• Nyitóoldal
  • Lévay József: Az aradi tizenhárom balladája

Lévay József: Az aradi tizenhárom balladája

Jaj, de búsan süt az őszi nap sugára
az aradi várbörtönnek ablakára,
szánja azt a tizenhárom magyar vitézt,
ki a tömlöc fenekén a halálra kész.

Elítélték sorban mind a tizenhármat,
szőttek-fontak a nyakukba ezer vádat,
elnevezték felségsértő pártütőknek,
mert a magyar szabadságért harcra keltek.

Uram Isten, az ítélet akasztófa,
mintha rablók, útonállók lettek volna,
mintha méltók nem volnának egy lövetre,
katonákhoz, férfiakhoz illő végre.

Aradi vár, aradi vár, halál völgye,
tizenhárom magyar vitéz temetője,
I: viruljanak sírjaikon vérvirágok,
felejthetetlen légyen az ő haláluk. :I

Leiningen gróf, Damjanich János, Kiss, Poeltenberg,
Láhner, Lázár Vilmos, Aulich, Knezic, Nagysándor,
Schweidel, Török, Dessewffy, gróf Vécsey

- Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

(1861)