Szent Lénárt

Lénárd, másként Leonárd a kora középkor egyik leghíresebb, legnépszerűbb szentje.

A 6. században élt, élettörténete elvész a jámbor legendák világában. Biztosan csak annyit tudunk róla, hogy remeteként élt. majd a franciaországi Noblac bencés kolostorának volt apátja.

A középkor egyik legnépszerűbb szentjévé vált. Tisztelete a közép-európai, főleg alpesi katolikus néphagyomány legarchaikusabb rétegeiben gyökerezik. Kultuszát elsősorban a ciszterciek terjesztették. A bajor-osztrák vidéken kiemelkedő tisztelet övezte alakját.

Lénárdnak sokféle patronátusa volt: beteg emberek és állatok orvosa, rabok, kovácsok, pásztorok védőszentje. Legendája szerint azt a kegyet kérte a királytól, hogy minden rabot, akit a börtönében fölkeres, engedjen szabadon, így attribútumai között szerepel a rablánc. Diakónusként is ábrázolják. Tiszteletére a vastárgyak felajánlása különösen jellemző. Bod Péter megjegyzése szerint olyan kegyelmére méltóztatta volt Isten Lénárdot, hogy ha a foglyok ő róla megemlékeztek, s néki könyörgöttek, elromolván a vas bilintsek, megszabadultak…

Ábrázolásai elsősorban a Nyugat-Dunántúlon terjedtek el, beteg emberek, rabok, kovácsok pásztorok védőszentjeként. A képünkön látható kecses kis szobor a Pannonhalmi Főapátság gyűjteményének része, házi oltárkán is állhatott, de elképzelhető, hogy oltárszobor vagy köztérre szánt szobor modelljéről van szó.