumára aranykoszorút kapott, melynek leveleibe a hódoló hölgyek verseinek címeit gravírozták. Aztán egyszer csak a siker lecsitult, elmúlt, politikai karrierje megtört. A sikerhez szokott ember mindezt nehezen viselte, megkeseredett. 1879. októberében szélütés érte. A kiégett, mellőzött költőhöz Flóra szegődött ápolónak. Haláláig, 1,5 éven át ápolta, gondozta a félig megbénult férfit. A valamikor ünnepelt és gazdag Flóra és az újra a névtelenség homályába merülő Tóth Kálmán sorsa valamiért mégis összeért.

Férje halála után hosszú időre elhagyta az országot. Gyermekét férje halála után sem kaphatta vissza, hiszen akkorra már a gyermek felnőtt, karriert épített huszonéves férfi lett. A Tóth Kálmán mellett felnövő, rendszeresen kávéházakba járó Tóth Béla végül sikeres és elismert újságíró lett, bejárta a Balkánt és Egyiptomot, Törökországot (itt effendi lett). A Függetlenségnél, a Budapesti Hírlapnál, a Pesti Hírlapnál dolgozott. 1907. április 3-án negatívok előhívása közben szívszélhűdésben halt meg. Fia halálhíre is külföldön érte, nem volt jelen temetésén.

Flóra csak fia halála után három évvel, 1910-ben tért haza Jeruzsálemből. Idősen, megtörten, pénztelenül a császárfürdői örökölt lakásába költözött. Elméje a szenvedéstől és fájdalomtól megbomlott. Kényszerképzetek gyötörték, fixa ideája lett, hogy a tisztaság öl: ezért nem takarított, nem mosdott, nem mosott. 1913-ban cikk jelent meg a császárfürdői lakása körüli állapotokról. Megfürdették, elkobozták mocskos rongyait. Nem maradhatott egyedül, tisztiorvos vitette karhatalommal a Lipótmezőre. 1915. május 18-án itt halt meg. Utolsó útjára egy angol hölgy és az Írók Segélyegyletétől Kozma Andor kísérte. Az elfeledett költőnő a Farkasréti temető csontkamrájában nyugszik.

Flóra versei talán nem véletlenül maradtak ki a nevezetesebb antológiákból. Talán a szabadságharc utáni időszak költészetének epizódszereplője volt csupán. De karrierje alakulását feltételezhetően a haragos férj mesterkedései is hátráltathatták. Legalábbis ezt sugallják színdarabjainak korabeli megítélése. Míg az első kettőt Andor Pál álnéven adta be, azokat be is mutatta a Nemzeti Színház. A harmadikat, - mely minőségre, témaválasztásra sem különbözik az előzőktől - saját nevén adta be, s ezt már nem fogadták el. Tóth Kálmán ebben az időben népszerű színdarabszerző, aki jó kapcsolatokat ápol a Nemzeti Színházzal is. Vagy a közízlés változott meg nagyon gyorsan, vagy Flóra nevével lehetett valami baj.