Lesznai Anna

„A vágy, amely a művészethez vitt, tulajdonképpen egy „mentési” vágy volt. A fák aranyát, a tulipán vonalait, az érzések testét akartam megmenteni a haláltól, az elmúlástól.” (Naplójegyzet, 1920.)

„Ott van a szépség, ahol az egyéniség úgy kiépült, hogy elfoglalja helyét a mindenség szőnyegében.” (Naplójegyzet, 1921)

„Egész életemben nem akartam mást, mint nem férfiművészetet adni. Az asszony ne akarjon jobbat csinálni, hanem mást."

„A vers szeretete a gyerekkorban, a magyar irodalomba vetett hitem a rég elmúlt ifjúságban gyökerezik. Hat évtized elmúlása után is az verseltet, amit onnan hoztam magammal. Ma is kiárad a szívem, és ma is egy percnyi öröklétre vágyom.”

„Amit láttam, tettem, tanultam és adtam,
Mind körülém gyűlik a lesznai napban.
Ha kertem nem volnál, bizony én sem volnék, (...)"

Zempléni Lesznai Anna (született Moscovitz Amália, (Alsókörtvélyes, 1885. január 3. - New York, 1966. október 2.) magyar költő, író, grafikus, iparművész, a Nyolcak vendégtagja.

Életpályája

Moscovitz Amália néven született 1885 január 3-án a felvidéki Alsókörtvélyesen. A Lesznai művésznevet a családi birtokhoz közel eső falu - Leszna - neve után vette fel. Az Anna nevet csak művésznévként használta, mindenki Málinak szólította.

Édesapja Moscovitz Geyza zsidó földbirtokos, a Magyar Kaszinó egyetlen zsidó tagja volt. Édesanyja Deutsch Hermina. Nagyapja, Moscovitz Mór Sátoraljaújhelyen volt orvos. A szakirodalom az első 5-6 legismertebb homeopata orvos közt említi nevét. Amikor még Kossuth a városban ügyvédkedett, együtt béreltek irodát. Délelőtt a nagypapa fogadta a betegeket, délután pedig Kossuth a klienseit. Az 1831-es Zemplén vármegyei kolerajárvány idején, a betegség elleni küzdelemben vált ismert és megbecsült doktorrá. 1867-ben, Andrássy Gyula miniszterelnökké választásakor, az Andrássy család hálája jeléül Zempléni előnévvel nemességet adományozott a Moscovitzoknak. 1872-ben Moskovitz Mór megvásárolta Körtvélyesen a háromezer holdas, egykori Szirmay-kúriát, mely később Máli számára igazi paradicsomkert lett. Körtvélyes mindig a béke elzárt szigete, idilli világ maradt, amely nyitva állt a kor legjelesebb művészei, gondolkodói előtt, akik néha hetekig élvezhették a háziak vendégszeretetét. Erről a szalonról többek között Gráber Margit is beszámolt emlékirataiban: „Lesznai Anna - Máli - körtvélyesi birtokán sokunkat vendégül látott. Rippl-Rónai József nagyon szépen lefestette a kastély hátsó teraszát és előtte a virágokat, de számomra a kastély és kertje nem ilyen volt. Elvarázsolt kastély volt egy óriás kert közepén. Sok mindenki megfordult ott: Ady, Kaffka Margit, Lukács György, költők, festők, feleségek, szerelmek. Ha telt ház volt, huszonketten ültünk az asztalnál."

Gyermekkora élményvilága egész életében elkísérte, apja birtokán a parasztasszonyoktól tanulta meg a népi hímzést. Iparművészeti tanulmányait Budapesten a Mintarajziskolában és Bihari Sándor magániskolájában, majd Párizsban Lucien Simon tanítványaként folytatta. Unokatestvére, Hatvany Lajos helyezte el első verseit a Nyugatnál. Első kötetére (Hazajáró versek) felfigyelt, és kritikájában méltatta Ady Endre is. Ady így köszöntötte: „A megvadultak, programosok, furcsák, ostobák és lopók vers-zenebonájában legyen üdvözölve a mi önmaga, a mi igaz, gyöngén is erős poétanővérünk.” Később az Auróra, a Szép Szó, a Huszadik Század és a Munka közölte írásait.

Lesznai Annának három házassága volt. „Asszonnyá értem, okmánynyelven kétszer elváltam és háromszor mentem férjhez, de nagyjából mindig jól jártam” - olvasható naplójában. 17 évesen férjhez ment Garay Károlyhoz, akitől első gyermekük születése után elvált. Második férje Jászi Oszkár társadalomtudós, politikus volt 1913 és 1918 között, két gyermekük született: György és András. 1919-ben elváltak, és mivel részt vett a Tanácsköztársaság művészetpedagógiai terveinek kidolgozásában, menekülni kényszerült. Bécsbe emigrált, ahonnan 1931-ben tért haza a nála tizennyolc évvel fiatalabb festőművész, Gergely Tibor feleségeként. Itthon fiatal iparművész-növendékeket tanított. 1939-ben együtt emigráltak New York-ba, ahol halálukig éltek.

Ady párna

Közel állt a Nyolcak művészeti csoporthoz, tulajdonképpen „kültag” volt. 1911-ben a csoport tárlatán folklorisztikus ornamentikájú textíliákkal szerepelt. Néhány első kiadású Ady-kötet címlapját is ő tervezte. Barátai közé tartozott Ady mellett Kaffka Margit, Balázs Béla és Lukács György. Baráti szálak fűzték a Nyugat, a Huszadik Század és a Vasárnapi Kör legjobbjaihoz. A nagy sikert az 1912-es év hozta meg számára. Magyarországon kívül Berlinben és Párizsban is bemutathatta munkáit. „Ma mosolyogva gondolok rá, hogy mennyi hímzett Lesznai-párna hevert a pesti díványokon. Jó generáció voltunk. Rengeteg értékes ember vitatkozott sok érdekes dolgon ezekre a párnákra támaszkodva” - írta önéletrajzában 1959-ben.

Lesznai Anna a legkülönbözőbb művészeket gyűjtötte maga köré, tekintet nélkül a világnézeti vagy felekezeti hovatartozásra. Két dolog számított: a tehetség és az emberség. Életre szóló barátság fűzte Balázs Bélához, akinek szintén tervezett könyvborítót. Jó viszonyt ápolt Bartók Bélával, Kodály Zoltánnal és Fülep Lajossal is.

1919-től bécsi emigrációban élt, 1930-ban tért haza Budapestre. 1932-ben önálló kiállítása volt az Ernst Múzeumban.

Szobra Hatvanban

Az 1930-as évek végén ismét emigrációba kényszerült, 1939-től az Amerikai Egyesült Államokban élt. New Yorkban művészetet oktatott. Utolsó éveiben gyakran hazalátogatott.

1966. október 3-án, élete nyolcvankettedik évében, New-Yorkban szívroham következtében elhunyt.

„Lesznai Anna halálában nincs semmi lázító: élete kilencedik évtizedében, sikere tetőfokán, itthoni és amerikai barátai szeretetétől övezve, szenvedés nélkül meghalni - ennél kegyesebb aligha lehet az élet. De ez a megnyugvás semmiben sem csökkentheti az elvesztése miatt érzett fájdalmat. Befejezett, teljes és egész élet volt a Lesznai Annáé - az űr, amelyet maga mögött hagyott pótolhatatlan marad mindannyiunk számára.”

Végakaratát teljesítve 1966-ban hamvait hazahozták és az első világháborúban elesett huszárkapitány bátyja, Zempléni Moscovitz Iván mellett helyezték el. A síron Vedres Márk „Szent Márton és a koldus” című domborművét láthatjuk.

Munkássága

A legjobb magyar költőnők között tartják számon. Első versei a Nyugatban jelentek meg 1908-ban. Lírai verseinek fő motívumai a kert, a föld, a fa, a virág, a „százkeblű lét” ősi egységét idézi.

A mesét tartotta világszemlélete legfontosabb kifejezőeszközének. Hagyatékában - közismert művein kívül - közel másfél száz mese, mesevázlat, ezernyi rajz, skicc maradt fent. Meséskönyveit maga illusztrálta, erős hangsúlyt kap a szöveggel együtt a kép is.

Sírja Budapesten, a Kerepesi temetőben

Utolsó nagy művének, az önéletrajzi ihletésű regénynek találóan a Kezdetben volt a kert címet adta. A regény emlékezés és korkép is egyben. Közel harminc évig írta és halála évében, 1966-ban adták ki. A nagy realisták műveihez mérhető terjedelmű és igényű regény a századfordulótól az első világháborút követő viharos időszakig fűzi meséjét egy magyarországi zsidó és egy dzsentri család sorsának hol összefonódó, hol pedig szétváló történetét mutatva be. Horváth Zoltán így méltatta: „Mert mint az élet ezerarcú, úgy Lesznai Anna alakjai is ezerarcúak… a korabeli magyar világ egyetlen árnyalata sem marad ki belőle. A regénynek tulajdonképpen nincs szerkezete, csak ellenállhatatlan erejű sodrása, … a mű frissen, üdítően ható…szinte lebegő stílusa. Lesznai kivételes mesélőképességű, szuggesztív erejű, szuverén nagy művész.”

Meséinek képei, könyvborítói, illusztrációi, textíliái, amelyekben a magyar népművészet dekoratív elemeit, gazdag színvilágát, derűs koloritját is alkalmazta, a magyaros szecesszió jeles képviselőjévé avatták. Szecessziós stílusú textíliáit a korabeli művészeti folyóiratokban gyakran publikálták. Képzőművészeti alkotásaiból őriz műveket a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a hatvani Hatvany Lajos Múzeum.